Kedves Vezetőnk lassan népszokássá teszi a konzultációt. Már úgy értem azt, amit ő annak tart. Jellemző ezekre a diskurzusokra, hogy leginkább azok nem kapnak hangot és szerepet benne, akikről szól az egész. Nem volt ez másképp az Országos Érdekegyeztető Tanács helyett tegnap megalakított Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács első ülésén sem: az érdekegyeztetésben csak a munkáltatók és a munkavállalók nem szólhattak bele érdemben a konzultációba.

Cserébe Viktor mondott szép beszédet, világossá tett néhány alapvető definíciót. Kezdjük is mindjárt a megszorítás körbejárásával, ami Viktorunk szerint:

"A megszorítások lényege, hogy pénzt vesznek ki a gazdaságból, anélkül, hogy közben a gazdaság szerkezetét úgy alakítanák át, hogy a jövőben ne legyen szükség újabb és újabb megszorításokra"

Az egykulcsos adóval - saját bevallásuk szerint - 500 milliárdot vettek ki a gazdaságból anélkül, hogy a gazdaság szerkezetét úgy alakították volna át, hogy a jövőben ne legyen szükség újabb és újabb megszorításokra. Jó ezt tisztázni, a jobbereknek is szükséges a Vezér szájából hallani, hogy bizony a költségvetés lyukainak folyamatos stoppolása, az egykétkulcsos rendszer ismételt bevezetése, a megemelt fogyasztási és a frissen kivetett kis adók megszorítást jelentek.

Nem haszontalan figyelni gazdasági zsenijeink testbeszédét sem az alapvetések sorolása közben. Orbán lélektelenül darálja a kötelezőt, Szent Jobbja pedig grimaszaival egyértelműen kifejezi, miről mi a véleménye:

Orbán:

"Az a célunk, hogy 2014-re Európa leginkább versenyképes gazdasági környezetét alakítsuk ki Magyarországon."

Matolcsy:

Orbán:

"A következő évben legalább 200 ezer embernek tudunk munkát adni, igaz, Start munkát"

Matolcsy:
Itt már beszállt a kínos vakarózásba és sunyításba az addig valahogy kitartó Parragh László is:
A devizaeladósodottságból való kitörést már Viktor sem bírta ki vakarózás és bizonytalan tekintet nélkül:


Orbán:

"Vissza kell állítani a munka, a fizikai munka becsületét."

Matolcsy:
Aztán mire Viktor eljutott végkövetkeztetésig, addigra kifogyott a szuszból, és maga alá zuhanva nyökögte:

"Ha a tisztességes munkából fenntartott élet becsületét nem tudjuk visszaállítani, akkor semmilyen gazdaságpolitika sem lehet sikeres."
Azt hiszem a kifulladva elnyöszörgött aranyigazság ezzel a testtartással többet elárul bármilyen szónál arról, Kedves Vezetőnk maga mennyire hisz a sikeres gazdaságpolitikában. Szemmel láthatóan a közvetlen környezete, ide értve Jobbkezét is minimum kétségekkel és a bizonytalansággal küzd. Innentől azt nem értem, hogy akkor mire jó ez az esztelen ragaszkodás a zsákutcához? Mit totyorognak itt, mint szorulásos turul magas tölgyfa tetején, belefulladva a saját kudarcukba?

A grimaszparádé lehetne vicces, ha nem a bőrünkre menne a játék, ha nem éppen annak lennénk tanúi, hogy Orbán Viktor sem hisz saját magának.