"Eljött az a pillanat, amire nem hogy nem vártam soha, de igazán még fogadni sem mertem volna rá, hogy eljön valaha: távozom az Index szerkesztőségéből. Közismerten vonzódom az új kihívásokhoz, már pendelyes koromban is új kihívásokkal játszottam a porban. Az óvodában új kihívás volt a jelem. Ellenben a régi kihívásokat nem állhatom. A régi kihívások már egyszerűen nem jelentenek kihívást. Ezért ideje újakat keresni. Az Anzsi Mahacskala ugyan érdeklődött, de még nem írtam alá"

Ennyi volt. Uj Péter tegnap felmondott, és október elsejétől nem az Index főszerkesztője többé. Nem lehetett könnyű döntés otthagyni a "gyerekét", amivel - mondhatjuk nyugodtan - a magyar médiatörténelembe írta magát. Az Index jelentőségéről és történelméről nem fogok most ódát zengeni, megteszik ezt máshol mások. Engem sokkal inkább érdekel a jelenség, és az okok. A kirakós darabkái peregnek egy ideje, mint méltatlankodva fejet rázó Dávid Ibolya arcáról a repedezett vakolatpor, és nekem egyáltalán nem tetszik a kép ami kirajzolódni látszik belőlük.

Tóta W. távozása is meglepetésként hatott, a figyelőnek adott interjúja méginkább:

- Politikai okok miatt került le cikked, blogbejegyzésed az Index címlapjáról?
- Nem volt ilyen. És azért jöttem el, hogy ne is legyen.
- Volt rá sansz?
- Bőven volt.
- Éri kormányzati befolyás az Indexet?
- Éri.

Ezek után a tegnap vezető hírének mondható, Orbán 2006-os mesemondásáról szóló WikiLeaks dokumentumról egy betű nem sok, annyi nem jelenik meg az Indexen, Uj Péternek meg éppen ezen a napon lesz tele a cipője, és mond fel. Ha ezeket a kockákat egymás mellé rakjuk máris egy helyre kis elmélet középpontjában vagyunk, miszerint van az a téma, amiért Spéder Zoltán haja is korpásodik, ellentétben az Uj Péterével.

Ez volt az első eset, mikor egy ilyen volumenű dolog nem hír az Indexen. Eddig néma kacsát csak a közmédiumok és a válogatott zsebmédiák játszottak Nemzettől Hírlapon keresztül a Heti Válaszig, az Index szerkesztőség autonómiáját a tulajdonosi kör ellenére látszólag nem érte utol az elborókaigáborosodás. Ez pedig így volt jól.

Követtem az Indexet az iNteRNeTTó óta, tizenéve a portál a kezdőlapom. Tetszett a rámenősség, az egyedinek mondható hangvétel, hogy a cikkeket olvasva nem kellett az álommanóval fogócskázni, mint az Origó cikkeit böngészve. Tetszett, hogy alkalomadtán beszóltak bárkinek és belenyúltak bármilyen ügybe, szépemlékű Varga Tamástól kezdve a 2006-os tüntetéseken elkövetett túlkapások felderítésén keresztül Sukoróig. Tetszett, hogy Uj Péter Gyurcsánynak szóló jegyzetét nem szedegette le senki, az is, hogy két év múlva a Szilyé is megjelenhetett a ugyanott. Szerettem, hogy Bede ész osztott a világ menő vagy nem menő dolgairól, de én szerettem Worluk írásait és blogját is. Respektáltam Bodoky tényfeltáró igyekezetét, a szerkesztőség elkötelezettségét a közpénzek átlátható felhasználása iránt, lásd pl Margit híd gét. Tetszik, hogy a Homárral kiemelt hangsúlyt kap a fogyasztóvédelem, az is, hogy reggelente sixx hogyvoltjai megalapozzák a napi rekeszizomlázat.

Tetszett az is, hogy a kormányváltás után is megmaradtak független, beszólogatós médiának. Jókat röhögtem az index videó stábján, akik körbekergették kérdéseikkel képviselőinket a Házon, és akik miatt végül Kövér Laci stroke határra sodródva, bajuszába tépve korlátozta le a parlamentbe delegált médiaipari szakmunkásokat. Provokatívak, szókimondóak voltak, akikről lepattant az aktuális hatalom időnként vérhabot fújó megvadult bikája.Ma meg itt tartunk? A hír nem hír, az ember, akinek személye garancia volt a szellemiségre felmondott. Nem tisztem megvédeni Uj Pétert, és eszemben sincs jóslatokba bocsátkozni az Index jövőjét illetően. De, ha a maradók innentől hurráoptimizmust lesznek kénytelenek sugározni magukból kötelezően, a véleményt felváltja a maximálisan polkorrekt beszámolók sora Orbán Viktor szandicipőjéről, akkor nem nehéz megjósolni, melyik irányba fog elindulni az Index népszerűsége és látogatottsága. A feltétel nélküli egyetértés már kitermelt magának egy Magyar Hírlapot, amit beárazott a piac, az eredmény a print kiadványuk eladási számaiban és az online felület látogatottságában látható is. Ártani nem fog, ha Spéder úr vet rájuk egy kósza pillantást.
Kíváncsi vagyok mit hoz a jövő az Index számára, ami nagyrészt a tulajdonosok hozzáállásán és az új főszerkesztő személyén múlik majd. Éppen úgy elképzelhető, hogy a tegnapit elkönyvelik egyszeri botlásnak, és igyekeznek visszaterelni mindent a régi mederbe, ahogy az is, hogy Uj Péter távozásával a kegyelemdöfést adta meg Magyarország legnépszerűbb, független közéleti hírportáljának.