Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Főleg nem Rózsi néninek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
A KDNP sötét egén.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Térden imádhassanak.

Ezért minden: önkinzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnétek
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Ady sorai jutottak eszembe az oktatás körüli legfrissebb cirkuszról, ami a Ki nyer ma? Vita és pofozkodás tíz percben munkacímen futhatna bármelyik közszolgálati csatornán. Hoffmann Rózsa és Pokorni Zoltán harcának forgatókönyvét ha filmre vinné valaki, jó néhány évadra tuti megélhetést jelentene. Van abban minden: ármány és frakciókirakat szerelem, hátba döfés és bálnatenyésztői magasságokba emelkedő beszólogatás.

A főhősnő egy porosz kiképzőtiszt és egy angolkisasszony szerelemgyereke, aki inkább látna kaszárnyát iskolák helyett, míg a főhős polihisztor legnagyobb bűne, hogy nyomokban liberális nézeteket tartalmaz. Kezdő képen a főhősnő irodáját látjuk, ahol a két elvetélt után a harmadik felsőoktatási törvénytervezeten dolgozik serényen.

Ide toppan be főhősünk, és a maga módján segítőkészségéről biztosítja a főhősnőt. - Ej, mi a kő tyúkanyó kend, tán a harmadik verzión kotlik itt bent? De könnyen lehet, hogy a tyúkszaros kurvaéletbe kiszólást használja, mert türelmét vesztve a bálnatenyésztő szakot szüntetné már befele, ilyen tempó mellett meg csak a torlódás várható a Királyi Törvénygyárban. Főhősnőnk persze megsértődik, mint szellem Magdi anyus a mással bujálkodó Kingára, és meg sem áll a vésztörvényszékig. - Lássátok Feleim szem'tekkel, isa por és hamu, ez maradt belűlem! - ordítja - ez a liberális lator rommá égetett szélesnyilvánosság előtt, ehun van összegyűjtve és színessel kijelölve amit mondott. 

Emezek kis tanakodás után kijelentik: nincs itt semmi baj gyermekem, hisz csak három apróságban nem értetek egyet:

- a szakmai kérdésekben,

-az eszmei álláspontokban,

- és személyes síkon.

Vagyis nem értetek egyet abszolút semmiben, de majd a sokadik békítőtárgyalás mindent megold. Béke lesz és boldogság, mosoly és kacagás, legfeljebb felsőoktatási törvény nem. De minek kell úgy sietni, hol van még karácsony?

Főhősünk ezt persze nem hagyja szó nélkül: - nahalló, az én politikai etikám huszonhárom éves, szabad lekopni róla, mint tisztesség látszatának a nyugdíj államosításról! Nem oda Buda és teringettét, hát ez a mi pártcsaládunkban nem divat! Én azért léptem be a Demokratikus Ifjúsági Szövetségbe - akarom mondani a Fideszbe - mert ott azt mondták amit gondoltak, és úgy is cselekedtek!

Ezen a ponton reklám, ami alatt a kedves nézők szavazhatnak, Poki Zózó lépjen-e ki a Fideszből, mert az már régen nem ez a párt. 

Néhány emeltdíjas sms eldobása után a kedves néző megtudhatja, hogy a pedagógus szakszervezetek szerint hamarabb áll majd a Rézfaszú Bagoly szobra a Kossuth téren, mint készül el az életpályamodell. 30-40 ezres leépítésről és 5,5 napos munkahétről beszélnek szerte az országban, ahol az iskolabezárások és az intézmények egyházi tulajdonba adása rojtozza az idegeket, és kovácsol egységet szülők és pedagógusok között. 

Főhőseink persze ezzel nem érnek rá foglalkozni. Fülcimpapöckölős genyózást játszani egymással sokkal előbbre való, mint végre nekiülni és kidolgozni rendesen a közoktatási és felsőoktatási törvényeket, a tanárok életpályamodelljéről nem is beszélve.

A következő rész beharangozója alapján tanárok és szülők jövő vasárnap az NEMFI előtt fogják a lemondásotokat követelni. Úgy érzem ez az epizód is bővelkedni fog izgalmakban.