Szeretem, ha egyik másik nagy vitát kavart posztnak utóélete van, és önjáróvá válik. Egyrészt mutatja, eljut oda ahová szánom, másrészt azt az illúziót kelti, hogy hajlamosak az érintettek is a fejükhöz kapni néha. Vagy nem.

Néhány hete téma volt az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség külhonban dolgozó atyánkfiait hazacsalogató akciója. Megvitattuk pro és kontra az általuk megfogalmazott 10 érvet, röhögtünk egyet a túró rudizáson, és nagyjából el is felejtettük az egészet. Tegnap délután aztán Tristan nevű kedves kommentelőnk ( vélhetően az IKSZ pest megyei alelnöke, Azbej Tristan ) szerint frappáns választ adtak ők nekünk, hitetleneknek. Elkészült a csaldhaza 2.0, kattintgassatok, nézzétek a legújabb ötleteket.

Az első ránézésre is világos, hogy a második felvonásban már nem akartak közröhej tárgya lenni. Az alap gondolat, hogy létrehoznak a hazatérést fontolgatók számára segítséget és tanácsot adó fórumot szakértőstől, az már nem a faljál koviubit túró rudival kétpofára, bámulj ki a repcsi ablakon, oszt'majd jó lesz kategória. Komolyabban lehet venni, látszik rajta a szándék. Ezzel már csak olyan apró bajaim vannak, hogy vajon miért csak a felsőfokú nyelvtudással és diplomával rendelkezőknek szól?

Az egyszeri, külföldön melózó magyar paraszt már smafu? Ők a negyerehaza kategória?

Sok fiatal diplomás dolgozik külföldön, ez tény. De legalább ennyi szakképzett fizikai melós is ott húzza a rabigát napról napra. Pl az orvosok mellett rengeteg egyéb, nem diplomás, de szakképzett egészségügyi dolgozó is kint nyomul, a fizikai szakmunkát végzők seregéről nem is beszélve. Őket nem akarjátok hazacsalni?
Megfordult a fejemben, hogy ti a magasztos gondolatok mellett foglalkoztok olyan realista marhasággal is, mint a gazdaság és a munkaerőpiac helyzete? Ha igen, akkor elképzelésem nincs milyen vonzó alternatívát tudtok kínálni a kint dolgozóknak. Mert az esetleges hazatelepülőket kormányunk a Széll Kálmán Tervre alapozott konvergencia program részleteivel fogadja, ami első olvasatra nem túl vidám.

Az ugye az elmúlt négy-öt évben a zsigereinkbe ivódott, hogy a konvergencia pfújj rossz, az a népellenség. Szijjártói értelmezésben ez annyit tesz, "hogyan lehet még több pénzt elvenni a magyar emberektől, rossz az embereknek, rossz a gazdaságnak." Szóval kerülni kéne, mint a Villa Dzsörzi fingot, nem beleugrani több száz/ezer kilométerről. De tegyük fel, lesznek páran igazi kalandvágyó szörvájvörök, akik belevágnak. Ők Lisztferihegyről hazaérve 270 helyett 90 napot tölthetnek munkanélküliként munkakereséssel, aztán mehetnek közmunkásnak az új módi szerint. Már, ha lesz hova, mert közelharcot kell majd vívniuk a kormány által munkába visszaterelni szándékozott 100-150 ezres tömeggel a havi 28500 forinttért. Apró hajszál a takonypüré tetején, hogy diploma ide, szakképesítés oda, a munkanélküli köteles elfogadni a végzettségétől független, munkaügyi szervezet által kijelölt bármilyen munkát. Ezzel legalább Európa elsők leszünk, csak itt fognak árkot kaparni a diplomások is. A mindenit, mi az ellenállhatatlan mézesmadzag, ha nem ez?

Az igazán szomorú az, hogy megint csak a sok és nagy számokkal dobálózás megy érdemi lépések nélkül. Egy árva konkrétum, egy kósza gondolat nincs arról, hogy a közmunka programban hol is akarnak ennyi plusz ember elhelyezni. Ezen felül a kormány 300.000 új munkahelyet a versenyszférában is szeretne látni, ami igazán vigyorkeltő a jelenlegi kiszámíthatatlan jogbiztonság mellett. A visszaható törvénykezés, a hasra ütés alapján kivetett válságadók, a ma kölcsön, de holnap örökbe elvett nyugdíj után az ország nem nyújt kifejezetten befektetésbarát környezetet épeszű embernek.

Ha így haladunk nem a külföldön dolgozók fognak hazajönni, hanem egyre többen lesznek az elkeseredettek, akik az itthoni kínlódás helyett inkább a kinti próbálkozást fogják választani. Akik majd 2014 tavaszán hazajönnek, és dobnak egy százast a Kossuth tér sarkában padon ücsörgő aprócska, elkeseredett alak dobozkájába.