Soha nem hittem, hogy ezt egyszer le fogom írni egy hazai gyártású valóságsó miatt, de szent nézettség és egyéb közhelyek, eljött a pillanat: az RTL tegnap este médiatörténelmet írt a ValóVilággal. Nem a szerkesztés volt forradalmian új, a műsorvezetők sem tündököltek a szokásosnál jobban, mégis volt az adásban valami, ami eddig nem: megmutatta a valóságot.

Bizony, nem az alternatív mit hitessünk el a nézőkkel valóságot, hanem az élet szülte igazi vérvalót, az anyánkat kimérnénk kilóra harminc fillérért és a nézettség emelkedésének tizedszázalékban mérhető statisztikájáért. Ez az igazi trash reality, nem a villalét mutogatása kiszámíthatóra generált álproblémákkal. Ezúttal tényleg a lét volt a tét, ez egyszer nem hazudott a szlogen sem.

Már a felvezetés ütősre sikerült, mondhatni Bucink autóstohl rohant a dráma (akarom mondani DRÁMA) felé mikor megosztotta velünk az ő titkát: az összefoglalót látva ő bizony sírt. Kéccer. Annyira feldúlták a látottak, hogy a megnyugváshoz el kellett számolnia a végtelenig, azt is kéccer. És még úgy sem sikerült teljesen. Nohát így készüljenek a kedves nézők az állótökű villacsődör és műsor végére bukott angyallá váló Anikó utolsó együtt töltött bemutatott perceire, és természetesen a vízválasztó párbajra.

A láthatatlan villafürkész nem végzett félmunkát, a három nap bizonytalanság ideglelést okozott Prolivérnek. A felépített imázs berogyott, mint jégszobor a szoláriumban, nem akart már szárazdugni egyik önkéntessel sem, nem akart lubickolni az Alkeszoszból szivárgó nyáltenger tetején, már csak túlélni akart valahogy. Mondjuk méltósága utolsó morzsáit dédelgetve párbajban elvérezni, és kint megmagyarázni a magyarázhatatlant. Ám ezúttal az RTL úgy döntött, aki álló farokkal legény a gáton, az párbajban szar a lapáton, Prolivérrel pedig megzabáltatják amit főzött. Lehetőleg kétpofára élő egyenesben.

Bécinek ezúttal a vigyorgó statiszta szerepe jutott. Nem volt szüksége erőfeszítésre, a csatorna felszögelte a keresztre Prolivért helyette. Minden összefoglalóban volt legalább egy rinyáló Anikó, aki képtelen volt egyrészt a visszautasítást, másrészt a villacsődör kinéző elvesztését feldolgozni. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem hegyezik ki az egészet a nézők között helyet foglaló Prolivér béjbi minél tökéletesebb helyzetbe hozására. Az összes kisfilmbe vágtak olyat, amit nem feltétlenül akar látni egy kintlétbe beleszikkadt hozzátartozó, és lesték a reakciókat vadul. Majd mikor ennek sikere elmaradni látszott, mert Mrs. Prolivér nem omlott össze látványosan és közvetíthetően, akkor az improvizációhoz nyúltak a kreatívok: felszólították Alkeszoszt, hogy a megbeszéltektől eltérően adja át a korteskedés lehetőségét Anikónak.

Ennek meg több se kellett, ugye, sírás ahogy kell, az én nem mondom el hangoztatása ahogy a sértett féltől kiszámítható, majd a barátja elvesztésétől önkívületben lévő egyébként is félhülye Alkeszosz kéretlen segítsége a : gyere mondd el! - Nem mondom! - De mondd! - Nem mondom! -De! -Nem! - Denemdenemdenem! - szajkózásával is a dráma (DRÁMA) kiteljesedése felé hajtotta a műsort.

Csodálatos volt. Tényleg. Olyan igazi életszagú. Ilyet soha senki nem csinált még a hazai médiatörténelemben: élő ember torkába nyomtak le egy Anikó barbit hajastól, ruhástól, műanyagcipőstől, - ezt most megeszed bazmeg a nézettségért, hisz úgyis az életed elbaszására szerződtél!
Kivégzés lett a párbajból, érzelmi vérfürdő a vetélkedésből. Az pedig apróság, hogy ennek legfőbb szenvedő alanya nem szerződött a csatornával a világon semmire. Az RTL bebizonyította: nincs az a tahóság, az a manipuláció, hangulatkeltés, nincs az a szennycsatorna vagy pottyantós kerti klotyó amibe bele ne másznának fejjel előre, és ne zabálnák fel a teljes tartalmát örömmel három perc szenzációért.

Félreértés ne essék: médiafogyasztó vagyok, a szemeimet sem forgatom feleslegesen, ha önkéntesek gázsiért feladják az emberi méltóságukat, és belőlük csinálnak hülyét minden létező módon a célközönség szórakoztatására. De azt nem bírom, ha egy magát szórakoztatónak mondó műsor ébreszt rá a szombat esti punnyadás közepén: ez itt kérem egy ilyen tahó világ!