A kormányváltás óta számtalanszor merült fel a kérdés: mire jó ez az ellenzék? Az egyik szájából kiénekelték a sajtot, a másik morális válságával és rovott múltjának maradékával birkózik, a harmadik meg most keresi merre is van előre, meg egyáltalán hol van itt a bejárat. De ne feledkezzünk meg a négyek bandájáról sem, akik a nem jók sehova frakciót alkotják "függetlenek" néven. Ők lennének a demokratikus úton megválasztott magyar kormány ugyanilyen demokratikusan megválasztott ellenzéke.

Ezt sulykoljuk, mert az elmúlt napok történései azt mutatják nem világos, és hajlamosak megfeledkezni róla. Szerintem kezdjük az alapokkal, az a biztos: mi, Magyarország szavazni hajlandó állampolgárainak azon csoportja, akik rátok szavaztuk ezt azért tettük, hogy minket képviseljetek jelenlétetekkel a parlamentben. Akkor is, ha a kormánypárt a kétharmados többségével magasról tesz minden javaslatotokra, ha úgy érzitek szélmalomharcot vívtok, ha a pokolba kívánjátok a nagyüzemi törvénygyártást hajnalban, ha Kolompár Orbán és Farkas Flórián szerelemgyerekei potyognak az égből. Ugyanis ti meg mi erre szerződtünk egymással a Nagy Áprilisi Fülkeforradalom alkalmával.

Ezért a vernyákolást, hogy háde én mostan nem akarok alkotmányozni, mer' unjuk a szánk rojtosra pofázását feleslegesen, meg egyébként is milyen'má Pozsgayval leülni egy asztalhoz megértem, csak nem érdekel. Mi arra hatalmaztunk fel titeket, hogy legyetek ott, vegyetek részt. Egyetérteni, hozzájárulni elfogadhatatlan pontokhoz továbbra sem kell. Lehet verni az asztalt, lehet kiabálni naponta, hogy mi miért nem felel meg, lehet bírálni a kormányt bármiért, de egyet nem lehet: semmibe venni a felhatalmazást, amit tőlünk kaptatok, és amiért ott ültök négy évig, ahol. Ezért kapjátok a fizetést és juttatásokat, és bizony a pártfinanszírozási pénzeket is. Igenis elvárjuk, hogy ha már az ellensúlyok és fékek rendszere elmúlt, legalább választott képviselőink tartsák szemmel a kormány tevékenységét, és bizony első kézből tájékoztassanak, hogy ne kizárólag a Központi Hírgyár hurráoptimista, előrágott híreire legyünk utalva.

Nyugodtan kapja el valaki Gyurcsány Ferike lufijának madzagját is, és rángassa vissza földközelbe. Nem azt kell megmutatni a magyar választópolgároknak, Európának és a világnak, hogy milyen faszául tudtok kimaradni bármiből, hanem azt, hogy igenis tudtok felelős, megválasztott ellenzékként viselkedni. Aztán, ha mégis olyan alkotmány kerekedik a dologból amire számítani lehet, akkor nem kell a neveteket adni hozzá, el kell tőle határolódni minden módon. De vidám fiúk módjára a köldökötöket bámulni, és kényelmesen hátradőlve végignézni a kormány alkotmányfirkáját próbálkozás nélkül talán mégsem kéne. A fentiek vonatkoznak a számkivetettek frakciójára is. A világ, de Európa különösen rajtunk és a médiatörvényünkön röhög, ti meg bojkottáljátok a januári rendkívüli ülést?

Mi a probléma? Nem fűtik a parlamentet ilyenkor és hideg a pad, vagy volt az a számszerűsített meggyőző erő, amiért nem fontos ezt a problémát újra bevinni a házba? Jusson eszetekbe nektek is, hogy négyből hárman pártlistáról jutottatok be, amire ellenzéket látni akarók szavaztak. Ennek megfelelően emeljétek meg ügyesen a valagatokat, és a kapott mandátumotoknak megfelelően járjatok le.

Aki nem bírja gyomorral, idegrendszerrel a méltánytalanságot, azt megértem. De akkor jogos elvárás tőlünk, hogy fogja a mandátumát, egy elegáns mozdulattal dobja vissza az asztalra, és köszönjön el. Mert mi, akikre az egyharmadnyi képviselet jutott erre a ciklusra, arra a kevésre igényt tartunk. Klasszikus idézve: mindíííííg, minden esetben * minden körülmények között!