A tegnapi poszt alatt kialakult vita folyománya, hogy következetes legyek önmagamhoz.  Ritkán ülök fel a kommentelők provokálásának, de ez az eset most kivétel. Art Mooney-nak igaza van, hangot kell adni minden olyan történésnek, ahol gyerekeket használ politikai szervezet kampánycélra. Akár képen, akár rajtuk keresztül megszólítva a választóképes szüleiket.  Ha ő képes volt hozzám hasonlóan Orbán Viktor is elküldeni a picsába ezért, akkor a minimum, hogy én is megteszem az ellenoldallal ugyanezt.

Ahogy a kommentekben érkezett linkekből kiderül, a ballib is élt ezekkel a fogásokkal. Emlékszünk még Kovács Pistikére, ugye? Meg Karsai Józsefre, akinek arcára ráfért az is, hogy az S.O.S Gyermekfalu lakóit használta fel kampányolásra, mert neki ehhez joga van. Vagy legutóbb Nyakó István égésére, mikor nyilatkozatával nekifutásból rúgta herén magát. De emlékezhetünk iskolában hatéveseknek előadást tartó miniszterelnökre, vagy lakossági fórumon táblákat tartó iskolásokra is.

Közben pedig ment a szemforgatás ezerrel meg az egymásra mutogatás. Mindenkinek vagy joga volt, vagy éppen senki nem volt felelős azért, mert felhasznált gyerekeket olyan ügy érdekében, amihez nekik van a legkevesebb közük.  Ismerem a tézis, miszerint gyerekkel/kutyával kampányolni tiszta hállivúd, velük mellényúlni nem lehet. De el kellene gondolkodni azon, hogy mennyire gusztustalan visszaélni magukról önállóan döntésképtelen fiatalkorúak esetleges jószándékával. Aki ilyet megenged magának, az semmivel nem különb a gyerekekkel szórólapoztató Pajor atyánál. Ezért az üzenet sem lehet más:

Menjetek ti is a picsába, seggfejek!

Remélem eljön még az az idő Magyarországon, ahol nem kell a kommentekben ideológiai vitát folytatni arról, hogy melyik oldal volt gusztustalanabb eddigi kampánypályafutása során. Amikor nem lesz citátumra citátum a válasz, amikor végre felfogjátok mindannyian, hogy a gyerek szent és sérthetetlen. Amikor Pajor atyákat és Karsai Józsefeket a sajátjaik rúgják fel a Holdig, mégis mifaszt képzelsz magadról alapon.

Ha ezt elérjük egyszer, akkor majd beszélhetünk a politikai és kampánykultúra felé megtett első lépésről. Addig viszont mi választók szégyelljük magunkat azért, mert ti akartok képviselni minket.