Keltik a zavart a tudjukkik. Franc a pofájukba! Januári elavult ügyeket előszedni augusztusban több, mint gusztustalan. A fülkeforradalmi idők még nem is léteztek, nem esküdött fel senki a NENYI-re. Vagyis a kétharmados vágyott vízió előtti idők nem is voltak. Ha mégis, jelentéktelenségük okán nem számítanak jottányit sem az új időszámításban.
A pártmédiumok túlkapásai nagyszerű forrásai a humornak. Ha másért nem azért mindenképpen, mert az ember kínjában is röhög, mikor a médiamunkás szétlebbenti a betyárkörték seregét, hisz az ánuszmeleg közelsége otthonos biztonságot nyújt számára. A vastag bőr ugyan bélgáz ellen nem véd, de ez napjainkban kalkulált veszteségnek számít.
Borókai Gábor és a Heti Válasz szerint a Népszava Orbán-Sukoró ügye egy túlfújt lufi, amiről beszélni is kár. Ennek indoklásaként tények helyett bedobja a ballib médiától megszokott: ááááhhh, ugye nem gondoljátok, hogy ennyire hülyék vagyunk? -formulát, ami a gréczysedés első, nem aprócska jele:
"Pedig a találkozó nyomtalan utóélete világosan jelzi, hogy amit Orbán mondhatott Laudernek, abban nem lehetett köszönet. Mutyi meg végképp nem. Ha lett volna, a megbeszélésről bizonyosan nem a szocialista Népszavából értesülünk, sokkal inkább a sukorói beruházás újraindításáról szóló hírekből..."
Ez az ugye nem hiszitek ti sem, ugye, ugye nem? - siránkozás megint tényközlés helyett annyira erőtlen, mint a tüdőbeteg szúnyogok párzási éneke. Mellesleg a téma újabb feszegetése olyan, mint a hónaljkutya szaga: savanyú és kellemetlen. Viszont, ha nem lengeted a kezed, kevésbé szédülnek tőle a körülötted állók. Ha már a tisztálkodást kerülendő csakis sziszegős szappannal mosakodsz, legalább hülye ne legyél.
Az Orbán-Lauder ügyben megszólalt már mindenki, csak maguk az érintettek nem. Borókai hiába kenegeti a párthangjában, attól még sokunkat érdekel: miért nem? Nem vagyok kíváncsi a választási bulvár "Nyomozz együtt Papcsák Ferivel és Budai Gyuszival" műsorokra, viszont a teljes igazságra nagyon. Gyurcsányostól, Bajnaistól, Orbánostól.
Az kevés, ha Borókai Gábor esküszik föl a nenyire: a magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy hülyék továbbra is leszünk!