A németek nagyasszonya, Angela Merkel ráhozta a lábrázást szegény Orbán Viktorra.
Kijelentette, hogy pénz, türelem elfogyott, elvitték a görögök, így a többi uniós tagállam ne is álmodozzon hiánycél enyhítésről, a saját mozgástérhatárainak kitolásától.

Viktor vagy számított erre,vagy nem, mindenesetre 300 külföldi újságíró előtt teljesen más hangnemben, és más tartalommal nyilatkozott, mint itthon szokott. Kislányos zavarában odáig merészkedett, hogy még a Bajnai kormány tevékenységét is világbajnoknak nevezte. Csontvázak itt az elmúlt egy évben nem voltak, a magyar kormány a hiánycélt faragta egészpályás letámadással. Ebben pedig világbajnokságot nyert Magyarország a kapus Bajnaival, és a Kárpátok Középpályásával. Jó, ha ezt megjegyzi az ország, de inkább az egész világ. Mert bár kézzel megfogható gazdaságpolitikát fölmutatni nem tudunk, de elkötelezettek vagyunk a meghatározott hiánycél tartása felé.

Ám Viktor nem torpant itt meg, nem érte be kevéssel. Kijelentette, hogy óvatosan kell élni a kétharmados többséggel. Ezen a ponton a legnaivabb európai újságírók is elcsodálkoztak: ha ez az óvatos élés, akkor vajon milyen lehet az orbáni vakmerőség? A mindenfajta hatalmi arrogancia nélkül megírt új alkotmány szólásnál még csak halkan kuncogtak, ám a médiatörvény magyarázata alatt elcsattant néhány kacaj. Az európai normákhoz szokott sajtómunkásoknak magyarázni tartalmi beavatkozásról, válaszadási kötelezettségről, centralizált Médiatanácsról különös kihívás lehetett.

Úgy pláne,  ahogy a Fidesz igyekezett helyretenni a Washington Post Orbánnal foglalkozó cikkét.
Kovács Zoltán a médiatörvény kritikájára mindössze annyit tudott kierőlködni magából, hogy Európában más a szabályozás, mint a szabad világban. Meg különben is - duzzogta - nem a Fidesz, hanem a parlament jelöli a bizottsági tagokat. Mintha ez nem ugyanazt jelentené.
Lehet, hogy ez a Fidesz új kommunikációs stratégiája? Tiltakozó levél formájában fogalmazza meg a beismerést? Ez olyan cukiság, amit feltétlenül értékelni kell.

Ahogy értékelni kell az emberek embere elleni támadás hatékony elhárítását is. Kovács Zoltán nem feledkezett meg Schmitt Pálról sem tiltakozó levelében. Szerinte bosszantó, hogy a nacionalista jelzővel illetik Palit. Attól még nem lesz nacionalista valaki, hogy mindenáron nemzeti jelmezbe csomagoljuk, és NER-NENYI hivatkozásokkal indokoljuk. Kovács érezte, hogy ez az érv elég gyenguszra és vérszegényre sikerült, ezért bedobta a mindent vivő aduászt: különben is, kétharmad! A szavainak nagyobb nyomatékot biztosító dühös toppantásról hangfelvételt is mellékelt a levél mellé.

Ilyen határozottság cunami után nekünk nem marad más, mint föltenni a kérdést Angela Merkelnek:

Drága kezitcsókolom! Miért kell nagyjainkat ilyen helyzetbe hozni?