Egy régi dakota közmondás szerint hülye az, aki az ételt adó kezet harapja. Szerintem Minden Dakota Közmondások Atyjának elkerülte figyelmét ez az intelem, mikor népe közhelygyűjteményét lapozgatta unalmas pillanataiban.
A Simor elleni hadviselés mindentől fontosabb. Az MNB kimozdíthatatlan elnöke egyedüli fecske maradt a Fidesz pártkáderekből épített Nemzeti Együttműködési Rendszerének közepén. Komoly státusz szimbólum lett, a nemzeti ellenállás mártírját faragják belőle éppen. Kár, hogy a kőfaragók bérét nekünk kell megint összedobni.
A betonbiztos fideszfagyi visszanyalásának tanúi vagyunk ezekben a napokban. Az MNB elnöki fizetés mértékét ők állapították meg, és ahogy akkor nem volt drága velünk kifizettetni a mindenkori jegybankelnök egyébként arcpirító jussát, úgy most sem drága minden eszközzel visszavágni azt. Nem számít, hogy a pillanatnyi kenyéradó IMF és az Európai Központi Bank teljes fegyverzetben felvonul, és kétséget kizáróan meg fogják védeni Simort a pártpolitikától, ahogy más jegybankelnökökkel is tették. Nem számít, ha elviszik a bérezés ügyét az Európai Bizottságig, és esetleg a bíróságon köt ki a Simor csomag. Az Orbán kormány belesodródni látszik egy klasszikus mexikói felállásba, mert elhiszi, hogy ellenfelei szarral gurigáznak éles fegyverek helyett. 
Pedig ebben az esetben sem a farok csóválja a kutyát. A kormánynak ütőlapja nincs addig, amíg az európai pénzügyi szervezetek jóindulatára vagyunk szorulva. Csak az önérzete van, meg a sértett büszkesége, amiért nem látják át a brüsszeli latrok, micsoda jelentőséggel bír Simor elmozdítása, vagy legalább pénzének megkurtítása.
Lassan ideje volna fölmérni, mi olcsóbb nekünk akár rövidtávon: Simort kifizetni mandátuma végéig, vagy szembenézni a várható szankciókkal?
