Jóóóóó reggeeelt Magyarország!
Eljött, ha nehezen is ez az Április 12-e. Tegnap kiszavazhattuk magunkat, ma reggel pedig szövögethetjük választások utánra tartogatott álmainkat, fonhatjuk a kolbászkerítést és a szóvirágot csokorba. Biankó csekk kitöltve, vághatunk neki az új életnek. Az első reggelt sikerült túlélni. Nem Orbán Viktor ébresztett kávé helyett kopogással, és ez a listagét után máris eredménynek mondható.

A tegnapi nap tanulsága: az impotencia örök. Napközben a választók többsége nekifutásból elkövetett herén rúgásra ítélte az MSZP-t az elmúlt 8 év töketlen kormányzásáért, az OVB jóvoltából viszont jó sokáig kellett várni amíg megtudhatták, pontosan mennyire sikerült ez. Joggal merül fel a kérdés, mi a bánatosan kókadt hímtagot csináltak ők fél napon keresztül egészen pontosan? Már a kókadtságuk életre pofozására fordított verítékes igyekezeten kívül.

A nap legnagyobb vesztesei a szocialisták. Világosan kiderült, nincsenek többen, mint gondolták. A vérszegény kampány után gyakorlatilag elsöpörte őket a népharag, a változásra irányuló akarat. Mondjuk ki: rájuk is fért. Amíg a Lendvai-Kiss-Szekeres szentháromság kádertemetőjeként funkcionálnak, addig abszolút életképtelenek. Ennyi megalkuvást, szarpaskolást nem lehet büntetlenül megcsinálni a választókkal. Mondom ezt annak ellenére, hogy rájuk szavaztam legutóbb. Akkor én voltam úgy, mint most azok, akik nem a Fidesz/Jobbik mellett, hanem a Maszop ellen szavaztak. Remélem ha nehezen is, de a párt vezetése eljut a felismerésig, hogy itt a vége ennek a garnitúrának:
 

Ezzel párhuzamosan a Fidesz és Orbán Viktor mennybe ment. A Legtisztább Eszközökkel biankó csekkért ácsingózó fiúk számítása bejött, érdemi mondanivaló nélkül, pusztán a szocialisták elleni utálatra építve is lehet választást nyerni. Elérhető közelségbe került a kétharmad, kíváncsi leszek a következő két hét kampányfogásaira. Mindenesetre a nagyon stabil többség megvan, társadalmi felhatalmazásra nem lehet majd panasz. Egyelőre még a kétharmadra játszanak, izzadó tenyérrel remegve várják a hatalomátvétel ceremóniáját:
 

De előbb-utóbb le kell jönni a földre közénk, és a szemünkbe kell nézni. Kevés lesz minden szekrénybe csontvázakat kreálni úgy, hogy a költségvetési bizottság elnökét Varga Mihálynak hívták. A lassan - vagy leginkább sehogy - csorgó információk szerint lesz mit felpuhítani az évek alatt összehordott eltöröljük, be sem vezetjük, csökkentjük, megteremtjük ígérethalmazon. Ezt majd valahogy le kell nyomni a szavazóik - és a mi - torkán, aminek sokan legalább annyira nem fognak örülni, mint Gyurcsány őszödi beszédének. Ezt jó lesz szem előtt tartani, mikor tegnap kiderült, mennyire tud egy pártot nekifutásból herén rúgni a népharag. Bár ahogy az index választási képgalériáit elnéztem, sokan lesznek olyanok is, akiknek ez is mindegy lesz. A képen látható nénikék komplett házi oltárral készültek ki a Megváltó eljövetelére, én meg készültem ki rajtuk a röhögéstől. Még hogy a szocialista érzelmű nyugdíjasok fanatikusok....ehhem:
 

Napközben a Jobbiknál is furcsa víziók kísértettek. Felmerült bennem, hogy egykori szóvivőjük hagyatéka ott tenyészik még valahol hátul a kertben. Az elért eredményük számomra nem meglepő, nagyjából ezt vártam. Mikor azt olvastam egy gárdista mondandójából idézve, hogy szerinte választási győzelmet és 73% -is elérhetnek, azon még csak kacarásztam. Hiszen jellemzően nem atomfizikusok öltöznek pingvin jelmezes oroszlánszelídítőnek. De aztán Vona Gábor kijelentette, este nem ők hordanak aranyat, tömjént és mirhát a Vörösmarty téri jászolhoz, hanem fordítva, és különben is, a magyarok kétharmada Jobbikos, csak még nem tudnak róla. Gondolom ezért csodálkozott el Szegedi Csanád is ennyire az eredmények láttán:
 

Az LMP eredménye jobb, mint vártam. Kritizáltam őket és vitáztam velük eleget, amíg húztam melléjük egy ikszet. Sok dolog van amiben egyetértek velük, és legalább ennyi, amiben nem. Tőlem is prostestszavazatot kaptak, mint szerintem sokunktól, most rajtuk a sor bizonyítani, tudnak élni a lehetőséggel. Parlamenten kívül viszonylag egyszerű bizonygatni, hogy lehet más a politika. Meglátjuk a bohócliga teljes jogú tagjaiként valóban másképp lesz-e? A könnyen pergő költségtérítés fillérek sok hallójáratot megbolondító csengése nagy kísértés. Szólok időben, jóindulatot csak az első nagyobb hülységig várjatok tőlem, és a hozzám hasonló okok miatt rátok szavazóktól. Legkeményebb kritikusaitok mi leszünk, ebben legyetek biztosak. De a pillanatnyi örömötök érthető:
 

Dávid Ibolya őrült szalámizása a várt eredményt hozta. A leértékelt politikusok nagybevásárlása ezúttal nem jött be. Az MDF is olyan, mint a hűtőben száradó kéthetes parizer: nem azért zöld, mert mentolos. Bokrost függetlenként talán még alkirálynak is megválasztják, de a MDF-SZDSZ mint formáció ülte az emberek gyomrát. Dávid tényleg elhitte, hogy a kényszerházasságból küszöböt árugró Góliát születhet? Ezzel a pedigrével? Ő legalább a konzekvenciát levonva lemondott, távozásával gyakorlatilag az enyészet felé indítva a pártot:

Az önérzetében és hiúságában sértett Bokros kereshet egy rászoruló balkáni országot, ahol kedvére játszhatja  Lui de Megmentőt, szívének oly kedves szerepét.
Mi pedig várhatjuk a következő két hetet, hátha a kétharmadra törekvés megoldja a Fidesz nyelvét. Ilyen arányú győzelem mellett nem muszáj ám úgy kinézni, mint egy óvatosságból teleszart zokni.