"...ne paráználkodjatok többet mint ami jól esik, -mondá az Úr- és megteremté az álszentséget az ő igen nagy kegyelmében...."

Egymást érik a különböző katolikus iskolákból kipattanó szexbotrányok. Nem kivétel ez alól a jelenlegi pápa, XVI. Benedek egykori müncheni érseksége sem. A cölibátus intézménye szent, de gyerekeket molesztálni nem tilos. Ahogy az eseteket elkenni sem az, még egy pápaságra aspiráló egyházi vezetőnek sem. Végülis a hazugság nem a főbűnök egyike, elintézik egymás között 6 miatyánkkal és 4 üdvözléggyel. De mi a helyzet a bujasággal? Tudom én, hogy ha kemény a bré, mint a fagyott kutya lába, akkor nehéz parancsolni a természet szavának. Ilyenkor nem számít, hogy a lehető legközelebb legyen a pap Krisztushoz, szent szolgálatuk is kimerül a vegzálható tinik keresésében. Igazán kíváncsi arra lennék, mikor állítanak világi bíróság elé egy ilyen szentembert, hogy a sitten megtanuljon farpofazsoltárokat játszani, mint bármelyik pedofil gyökér a materiális világban?

Valódi büntetés helyett a Vatikán is jutalmazni készül a papságot. A La Repubblica című olasz lap információi szerint feloldanák a cölibátust, és lehetővé tennék a papok nősülését. Na nem máról holnapra, hiszen hova kapkodni, mikor annyi zsenge gyerek szaladgál még az intézmények falain belül? Ötven év alatt gondolják feloldani teljesen a tilalmat, aminek bevezetésekor is maximum anyagi okai voltak, és hozzá gyártották a szentséges maszlagot. Az egyház vagyonának felaprózódását akadályozták meg ezzel a Tridenti zsinaton, ezt foglalták dogmába. Mert az már a középkorban is világos volt, hogy az indoklás egy marhaság: a nőtlen és szűzi állapot jobb és boldogabb a vallásgyakorlás szempontjából. Ennyi volt a hivatalos indok. Meg Krisztus közelsége, és a szent szolgálat.

Ez azonban az elkövetett rémtettekre az én szememben nem magyarázat. Hívő emberek bizalmával visszaélve követtek el szexuális bűncselekményeket ezek a papok, és nincs megoldva semmi azzal, ha ötven év múlva már nősülni is lehet.
 

Gondolom fura lesz nekik a házasság szentségét magukra erőltetni. A kánonjog szerint a házastársak a házasélet ügyeiben közösen kell döntsenek. Vagyis kell a beleegyezését kérni a másik félnek a nemi aktushoz, nem elég a puszta kívánság. Lehet ennek megszokása valóban igényel ötven évet?
 

Aztán ha ez kevésbé sikerül, akkor is elég lesz falnak fordulva ájtatos pofával néhány imát elmormogni?
 

Ahogy szükség lesz a beleegyezésre a házasságkötésnél is. Elég bután tud kinézni egy durcásan az asztalon gubbasztó menyecske, míg hites ura aláír, hogy ő akkor mostantól aprócska házi szent.
 

De én azért azt is szívesen megnézném egyszer a nagy számok törvénye alapján, mikor egy szabadosabb arában felhorgad az elég a sok szentség láttán, és faképnél hagyja ájtatos urát az oltár előtt:

Normális esetben az ember ilyenen nem röhög. De ezen azért tudnék. Előbb viszont jusson el a katolicizmus odáig, hogy megálljt parancsol az ösztöneikkel nem bíró szolgáinak.
Remélem erre nem kell ötven évet várni!