Lefekvés előtt a fogamat mostam éppen, mikor hangoskodásra lettem figyelmes a szomszédból. Derék jómunkásemberek nem tudnak aludni, és éjjel fél kettőkor azon vitatkoztak, kinek kell még ma elmosogatni a tényért, meg a két villát.

Égető probléma ez ilyenkor. Mintha nem ráérne beszáradni a mosatlan tányér a villákkal reggelig. Minden pillanatot meg kell ragadni a családi/kapcsolati villongásra. Tudatosítani kell életük párjával, ki hordja a mackóalsót nadrágot. Csatatérré kell változtatni a közeget, mert az életben egyszer talán volna egy stresszmentes, normális napjuk. Nem lehet egyenlő félként kezelni a másikat, uralkodni-dominálni kell, hiszen Isten is megmondta: kié az "ország" azé a hatalom és a dicsőség.

Nem értem ezeket az embereket. Leosztott/megosztott szerepek helyett veszekedni kell minden piszlicsáré szaron, szemét kiviteltől fűnyírásig, porszívózástól mosogatásig. A folyamatos küzdelemben felőrlik önmagukat és egymást, a környezetüket, családjukat, gyerekeiket. Hol a kitaposott rojtos papucs válik acélbetétes bakanccsá és rúgja párját frusztrációjában ahol éri, hol a vietnámi tanga szandál vált 10 centis tűsarkúra, és tapos oda, ahol tudomása szerint a legjobban fáj.

Társas rendezvényeken csúcsosodik ki a dolog rendszeresen, hiszen be kell mutatni a barátoknak is, ki az úr. Miközben őszintére isszák magukat megállás nélkül zajlik egymás gyalázása. A piros sarokban Anyu barátnőinek kesereg, ez a fasz egy anti férfi, egy puhapöcs, aki mellett még Steiner Kristóf is vérmacsónak számít. Nem ért semmihez, nem keres eleget, és egyáltalán nem egy keményfaszú kúróbajnok.

A kék sarokban Apu osztja meg félhangosan a társasággal, Anyunak akkora segge van, hogy csak oldalazva fér be a gardróbba, esze semmi mégis istennőnek képzeli magát, ráadásul kurva büdöset is fingik az állandó káposztaleves kúrától. Szar a szex, ő maga csak harangozik benne, -pedig mindenki tudja, ő aztán a valami, ha faszméretről van szó- legutóbb is nézegette magát a földre rakott tükörben, mikor rányitott a gyerek:

-Mit csinálsz Anyu?

-Megnéztem valamit kisfiam....

-Oké, csak arra vigyázz, abba kurva nagy gödörbe bele ne lépjél!

Anyu naná, visszavág, éppen ecseteli a hálás közönségnek, hogy hites ura különben alkoholista, akinek nem áll föl ha iszik, mikor Apu a szavába vág. Szó szerint, egy jobb csapottal. Anyu felborítja az asztalt-termoszt-kisszéket, a háziak majonézes salátájával a hajában bömböl telitorokból. Amíg Anyut barátnői vígasztalják, állát fagyasztott zöldborsóval jegelik, addig Apu megkapja a szokásos tehülyeállat adagját, némi eztmiértkellett öntettel. Ahogy a hüppögés abbamarad Anyu Urára tekint, szemében különös, perverz büszkeséggel. Hisz tud az Ember kemény is lenni! Összekapaszkodva botorkálnak hazáig, ott egymásnak esnek, és félrészegen dugnak egy erőset. Egymáson alszanak el, szinte béke van. Reggelig.

Mert a kávéfőzéssel kezdődik minden előlről.