Tekintetes Vésztörvényszék, tisztelt Vérbíróság!
Ami ebben az országban az önök asszisztálásával folyik az elképesztő, vérlázító és túlmegy minden határon! Itt kérem a becsületes köz-nemköz szereplő már a nyuggereket sem rendszabályozhatja idegrendszeri sajátosságainak és frusztrációjának megfelelően, nem bántalmazhatja se verbálisan se fizikálisan. Milyen világban élünk, tessék mondani?! Hová fog az vezetni, ha két nyugger meg egy újságíró bármit megengedhet magának, amivel hátrányos helyzetbe hozzák a becsületes köz-nemköz szereplőt?! Azért mindennek van határa, már úgy értem Vezérünk nép iránti szeretetén és a rezsicsökkentésen kívül.
Jövök befelé a Szilágyi Bözsin, jó kedvemben éppen a Rózsaszín Pittbull nőenciklopédiás rímnaplóját memorizáltam dudorogva, mikor elém lépett ez a kettő és durván, érzéketlenül visszarántott a valóságba. Először azt gondoltam micsoda kár, hogy a hibátlan reflexem a fékpedálra feszítette a lábam, másodjára meg azt, mégse mehetek el ekkora pofátlanság mellett szó nélkül. Kiszórtam az ablakon némi igazgyöngy intelmet a disznók elé, mire ezek ahelyett, hogy felszedték és megköszönték volna visszaszóltak, teccikéteni?!!! Namost azt lássuk be, hogy verbális küzdelemben ezzel a hanggal amit a torkomban hordok esélytelen vagyok, ha felhúznak csak nyivákolok, ha igazán dühbe jövök akkor meg kölyökgólya hangon kelepelek, úgyhogy az esélyegyenlőség jegyében szálltam ki a kocsiból. Két nyugger az már majdnem horda, én meg egyedül, szóval miután győzött a jobb, a pedagógiai lecke után visszaültem a kocsiba és elhajtottam.
Erre ez a tróger Rényi úgy írja meg a történetet, mintha bármi rosszat tettem volna a nyuggerveréssel!
Fáj ez nekem, Tekintetes Vérbíróság, fáj, érzelmi sokkot és üzleti hátrányt okoz. Tessék elképzelni, hogy azóta akad aki nem fogja meg a nyuggerverő praclimat ha találkozunk, volt akinek nem léphettem többé a szőnyegére azzal a lábammal amit ráemeltem a nénikére, és olyanok is akadtak szépszámmal, akik magyarázatot vártak a viselkedésemre. Magyarázatot, tőlem, pfff, tőlem, aki Istenen kívül egyetlen embernek tartozik beszámolással! Ilyen környezetben kell nekem helytállnom minden nap, befelé fordított szögessel a nyakamon voltam kénytelen kitanálni még a rezsicsökkentést is!
A történtek hatására összezavarodtam, megsérült a magamban magamról alkotott énképem. Az utóbbi közel tíz évben úgy gondoltam magamra, Én vagyok a jobboldal háttér-terminátorja, az ellenfelek klottalsójába féknyomot varázsoló Miszter Befolyás, akinek puszta látványától is összecsinálják magukat meglett férfiemberek.
Az én képem illusztrálja az Értelmező Kéziszótár "félelem" szócikkét, és a látványomról mintázta "veszély" című alkotását a Gifszínház. Ezek után kiderül, hogy mindez semmi-nulla-lófasz, énvelem packázhat nyuggerektől újságírókig mindenki szabadon, egy kibaszott ejnye-bejnyét sem érdemeltem ki Nerország bíróságától. De nem baj, ha szarból kell faszkorbácsot spindoktorálni akkor megkapjátok:
- Holnap bejelentjük, 100%-kal csökken a habonyrezsi is, innentől szabadon és ingyen gyalázható vagyok. Na, ehhez szóljatok valamit, köcsögök!
