Megsajnáltam Soltész Miklós tegnap. Emberünk úgy néz ki a kormány kudarcba fulladt párválasztós ostobáskodása után, mint egy bélhurutos pitbull, akibe már csak hányni jár a lélek. Valahol megértem. Szar lehetett a kamerák előtt sanyarogva arról beszélni, hogy se az egykori KISZ tábor klubdélutánok, se a "Grúber Ernő" kiskisasszonyos kisgavalléros korszak hangulatidézése nem sikerült az érdeklődés elmaradása miatt.
Az egyetlen szerencséje, hogy akadt egy helyszínen pár vicces kedvű fiatal, és így legalább az alibinek szánt sztenderd Bajnai anarchistázást és kitűzőterroristázást el lehet nyomni, ha mást nem is.
Pech, hogy erre már csak ásít egyet az ember. Különösen, ha a figyelmét leköti, hogy Nemoligarcha Lajost látja a legfrissebb tízmilliárdok mellett a párválasztóból leeső aprópénzért is lehajolni. A milliócska is csak pénz, a ciklusból sok nincs már hátra, meg kell fogni az utolsó fillért is. Valami hasznot hozzon ez a kismiújság, ha már se a Fidelitas aktivisták se az ifjúkeresztények nem éreztek ellenállhatatlan párosodáskényszert bármennyire is erőltették nekik, és Gépont Fodor Gábor sem veszítette el legalább a kacsófogás szüzességét.
A fentiek után nem csoda Soltész államtitkár gyászos ábrázata és szókereső rejtvényszerű megszólalása. A helyében én is ilyen keserű lennék ha arra gondolnék, nem volt elég ennyi ráfordítás sem, hogy Ágh Péter mellé olyan gondos leánykezet gründoljak, amelyik kinyúlásmentesen képes mosni a kötött pulóvert. Sebaj, azért a reményt feladni nem kell, a ner az a hely ahol az ostoba szűklátókörűség kitartással párosul, úgyhogy a kudarcnak nekifutnak ősszel újra.
Nem is tudom srácok, a pofonerdőbe kirándulás mintha nemzeti tömegsporttá válna a pártban. De van egy áthidaló javaslatom: ha Nemoligarcha Lajosnak annyira kell ősszel is az a leeső milliócska, adjátok oda neki csak úgy. Bónusz. A fennmaradó kilencet meg próbáljátok valami értelmesebb dologra költeni.
