Édes Viktor megint nem szarozik, egy mozdulattal vágja ki a régóta húzódó földtörvény tervezetét a kukába. Slusszpassz, volt nincs, tegyünk úgy, mintha most indulnánk a kályhától, bár vér a pucában most is csak a himihumizáshoz van, a tisztességes eljáráshoz nincs. Józsikám - Ángyán - mosolyogjál, különben úgy rúglak homlokon, mint kíváncsi flaszterbetyárt a szüretelő Roburból kiszakadó laprúgó - gondolja Viktor, és igyekszik a renitens képviselőjét nempofázmagyaráz üzemmódra szuggerálni minden erejével.
Ebben sikerrel mondjuk nem jár, Ángyánban ismét fölbuzog a vehemencia mikor az irományt meglátja, ráadásul a parlamenti bizottság is próbálja a vitától eltántorítani valahogy. A fent linkelt cikkben lévő videó kötelező és tanulságos darab. Ángyán ordít, a többi fideszes lapít, úriemberek módjára elviccelődnek rajta, hogy a földtörvény új részletes vitája majd megint éjjelre lesz téve, mikor a legkevesebben látják. Az államtitkár kispöcs mondd akkora bölcsességet, mintha valamelyik kínai szerencsesüti gyárban lett volna segédfogalmazó ministráns korában: vitatkozni nem kell, mert nem és kész, oszt'az idő majd igazol valakit. Mert az idő olyan igazoló fajta.
Végül is ez is egy hozzáállás, minek bonyolítani?
Például igazolhatja az idő Ángyán maffiacsaládokról emlegetett igazát. Az új iromány legsarkalatosabb pontja a birtokméret, ahol azért csak addig ügyeskedtek, hogy a mészároslőrinceknek meg a nyergessimicskáknak maradjon meg kivétel kiskapu, sose lehet azt tudni mire lesz jó. Vagyis a kormányt ismét legyőzte az oligarcha lobbi, és csak remélhetjük, hogy legalább olyan gusztustalanul vinnyogni nem fognak, mint a Kapadohányárus Sánta Hódmezővásárhelyen.
