Divatja van így a ciklusfelezőn valamiféle mérleget vonni az aktuális kormány eddigi teljesítményéről. Megmondom ahogy van, én nem terveztem ilyet. Minek? Ha kiteszem ezt: 
akkor is csak az derül ki, amit eddig is tudtunk: a teljesítményről beszélni alig lehet, és ezt a közvéleménykutatók adatai szerint már a választók is tudják. Kedves Vezetőnk vághatja a centit, mert ha valakinél Mesterházy Attila népszerűbbnek számít, az ettől nagyobb bajban már nem lehet.
Amiért mégis érdemes beszélni erről annak oka Viktor tegnapi győzelmi tánca a Királyi Tévén. Mert a látottak szerint ő nem ebben a valóságban él, és lehet nem is érzékeli, hogy az egy szál pöcsben előadott rituálé nem a Fidesz Szittyák Győzelmi Tánca, hanem valós koldusopera. És a Trubadúr segge kilógna a gatyából, ha meglenne még az a gatya. 
Ha a koalíciós kényszerházasok között volna egy Horn Gábor, akkor a kohéziós alap felszabadítása mellé tűzött cetli láttán bizony lehűtené a beteget egy nem azt üzenték, baszod, hanem, hogy csináljad már mert tönkre mész! -szel. Valami hasonlót fejtegettek a jobboldal közgazdász ikonjai is, de ez a féleszű csak rángatja a köcsögdudát, hogy öt év múlva legyorsuljuk a németeket, és a tömegével elvándorolt fiatalok a röhejes túró rudi kampány helyett a pénz szagára jönnek haza azoktól a csóringerektől.
No, ha valamiben akkor ebben egy tipegésnyit sem haladtunk előre a két év alatt. Végül is mi sokat nem vártunk azok után, hogy a válság közepén annyi volt a gazdasági elképzelése, hogy odament Barrózó Józsihoz és aszonta: idesecsém, mink mostan elkűggyük a hiányt olyan 7% környékére, illetve tudod mit, legyen inkább nyóc az a százalék, abból pár új stadion is kijön. Namitszósz, jól kitanátam? Mire kapott akkora sallert, hogy azóta is azt hiszi a fehérvári Bazilika Béla király harangja költözött a hallójáratába. De abban azért még én is bíztam egy ideig, hogy a kísérletezést csak felülírja az eredménytelenséget látva a valóság. Majd jönnek a jobboldal gazdasági szakemberei, akik suttyomban elmondják mit kéne tenni, és végre valahára majd irányba fordulunk és úgy teszünk, mintha mindig is erre akartunk volna menni. Mé', ha az IMF-fel ment, akkor menne mással is.
De nem. Chikán, Mellár, László Csaba és Bod Péter Ákos is hiába mondja a magáét lassan egy éve, Orbán fürdik a nem tudjuk minek a győzelmi mámorában, a gazdaság meg az utóbbi egy évet recesszióban töltötte. Normális helyeken az ilyen tanácsokat papírra vető fétis jobb kéz már levágva és kiszögelve kornyadozna az államkincstár ajtaján, mementónak, és kevésbé látnok, ám a gazdaságot közelről ismerő jómunkásemberek tennék végre amit kell. Helyette Egyenes Út nagyfőnök a sámándobbal a hóna alatt jár még mindig vitustáncot a gazdaság romjain.
Pedig, ha ránézne a fenti két táblázatra akkor talán világos lenne, számára hová vezet ez az egyenes út. A probléma annyi, két évig még mi is elkísérjük.
