A kormánynak végleg torkán akad az ügynökügy. A Schiffer beadvány óta harákolnak és nyüszögnek róla egyszerre, mintha légcsősipoly járvány pusztítana a legeslegnemzetibb frakcióban. Kövér Lacus szerint hagyjuk már ezt a értelmiségi habverést a gumicsonttal, Lázár szerint legalább olyan felemelő lenne az ügynöklista nyilvánossága, mintha Pinológus Lacit kínozhatnák halálra Viagra túladagolással, csak éppen van ami nem mindegy. És lássuk be, van ami tényleg nem mindegy.
Nem eldöntött például, hogy csak az ne terjesszen be ilyen javaslatot, akinek a nagyapja rendszerszolga volt az ántivilágban, vagy az se, aki egy ilyen rendszerszolgát tett meg köztársasági elnöknek, a Hazafias Népfront utolsó alelnökét alkotmánybírónak, és a pártállam utolsó dakota törzsfőnökével békepipázva írja a nemkommunista alkotmányt. Az sem mindegy például, hogy valaki csak a szájával támogatja-e a nyilvános ügynöklistát, de az aláírásával meg nem.
Na ilyenkor van az, hogy a meghasadt csapat a közvélemény nyomására kénytelen lépni valamit. Dehogy bátrat, - nézz már rájuk- hanem a klasszikus szarpofozó, neszesemmi látszatfenntartó iskolapéldát: alakítsunk bizottságot MAJD, ami kivizsgálja ezt az egészet MAJD, lezárjuk kommunista múltat MAJD, és minden jó lesz MAJD. Vagyis tegyünk úgy, mintha nem lett volna elég kivizsgáló bizottság a Kuncze féle Iratfeltáró Bizottságtól a Mécs Bizottságon keresztül a Kenedi Bizottságig, húzzuk az időt ismét a követelőzés lecsengéséig, mert akkor nem kell a közvélemény arcába mondani: nyilvánosságról, lusztrációról ne is álmodjatok!
