Tegnap egész délutánig nem hittem, hogy történhet olyan ami a Kedves Vezetőnket az alkotmányáért ért kokicunamit elhomályosíthatja. De tévedtem. Az egymással marakodó kormánypárti prominensek fénye minden mást elopálosít, mert eddig nem volt NERdivatban, hogy egymáshoz vagdosták volna a homokozólapátot.

- Te egy tahó vagy! Egy polgári nerkormánnyal nem kompatibilis pfúj. Nem is, tudod mit? Egy pfúúúújjj vagy baszki!

- Téééélleg? Te meg egy hazudós miskakancsó vagy, bibibíííí!

Ilyenkor azért a röhögésen túl akaratlanul is elgondolkodik az ember: mi lehet ezekkel? Néhány napja a külügyminisztérium helyettes államtitkáránál, Prőhle Gergelynél szakad el a cérna, és vágta ki a rezet:

"Az ellenségkép erősítése gátol bennünket saját felelősségünk tisztázásában is. Ennek hiánya pedig a posztkommunista Magyarország egyik legnagyobb átka. Annak, hogy nem vesszük komolyan a saját felelősségünket, számos oka van. Köztük azonban az egyik legfontosabb, hogy másokban keressük a hibát, s a külső ellenségre hivatkozunk."

Szokatlan megnyilvánulás, de legalább ilyen szokatlan a hétfői tüntetés után az Origónak nyilatkozóké is:

"Az [origo] több olyan kormányzati, parlamenti, illetve fideszes vagy kdnp-s párttisztséget betöltő politikussal is beszélt, akik bár meghívást kaptak, nem akartak részt venni a gálaesten. Egyikük "pótcselekvésnek" nevezte az eseményt, egy másik azt mondta a kormányellenes tüntetésről, hogy még nagyobbra számított, egy harmadik pedig azzal indokolta távolmaradását, hogy szerinte "nincs mit ünnepelni".

Most meg az arrogáns bankrablótanonc letahózza a naptárfiút, aki nyomban felpattan a hátára, véknyába vágja a sarkantyúját, és harsány gyíííííhháááá-most hánykolódjál te gyökért kurjantva nyomnak egy kört a te vagy a hülyébb rodeóban.
Lázár megfogalmazott kritikája azért elgondolkodtatott: vajon a nyájas olvasóközönséget annyit is ér Jani vagy kijafasztomi érdekelte/borította ki jobban? Úgyhogy feltúrtam a blog tavalyi statisztikáit, és íme az eredmény:

Lázár János az interjúban elmondta, szerinte neki az S8 botrány ártott a legtöbbet. Kedves János, a rossz hír az, az annyit is érezés ennél - ha nem is sokkal - többet ártott, itt nálunk legalábbis. A tavalyi olvasottsági toplista negyedik helyére volt elég ez a gyönyörű kiszólás, a 70.096 megtekintés, a 396 komment és a 25 trackback szerintem elég világosan megmutatja mekkorát csaptál a lecsóba. Talán meglepetés, hogy ehhez képest kijafasztomi szereplése kicsit visszafogott. Az ingerküszöböt egyáltalán nem a kiafaszozással ugrotta át igazán, - még csak nem is a twitteléssel - a Melia ügy a lista hetvenharmadik helyén szerénykedik. Legnagyobb vihart - hangsúlyozom, itt nálunk - a januári médiatörvényügyi kirohanása kavarta, mikor Tonyó a hős a faszbúkon kijelentette: amíg őt itt látjuk addig senkinek nincs félnivalója, hogy Magyarországon nem lesz sajtószabadság. Toplista 14. hely, 49.530 megtekintés, 199 komment, 10 trackback, azért ez markáns különbség.

Azt hiszem ezek után kijelenthetjük, hogy a közvéleményt jobban kiborítja az Alkotmánybíróság jogköreit megnyíró, luxusban furikázó, arcán a rinocérosz seggredőjének bőrvastagságával vetekedő maszkot hordó arrogáns ficsúr, mint a néha trágár, de ártalmatlan félbolond. Egyiküket sem kedvelem, mégsem vagyok elfogulatlan. Ha választanom kell közülük akkor sokkal inkább bírom a soha fel nem növő, gyermeki ostobaságát el nem hagyó, éppen ezért ide lőjetek!! módra a véleményével kiálló kijafasztomit, mint az Audiből pökhendiskedő, képmutató Lázárt. Tonyó és a véleménye olyan amilyen, de ha el akarod küldeni a picsába nagyjából moderálatlanul, akkor mindössze egy twitter profilra van szükséged. Lássuk be, nem a csapás adáshoz kell a bátorság, hanem a bekapott csapások állásához.

Úgyhogy kedves Lázár, aki ehhez nem elég tökös, az annyit is ér.