Sűrűre sikerült a tegnapi nap kormányunk számára. Annyira sűrűre, hogy ők maguk sem tudták hová is kapjanak, mit és kivel mondassanak, végül aztán csak kinyögték:

Új tárgyalásokat kezdünk az IMF-el.

Szögezzük le mindjárt az elején: ha ez így igaz, akkor végre felelős és a helyzetnek megfelelő döntést hoztak. Kár, hogy ilyen későn.

De jó magyar szokás szerint azért most sem hazudtoltuk meg magunkat, mert, ha normális mederben intéznénk valamit egyszer az életben, akkor nem lenne mit magyarázni a ti teljesen hülyék vagytok?- kérdést feltevőknek, és azoknak, akik ismét rajtunk röhögnek. Harsányan. Ahány forrás, annyi változat a bejelentés körülményeiről. Állítólag magát Orbánt is annyira meglepte a gazdasági szabadságharc félbeszakadása, hogy a szája még a harcok állását vázolta, míg lábai már az új feltételek tárgyalására tartottak.
Ha már az IMF-nek nem szóltak időben, hogy oppardon, mégis csak jöhetne a védőháló a kilátásba helyezett lóvéval együtt, bocsesz, remélem nem felejtenek el szólni a hivatásos szájhadnak a változásról. Különben évtizedek múlva is váratlanul elénk toppanhat a verbális bunkerből egy aznap is harcoló Giró-Szász András, és nem lesz aki a legfrissebb trendet követve elmagyarázza, az IMF tulajdonképpen Orbán személyes mezszponzora.

Szerintem a Valutaalap potentátjai sem tudják ezt az egészet hová tenni. Meglepetésük akkora lehet, mintha Matolcsyt látnák szuszpenzoros zsinórtangában hastáncot lejteni, különösen, ha valaki lefordítja nekik az NGM hivatalos közleményét: abban értelmet keresni pont annyira érdemes, mint sátánista szöveget a visszafelé lejátszott Judas Priest lemezen.

Aszongyák Magyarország fordulóponthoz érkezett. Ez eddig stimmel, hisz a lépéssel elismerik a gazdasági kormányzás kudarcát, Matolcsy alkalmatlanságát, az elpocsékolt másfél évet, az elpazarolt 3000 milliárd nyugdíjpénzt. Szerintük a megújulás korszaka volt mikor a piacon árultuk az államkötvényeinket magasabb kamatért, egészen addig amíg volt kinek eladni. Most, mikor már ember nincs aki tőlünk kötvényt vesz, és Orbánnak azt sem hiszik amit kérdez, vajon melyik korszakban járhatunk? A megújulás megújulásának korszakában, vagy az elhiteltelenedett és pofára esett orbáni álmokéban?

De a ceruza csak ezután szabadult el igazán...

- a munkát terhelő adók csökkentek - járulékemelés jön jövőre,
- a nyugdíjak megmenekültek a spekulánsoktól - ma már a kormány tőzsdézik belőle, 272 milliárd veszteség az erőltetett eladáson,
- a 2010-ben 82%-ra rúgó államadósságot letornáztuk - a legfrissebb adatok szerint 82%-ra,
- stabilizálódott a költségvetés - az állam az ideit a partnerei felé nemfizetéssel igyekszik védeni a századik kozmetikázás után, a 2012-est meg nem hiszi senki, hogy tartani lehet,

...vagyis minden annyira fasza, hogy innentől elég a növekedés fokozására koncentrálni. Ha a hazugság cunami fakasztotta röhögőgörcsöt túlélik az IMF-nél az lesz a csoda, ha szóba állnak még velünk. Mert egy jelzésértékű figyelmeztetést kiadtak nyomban, hogy Orbán és Jobbkeze tudja hol a helye, és fejezze be képzelt nagyságukon zsebmatyizást.Túl azon, hogy a megállapodást szükségesnek tartom azért maradjunk az új népszokássá vált orbáni úton, és keressünk meg a felelőst a kialakult helyzetért. Ha a gyurcsányisták okozta gazdasági környezet kivizsgálására bizottságok alakultak, akkor talán nem túlzás elvárni, hogy a mostani vezetők is elvigyék a balhét a saját balfaszságukért. A matolcsyzmus szekértolóit elégszer figyelmeztették a saját oldalukról Mellér Tamástól Bod Péter Ákosig, hogy az önherénrúgás fájdalmas, a bukás elkerülhetetlen. Most van itt az ideje annak, hogy megkérdezzük Kedves Vezetőnket, beváltja-e a napvilágot látott szájhősködést, vagy megmarad annak a beszari vidéki fiúnak aminek megismertük:

- Viktor, az IMF itt van, lemondasz a jobb kezeddel együtt?

Mert fejcserék nélkül az ország hitelessége a nullával egyenlő.