Úszunk a temperában
én meg pár haver,
Kép kell Imre bának,
ha hívnak kenni kell!
Régóta nincs kiút,
csak festők és fijjúk,
egymilláért bejön ez a szitu
nagyon bejön ez a szitu...
Csak akkor festek én ha úgy van,
és Imre bánál úgy van,
lent megtalálsz a lyukban.
Pénzért bejön ez a szitu,
a sok buta festmény rólad,
csináljunk most olyat,
amit megbánunk majd holnap!
Imre bá, ou szia helló!
Álljunk össze, mint két kicsi legou!
Na figyu'má', monnyad mi szitu,
te kúp én meg fijjú,
na mizu, hol a fizu??!
Az van kedves drága Feleim, hogy nem osztom se a hírszerző, se a vastagbőr véleményét, miszerint alábecsültük ezt a Kerényi festménytörténetet. Én pont azt kaptam, amit vártam. Komolykodás és modoros historizálás helyett néhány remekbe szabott alkotást a Nemzeti Giccspiacra, émelyítő cukormázat Orbán "történelmi lehetőség" című szappanoperájának tetejére. És bevallom azon sem vagyok meglepődve, hogy a művészi szabadság is kizárólag Kerényi Imre göcsörtös mutatóujja által megjelölt irányba szárnyalhat.
Ugyanis az iránymutatás fontos, minden kéznek kiemelt jelentősége van. Korényi Jánosnak sikerült ezt megérteni és alkalmazni maradéktalanul a "lovasroham kisodorja a kiflicsücsköt a nyugdíjvédelmi megbízott kezéből" című alkotáson. Kerényi mutogatj
a is büszkén, odassgecc, ez itten a demszkygábor fekete mételyből kitüntetést osztó keze!
A Nemzeti Giccs szellemi atyja nem volt ilyen megértő Szkok Ivánnal, és lássuk be igaza is van. Mert mit látunk a képen?
Az alaptörvény asztala körül nyálpettyeket hullató, átszellemült igazhitűek feje fölött egyszer csak megjelenik államalapító atyánk, és pallost tartó jobbjával keresztül döfi a pártalkotmányt. Az egyszeri műelemző hallani véli mennydörgés szerű hangját is ahogy utódaira rivall: mi ez a szar...kaláb a nemzet mosolygó arcán ti latrok?! Örülhettek, hogy nem kaszabollak le benneteket! Ez az értelmezés meg nyilván nem fér bele a Nemzeti Együttgiccsesedés Rendszerébe, ezért Kerényi haladéktalanul új irányt kért Szkok Ivántól. Gondolom az átértelmezett képen nem lesz kard, és Szent Istvánunk a legnagyobb egyetértésben, könnyes szemmel ölelkezik majd össze a katona mögül kukucskáló Balsai Istvánnal.
Ezek után azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy igazán megérte húsz millióért játszószobát csinálni Kerényinek a Széchenyi könyvtárban. Remélem az alkotók a hűségpénz mellé egy L. Simon László Emlékérmet is kapnak jutalomból.
Megérdemlik.
