Egy éve hallgatjuk a mantrát a Fidesztől a családvédelemről, és a gyermekvállalási kedv ösztönzéséről. Mert fogy a magyar, nem születik elég gyerek, és amúgy is, a család mindenek előtt. A család annyira fontos, hogy belebeszélnének a hétvégéik alakulásába, és akár erővel átformálnák vásárlási szokásaikat a kereszténydemokrácia nevében. Mondom, fontosak a családok és a gyerekvállalás. Amíg csak beszélni kell róla, pont addig.
Abban a pillanatban viszont, mikor dönteni kell a munkáltatóknak nyújtható előnyök és a családok érdekei között, akkor a feledés homályába vész minden családvédelmi lózung, amit agyvelőig igyekeztek az emberek fejébe tolni. Kormányunk új munkatörvénykönyvének tervezete tartalmaz pár érdekes fejezetet a családokra, főleg a gyereket vállalni most szándékozókra nézve. Hímsoviniszta módon hadd fájjon először a legpitiánerebb pont, az apák diszkriminációja. A jelenlegi szabályozás szerint ha gyereked születik, akkor a születést követő második hónap végéig jár az apáknak öt munkanap munkaidő kedvezmény, amiért távolléti díj jár.
Fizetés nélküli szabadság lesz helyette, mert Kedves Vezetőnk és kormánya úgy érzi, az a helyes családmodell, amiben az apák nem sürgölődnek a gyerekágy körül öt napot ingyen. Orbán Viktor és a családvédelmi intézkedések árnyéka ezentúl ott fog toporogni hisztis kobold módjára minden kispárnán, és toporzékolva fogja dolgozni hajtani az éppen megszületett ded felett merengőket: 
További gyermekvállalási kedv növelő és családvédelmi tényező a kisgyerekesek kirúgásának megkönnyítése is. Az háromévesnél kisebb gyereket nevelőkkel már a védelmi időszak alatt is közölhető a felmondás, ráadásul a felmentési idő a védelmi idő lejárta után azonnal kezdődik. Vagyis eltűnik ez eddigi 15-30 nap, megkönnyítve ezzel is a munkáltató dolgát. Azokat a nőket, akik lombik programra járnak, kiteszik a védett körből. Nyilván, akiknek nehezebb a gyerekvállalás az átlagosnál, azoknak meg sem kottyan, ha ezentúl egy kicsivel még megalázóbb, és nagyobb szívás lesz, mint eddig.
Nem járnak jobban a család idősebb tagjai, a nagyszülők sem. Bár Kedves Vezetőnk nemrég még a szociális konzultáció eredményei fölött érzett örömében egyszemélyes vígszínházat játszott a parlamentben, mára kiderült, - amint azt várni lehetett - hogy az egész kizárólag az intézményes önfelszopás magasztos célját szolgálta, és semmi egyebet. A szociális konzultálók 91%-a támogatta a védett kor bevezetését, vagyis, hogy a nyugdíjkorhatár előtt 5 évvel csak különösen indokolt esetben lehessen felmondani a munkavállalónak. 91% ide, szociális konzultánsok akarata oda, ez a passzus bizony nem került be a munkatörvénykönyv tervezetébe. Kedves Vezetőnk szavahihetőségét és maradék hitelének utolsó morzsáit elcserélte a "különösen indokolt eset ojjan bonyolult munkajogilag" kifogásra a Nemzeti Giccspiacon.
Ráadásul, ha már belefogott, azért tett róla, hogy a nyugdíjkorhatár előtt lévők jobban megszívják, mint eddig. Ha már jobb nem lesz, legalább szarabb legyen - ez lehetett a mottó. Az ezen túl sem védett korban lévőket elbocsátás esetén eddig egységesen megillette plusz három hónap végkielégítés, amit innentől majd differenciálni fognak aszerint, hogy hány évet dolgozott az elbocsátó munkahelyen. 5 év után egyhavi, 15 év esetén kéthavi, és 25 év után járna csak a háromhavi végkielégítés bónusz.
A munkatörvénykönyv tervezet alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a családi érdekek : munkáltatói érdekek meccset utóbbiak nyerték, jelentős különbséggel. Ha ezt ebben a formában megszavazzák, akkor hiába nyüszítenek sírva zokogva családról, gyerekvállalási kedvről és fogyó magyarságról felváltva, annyira lesz az hiteles és őszinte, mint Paul Kersey mosolya a Bosszúvágy végén.
