Orbán Viktor tegnap elmondta 13. évértékelő beszédét. Szinte csudálatos hangulatban lehet most az ország, pedig egy fia konkrétumot nem hallhatott Szeretett Vezetőnk szájából. Három dologról nem beszélt:

- Mit fogunk csinálni
- Mikor fogunk hozzá
- Mi lesz belőle

Ennek ellenére ne higgye a nyájas olvasó, hogy Orbán Viktor semmitmondott, vagy a semmit mondta. A pátosszal nyakon öntött közhelygyűjtemény felolvasása nem volt hasztalan, csodálatos költői képekkel lettünk gazdagabbak. Elsőre kiderült, Orbán egy politikai veterán Fülig Jimmy, aki nem babonás. Mert, aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kőre, azt nem érheti rontás. Ezúton üdvözlöm a tényt, hogy a beszédíró olvasott Rejtőt, egyúttal hálát rebegek magának a mesternek is a fogalmazásért. Gondoljatok bele mi lenne, ha barna kő helyett mondjuk a Sárga folyót írja a szövegbe a köpdösés célpontjának? A baráti Kínával éppen most romlana meg az áhított viszony.

"Aki akasztófára született az nem fulladhat vízbe - mondaná erre Orbán Viktor bölcsen - ahogy tette tegnap - bennünk meg azért legyen meg a jóindulat, hogy figyelmeztessük: nono! Biztos vagy te ebben?
A szebbnél szebb előcitált idézetek és példák közül nekem a Fidesz kormány alapvetésének is nevezhető határidős kiszólás tetszett a legjobban:

"A határidő fontos, a terv is fontos, de a legfontosabb, hogy ez a kettő soha ne szerepeljen egy mondatban."

Orbán ehhez tartja magát a választások óta, és ehhez tartotta most is. Az évértékelés kimerült a megszokott kormányzati panelek random dobálásából, aggódtam is, hogy Mádl elnök urat el ne találja valamelyik a szálkásra kopott sarkával. Ott ült volna szegény betört fejjel, miközben agyon nyomja egy szólavina. Kiderült még, hogy a jövőkép egy terv, illetve TERV, hangsúlyozta harmadszor: T E R V , ami ha nem jön be, akkor ugye nyilván a körülmények lesznek a hibásak, esetleg még a mindenért felelős Gyurcsány Ferenc. Ettől függetlenül Budai Gyula húzzon bele, mert a gombás tenyér viszket, nem érünk rá szarakodni. Úgy vannak ezzel Viktorék, mint felcsúti paraszt a dugással: húzni még tudja, tolni már nem.

Örömmel láttam-hallottam, hogy Kedves Vezetőnk igyekszik követni a kor szellemét. Miközben ő a faszbúkos kommentekből szemezgetett, ámulva csodálkoztam: ez ám a webkettes kormányzás jövőbe mutató sugárútja, aminek végén a digitális mennyország kapuja várja. Csak aztán meg ne torpanjon a lendület a kapu előtt.
A kommentelőknek meg kellett elégedniük a ténnyel, hogy elhangzott a vélemény, ám választ csak annyit kaptak amennyit megszokhattak. A devizahitelesekkel majd lesz valami, ahogy a tartósan munkanélküliekkel is. Itt azért megjegyezte, hogy mindenkit vissza kell terelni a munkába. Mert vannak akik akarnak dolgozni, de nem tudnak, vannak akik nem is akarnak, és vannak a tyúktolvajok, akik úgy tesznek mintha, közben meg mégsem. Utóbbinál lenézett a jobbkezére akaratlanul:Pedig a munka fontos, finanszírozni kell az országot, mert drága a külföldi hitel. Azt nem tette hozz, hogy lassan kérni sincs kitől, mert a potenciális finanszírozók arcáról éppen most csurog lefelé a Matolcsy turha. Kiemelte, hogy talált pénz nincs, mire a hallgatóság morajlani kezdett: nabazz, már a manyup lóvét is elvertétek? Ezzel a beszéd elérkezett a csúcsára, és Viktor bedobta a slusszpoénnak szánt tanmesét:

Edison műhelye leégett, de ő 67 évesen sem adta fel, sőt. Kijelentette: "a katasztrófa legnagyobb haszna, hogy minden tévedésünk is elégett".

Kitaláljátok mi következik ebből? Az, drága Feleim, hogy mi úgy győzhetjük le a válságot, hogy megértjük és szembenézünk vele: elsöpörte a tévedéseinket is. Vagyis huss, vótnincs tévedések tömkelege, tiszta lapra írunk a válság után maradt összedőlt romok tetején, de legalább színes ceruzával.
Csomagoljuk ki egy kicsit ezt a tézist, és fordítsuk le: picsábamár a baszogatással, terítsünk spongyát az einstandra, nem baj, ha kilátszik a sarka. Forduljunk arccal a kánaán felé és fürdessük arcunkat a felkelő nap éltető fényében. Jövőre úgyis fényevők leszünk elég sokan.

Orbán Viktor szerint ennyi volt 2010: összefogtunk, megmentettünk éjjáó. Az, hogy év végén nyakunkba szakadt a világ összes kritikája a médiatörvényért, és 102 ezren adták írásba, hogy köszi, minket ÍGY nem kell megmenteni, nem fért bele a pátosztengerbe. Hiába, ha csak a tagságnak kell szellemi mannát prezentálni, akkor elég az alternatív valóságot elemezni saját szájíz szerint.