Amíg Orbán Viktor a közélettől elvonulva kedvenc koponyájával beszélget, Gyurcsány Ferenc egyre inkább elemében érzi magát. Teheti, a Nemzeti Einstandolás kormánya szépen lassan rendbe teszi elveszett renoméját. Szerintem ő maga sem hitte, hogy az új kormány első évében a zemberek máris pislognak, mint dj Nyitrai a stroboszkópba káprázó szemekkel: ekkorát még a szocik sem loptak!

Gyurcsány Ferencről gondoljon mindenki amit akar. Lehet vitatkozni a politikájáról és egyéb tetteiről, én ezzel most nem foglalkozom. Sokkal érdekesebb ugyanis a politikai feltámadását körbejárni marketing szempontból, mert úgy zseniálisnak mondható.

Reinkarnációja egyértelműen a kereslet-kínálat törvényeire épül. A jelenlegi ellenzék egy krónikus vérszegénységgel küzdő szúnyog vehemenciájával bír, Orbán kaliberű karakter sincs sehol a látómezőben Gyurcsányon kívül. Márpedig a PatásOrbánozó szavazóbázis igényel egy alakot, aki úgy retorikában mint kiállásban fel tudja venni a versenyt Kedves Vezetőnkkel. Ők még emlékeznek (igen-igen) a 2006-os kampányban Fletó milyen széles ívban mosta föl Viktorral a padlót a tévévitában, milyen gondosan csavarta ki aztán, és tette ki száradni a partvonalon kívülre. Számukra Mesterházy olyan, mint az áztatott szója: úgy is néz ki, olyan szaga is van, oszt'mégse fasírt.

A választási kampány idején Gyurcsány még csak csöndes feltűnéseivel jelezte: a politikai elefánttemető számára messze van. Az új parlament magalakulása magával hozta a bizonyosságot is: megmaradt párttársai és az ellenzék egyéb erői nem képesek betölteni azt a szerepet, amit a közvélemény kétharmadon kívüli része Orbánnal szemben elvár. Ezzel ők maguk legitimálták Fletó szerepvállalásának első lépéseit, Orbán Viktor és szeretve tisztelt kormányának törvényhozási stílusa meg az meg az összes többit.

Nem kellett sokat várniuk a híveknek, hogy a halkabb blogolást fölváltsa az egészpályás letámadás. A kormány szolgáltatott elég apropót a kritizáláshoz, Orbán és a kormányzati kommunikáció hazugozásához. Előnye, hogy az MSZP lassan mozduló masztodon testéhez képest fürge, és gyorsan, naprakészen képes reagálni akár tömegmegmozdulásokban kifejezve nemtetszését. A Charta tüntetéssel például köröket vert a szocik hasonló jellegű központi rendezvényére. Ungváry szerepeltetése is jó húzásnak bizonyult, a kurvaanyázós mondattól ledadogott a kormányközeli sajtó néhány pillanatra.

Itt, visszaérkezve a nyeregbe akár a lassítás luxusát is megengedhette volna magának. De miért tette volna? Mikor pártunk és kormányunk sem fékezett az Alkotmánybíróság jogköreinek ledarálása után, sőt. Bejelentették minden idők egyik legnagyobb, legpofátlanabb és legarrogánsabb lopását, a manyupok kifosztását. Ezzel a lépéssel a saját kezükkel dörgölték le Ferenc renoméjáról a sár egy részét, és kenték magukra büszkén. Gyurcsány szemmel láthatóan fellélegzett. Neki soha jobb alkalom nem jön el az életben arra, hogy saját fegyverével, a polgári Magyarországról példálózással pofozza fel Orbán Viktort.

Gondoljunk róla bármit, azt szerintem el kell ismernünk, hogy van benne kurázsi. A héten egészen odáig merészkedett, hogy Budai Gyula fülében befonta a fülszőrt, és Orbán orrába fricskázva  szaggatta kifelé belőle a pamutot. Szálanként, egyesével. A 168 órában megjelent interjúban erőt és határozottságot mutatott a hívei felé, és mi tagadás feltartott középső ujjat a felkent vadászoknak:

"De kár ennyit lacafacázni velem! Ha ez a kormány tud öt évre visszamenőleg adótörvényt alkotni, ha beszánthatja az Alkotmánybíróságot, ha elveheti a nyugdíjasok pénzét, nyugodtan hozzon egy olyan büntetőjogi tételt, hogy „Gyurcsány bűnös”.  (...)
Ne kerülgessük: Orbán Viktor engem börtönbe akar vetni. Ennek próbálnak érvényt szerezni szinte bármilyen eszközzel – most épp az ügyészséget presszionálva, felrúgva a demokratikus elveket. De a Fidesz hajtóvadászatától én még jól alszom, nem szedek nyugtatót. Velem törököt fognak."

Ez az ember nem fél. Szórakozik. Orbánon és a kormányon egyre jobban. Megtervezték, föltámasztották, és fölért arra a retorikai csúcsra, ahol sokan látni akarják.

Én jót röhögtem az imázsnövelőnek szánt citromfüves bejegyzésén is. Igen, az eset minden bizonnyal így történt ahogy leírva van. A látszat, hogy még a nemzeti radikálisok is elcseveghetnek Gyurcsány Ferenccel a demokráciáról anélkül, hogy bármelyiküket atrocitás érné, nyilván a véletlenek összjátéka. De annak gyönyörű.

A tegnapi demonstráción a szocialisták megfogadták, hogy innentől üvölteni fognak. Szerintem kérjétek el Fletótól a bölcseletet, és legyen ez a jelmondat:

"Orbán Viktornak Orbán Viktor a csapdája."