Mennyi közpénz elherdálásában kell közreműködőnek lenni ahhoz, hogy orbáni értelmezésű oligarchának mondhassunk valakit? Tíz vagy százmilliós az összeg? Esetleg apróval nem játszunk, és milliárd alatt nem is tétel az ilyesmi?

Gyönyörű beszéd volt az oligarchás. Csak úgy sütött belőle a kemény hazafiasság, a tettre kész, mindenre felhatalmazott miniszterelnök-jelölti határozottság. Itt új világ lesz, meg szép. Politikai kapcsolatokból meggazdagodóktól, parizert zabáló hatalmaskodóktól mentes. Mert a magyar emberek érdeke az első, minden más csak eztán jöhet sorba. De szép lett volna.

Igazán kár, hogy hamisan recsegő farpofaszólammá minősült az egész.

"Köszönet minden magyar embernek, de különösen azoknak, akik nyolc éven keresztül kitartottak a Fidesz, a KDNP és a polgári körök mellett." - mondta a vezér, és gondolatban elkezdte összeírni a hálálkodásra érdemesek listáját. Felidézte emlékeiben az Orbán Viktor Közérdekű Filmarchívum 298 remekművét, megkönnyezte a békéscsabai kolbásztöltés című alkotást gondolatban ezredszer, és nem sokat váratott magára a felismerés: Káel Csabának hálálkodni kell.

Mert a kis hála nem hála. A pécsi időközi választások után alig kezdődött el a páváskodó korszak, közbeszerzési pályázatot nyert Káel Csaba. Ő bonyolíthatta az EKF megnyitó ünnepségét, 80 millió forintból. A név hallatán megnyugodtam úgy igazán. Most már minden a legnagyobb rendben lesz Európa kultfővárosa körül, hiszen az Ezüsthajó és a Happy End neve maga az örök garancia a minőségre.
 

Káel Csaba életműve nem lehet teljes egy igazi, nagyszabású mozifilm nélkül. Hiszen a boldog végű ezüsthajó korszakban csak ilyen rissz-rossz állami megrendelések jutottak neki, a nehéz kulimunka nyomasztó szagával terhelve. ( viszontagságairól kimerítő összefoglalót olvashattok itt ) Most eljött a pillanat, itt a nagy kiugrási lehetőség. 2011-ben filmre viszik Munkácsy Mihály kalandos életét, a Nap szerelmese címmel, 12 millió euróból. (3,3 milliárd forint)
Dér Tamás producer szerint ezt az összeget közvetett állami támogatásból, magyar és külföldi szponzorációkból igyekeznek előteremteni.

Ez gyorsan ment. A önpolírozó házi fotóalbum már a boltokban, az udvari filmes meg ismét munkát kapott. Káel Csaba, a közpénz és a kultúra kifejezés egy mondatban furcsa víziókra adhat okot. Nem kellett volna a kormányra kerülést megvárni legalább a látszat kedvéért? Vagy ez csak természetes, és ne csodálkozzunk elkerekedett szemekkel, mint aki szellem oligarchát lát pénzes uszállyal lopakodni?

Azért az érdekelne, hogy a frissen megnevezett oligarchaügyi miniszter, Fellegi Tamás őt is levadássza majd? Vagy betárazás közben eszébe jut, hogy tyűha gecó! az a Stumpf Pityu volt a kancellária miniszter, Káel megbízója országimázs ügyben, akinek "eladtam" a médiacsomagomat! Ezzel ujját nehezen bár, de lefejti a ravaszról, háborgó lelkiismeretét visszateszi a polcra, és minden marad a régiben.

Mélyen tisztelt, kétharmaddal felhatalmazott uraim! Miből gondoljátok, hogy a választópolgár egyszerre hülye és amnéziás? Tegyétek föl magatoknak a kérdést:

Biztosan erre vagytok felhatalmazva?