Egy éve hallgatjuk a mantrát a Fidesztől a családvédelemről, és a gyermekvállalási kedv ösztönzéséről. Mert fogy a magyar, nem születik elég gyerek, és amúgy is, a család mindenek előtt. A család annyira fontos, hogy belebeszélnének a hétvégéik alakulásába, és akár erővel átformálnák vásárlási szokásaikat a kereszténydemokrácia nevében. Mondom, fontosak a családok és a gyerekvállalás. Amíg csak beszélni kell róla, pont addig.

Abban a pillanatban viszont, mikor dönteni kell a munkáltatóknak nyújtható előnyök és a családok érdekei között, akkor a feledés homályába vész minden családvédelmi lózung, amit agyvelőig igyekeztek az emberek fejébe tolni. Kormányunk új munkatörvénykönyvének tervezete tartalmaz pár érdekes fejezetet a családokra, főleg a gyereket vállalni most szándékozókra nézve. Hímsoviniszta módon hadd fájjon először a legpitiánerebb pont, az apák diszkriminációja. A jelenlegi szabályozás szerint ha gyereked születik, akkor a születést követő második hónap végéig jár az apáknak öt munkanap munkaidő kedvezmény, amiért távolléti díj jár.

Na, ez innentől nem lesz

Fizetés nélküli szabadság lesz helyette, mert Kedves Vezetőnk és kormánya úgy érzi, az a helyes családmodell, amiben az apák nem sürgölődnek a gyerekágy körül öt napot ingyen. Orbán Viktor és a családvédelmi intézkedések árnyéka ezentúl ott fog toporogni hisztis kobold módjára minden kispárnán, és toporzékolva fogja dolgozni hajtani az éppen megszületett ded felett merengőket:
További gyermekvállalási kedv növelő és családvédelmi tényező a kisgyerekesek kirúgásának megkönnyítése is. Az háromévesnél kisebb gyereket nevelőkkel már a védelmi időszak alatt is közölhető a felmondás, ráadásul a felmentési idő a védelmi idő lejárta után azonnal kezdődik. Vagyis eltűnik ez eddigi 15-30 nap, megkönnyítve ezzel is a munkáltató dolgát. Azokat a nőket, akik lombik programra járnak, kiteszik a védett körből. Nyilván, akiknek nehezebb a gyerekvállalás az átlagosnál, azoknak meg sem kottyan, ha ezentúl egy kicsivel még megalázóbb, és nagyobb szívás lesz, mint eddig.

Nem járnak jobban a család idősebb tagjai, a nagyszülők sem. Bár Kedves Vezetőnk nemrég még a szociális konzultáció eredményei fölött érzett örömében egyszemélyes vígszínházat játszott a parlamentben, mára kiderült, - amint azt várni lehetett - hogy az egész kizárólag az intézményes önfelszopás magasztos célját szolgálta, és semmi egyebet. A szociális konzultálók 91%-a támogatta a védett kor bevezetését, vagyis, hogy a nyugdíjkorhatár előtt 5 évvel csak különösen indokolt esetben lehessen felmondani a munkavállalónak. 91% ide, szociális konzultánsok akarata oda, ez a passzus bizony nem került be a munkatörvénykönyv tervezetébe. Kedves Vezetőnk szavahihetőségét és maradék hitelének utolsó morzsáit elcserélte a "különösen indokolt eset ojjan bonyolult munkajogilag" kifogásra a Nemzeti Giccspiacon.

Ráadásul, ha már belefogott, azért tett róla, hogy a nyugdíjkorhatár előtt lévők jobban megszívják, mint eddig. Ha már jobb nem lesz, legalább szarabb legyen - ez lehetett a mottó. Az ezen túl sem  védett korban lévőket elbocsátás esetén eddig egységesen megillette plusz három hónap végkielégítés, amit innentől majd differenciálni fognak aszerint, hogy hány évet dolgozott az elbocsátó munkahelyen. 5 év után egyhavi, 15 év esetén kéthavi, és 25 év után járna csak a háromhavi végkielégítés bónusz.

A munkatörvénykönyv tervezet alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a családi érdekek : munkáltatói érdekek meccset utóbbiak nyerték, jelentős különbséggel. Ha ezt ebben a formában megszavazzák, akkor hiába nyüszítenek sírva zokogva családról, gyerekvállalási kedvről és fogyó magyarságról felváltva, annyira lesz az hiteles és őszinte, mint Paul Kersey mosolya a Bosszúvágy végén.