Éljen az állami gondoskodás! Éljen a nagy közös! Éljen a szocialistábbnál is szocialistább jobboldali (muhaha) kormány! De különösen soká éljen Matolcsy György elvtárs, és az ő virágzó gazdasága!
Vége van. Mármint a kínzó bizonytalanságnak. A Nemzet Géniusza felvázolta hogyan képzelik a nyugdíj megtakarításainkat államosítani. Könnyezem a meghatottságtól, mert ekkora jót nem vártam a kormánytól. Kádár elvtárs koponyája is elégedetten bólogat a miniszterelnöki dolgozószoba legfelső polcán, tapsoljunk és örvendezzünk mi is!
Mert ekkora pofátlanságot már csak vigyorgással lehet viszonozni. A magukat rendszerváltóknak hazudók végre húsz év után igazat mondtak, most az egyszer. Nem, nem akkor, mikor arról beszéltek szabad lesz a választás az állami és a magánpillér között. Akkor sem, mikor arra hivatkoztak, csak tizennégy hónapig vesszük el a pénzeteket, aztán majd minden jó lesz. Ez mind hazugság volt, abból is a kapitális fajta. Igazat akkor szólt Orbán Viktor mikor azt mondta: 20 év után ismét rendszerváltás lesz. Ez igaz. A szépséghiba, hogy visszatérünk oda, ahonnan elindultunk.
A fenyegetés nem burkolt, nem kendőz semmit, nem akar másnak látszani, mint ami: vagy jó gyerekek lesztek, vagy rábasztatok és nem lesz nyugdíjatok. Illetve ami lesz, abból a hajzselé sem jön ki, amivel a hajatokra tudjátok kenni. Egyszerű és tiszta beszéd ez, de nem mai és nem friss. Orbán Viktor már október közepén erről beszélt az RTL híradójában. Csak nem figyelt rá -vagy alig- senki.
De megrettenés és visszalépés helyett van más út is. Nem kell ide tüntetés, ahogy nekem is javasolták páran, nem kell alkotmánybírósági hercehurca, úgyis értelmetlen. A döntés és a lehetőség a mi kezünkben van: ha akarunk ráverhetünk Matolcsy elvtárs megtakarításokat markoló mohó kezeire. Tegyük fel, hogy a manyup megtakarítással rendelkezők elég tökösek némi időhúzáshoz. Vagyis kivárnak, és nem lépegetnek sehova, fenyegessen bármivel Matolcsy és a kormány. Mi lesz ekkor? A semmi. Az üres kassza, a mibe nem folyik be az a 2700 milliárd, amire a jövő álomvetései épülnek. A befizetéseink nélkül Matolcsy és a költségvetése szopóágra kerül, kardozhatnak bármivel. A 2011-ben elkölteni szándékozott 530 milliárd mindjárt hiányként jelenik meg, amivel borul minden. Az a pillanat lesz az, ahol nem mi, hanem a kormány kerül döntéskényszerbe: vagy elkérik szépen a megtakarításokat, kidolgozott, normális keretek között a fenyegetőzés helyett, vagy megpróbálják valahonnan máshonnan összeszedni a kieső lóvét.
Bizony ám, jön a zemberekkel fizettetjük meg kimondva is fenyegető réme, amit most bármi áron el kell kerülni. Értelmes megoldás csak egy marad: a letérdelve édesgetés. Ha nem világos Matolcsy Györgynek akkor leírom pontosan: követhető és áttekinthető egyéni számla, örökölhetőség. Mert nem az állami nyugdíj ördögtől való, hanem a kivitelezés módja az. Én hajlandó vagyok a fentiek teljesülése után az állam kezelésére bízni a befizetéseimet és megtakarításaimat, cserébe elégedjen meg az állam annyival, hogy esetemben még 25, pályakezdő esetében 45 évig kezelheti a pénzünket, és finanszírozhatja belőle a kifizetéseket.
De amíg ez nem így van, amíg a visszalépés mozdulatával csak eldobom amit 12 évig megtakarítottam, addig az én pénztári tagságom fennmarad. Akkor is, ha az állam nem garantál semmit. A garancia hiányáért cserébe bizalmatlanná válok, és minden egyéb megtakarításomat, így az önkéntes pénztáramat is elviszem az állam fennhatósága alól.
Mert bár felül a gálya, alul a víznek árja, a megtakarításaim fölött én leszek az úr.
Az utolsó 100 komment: