Varánusz

Azt a Fehérlófia által kérgetlenített rézfán fütyülő turulbögyörőjét neki!
Hová a francba tettem a Cavintont?! - mérgelődött a "nemzeti újságírás Luther Mártonja, miközben tekintetével felPörzsölte a szobát maga körül. - Picsába már! Fiatalon lettem apolitikus, most meg ez az izé ni...mondjad már, olyan A betűs, mint az anorexia. Ne hagyjatok már találgatni!
Emese álmára mondom, itt van a nyelvemen de nem bírom kinyögni. Amnézia? Na ne vicceskedjetek. Ilyen szó nincs is!

Pörzse Sándor öregszik. Azt mondják az ember egy bizonyos kor után már csak a szépre emlékezik.
Csak kínos, ha mások még a haknikat járó, popper frizkós bemondófiút látják benne Luther Márton helyett. Ami egy műsorvezetésből élő ember esetében se kínos, se furcsa nem volna, ha szelektív emlékezete nem dobta volna szemétre az emléket. Ha egy: - igen, voltam moderátor rendezvényeken, most meg nem vagyok -kijelentéssel elintézte volna a dolgot, most egy szava nem lehetne senkinek. Múltja mindenkinek van. Nem csak MSZP-Fidesz moderátori, hanem pártállami is, még a Jobbik berkein belül is. Ezért bármennyire igyekeznek Vonáék úgy tenni, mintha ők lennének a Makulátlan Ősmagyar Múltnélküliek Pártja, az ilyen helyzetek utánimagyarázkodással bedőlnek, mint a rohadt nád.

Vona Gábor az egyszerűség kedvéért a Jobbikot érő fikacunami magyarázataként bedobta az aduászt: ellenük titkosszolgálati eszközöket is bevetett ez a semmitől vissza nem riadó banda.
Na innentől kell röhögnöm, de nagyon. Egyrészt mire számítottatok? Kampány van, mindenkiről minden előtúrható előkerül. Azt volt módotok megtapasztalni, hogy a pártok eddig sem simipajtik voltak egymással ezekben az időszakokban. Azt gondoltátok, veletek majd kivételt tesznek, mert kurva jó fejek egyébként? Mi, habitusotokat és politikátokat nem kedvelők meg röhögünk azon, amin lehet. Mert van min. Szolgáltattok hozzá témát. Az utóbbi hetek "botrányait" letakarni titkosszolgálatozással olyan, mint Müller Nikit ruházkodásra oktatni.
A kurucos hívek követelték, hogy öltözzön fel (hagyja abba a pornót) Vona meg buzdította, vetkőzzön le. (adja le a gárdagúnyát) Csoda, hogy megkavarodott szegény?

Bár ha jobban megnézzük, lehet mégis Vonának van igaza, és őket bizony megfigyelik csúnyán. Mostanában minden Jobbikhoz köthető eseményen feltűnik egy fura alak:
 

Lehet nem tudja szegény, hogy Sándort vegzálni nem szerencsés. Könnyen előbújik belőle a Sumér Tájszon, vagy a hörögve szarházizó apolitikus. De egy vérbeli titkosszolga rettenthetetlen, nem adja föl ilyen könnyen. Beszivárog bárhová észrevétlenül:

Mindenhol ott van, mindent lát, hall és dokumentál. Ő rendezte Müller Nikit több alkalommal, ő szervezte a buzifesztet Király Andrásnak, ő kalauzolta Kovács Bélát Moszkvában szegény muzsiknak öltözve, ő maga volt a péniszpumpa Szávay kezében, de még az állítólagos Jobbikot támogató bankrabló sofőrje is ő maga volt, mert fő az álca és a testközelség.
Nyilván. Ezeket az eseményeket másképp elképzelni maga a paranoia.

Mit kell csinálni, ha választókörzeted képviselői megszívott orrukból gyűjtött vastag, sűrű és zöld turhával köpködik egymást? Félre nézni? Úgy tenni, mintha ez a kampány és választási kultúra része volna? Esetleg lemenni a játszótérre, és szétválasztani őket két saller kíséretében, mint a taknyos kölyköket szokás? De mit tehetünk, ha már a postaládából is az ő váladékuk bugyog kifelé megállíthatatlanul?
Hívjuk ki az ANTSZ-t, hogy takarítsátok el a hányásukat bazzeg a picsába már, mert mi bizony bele nem nyúlunk? Kis magyar kampányvalóság, 2010.

 

Budapest, 22. OEVK Zugló.

Piros sarokban a Vas megyei fiktív tagokat beléptető botrány egyik főszereplője, a Hagyó-Zuschlag vonalon mozgó Tóth Csaba. Aki érzékeny lelkén viseli a zuglóiak sorsát, ezért úgy gondolta éppen ideje egy apró, ám annál figyelemfelkelőbb cédulát elhelyezni a minden kerületi postaládában: (kattintásra a képek nagyobbak lesznek)

Narancs sarokban a kerület egyik önkormányzati képviselője, Kulcsár József (KDNP) mérkőzik ellenfelével meglehetősen hasonló módon. Ugyan azon a napon, azonos kézbesítőtől landolt az ő irománya is a ládikákban:
 

Cukorborsók! Mi a lófaszt akartok ti tőlünk ezzel ez egymásra hányó stílussal? Annak tükrében kérdezem ezt, hogy a kerület költségvetését csak ezt megelőző hányásorgiák, és szarpaskolások mellett voltatok képesek elfogadni, ezerkétszázhuszonharmadik nekifutásra.

Eddig a közintézmények működését lehetetlenítettétek el, most meg az orrváladékaitokat kerülgessük, mert lassan több lesz belőle szerteszórva, mint kutyaszarból a játszótéren? Ezen nem segít a besúgósdi, se a smúzolás, se az, ha Balázs Fecó kampánynarancsai úgy szállnak az Őrsön, mint homok a szélben. Felőlem lehetnek gondosan, alá-felé rendeltségi viszonyaitokat tükrözve kirakva a plakátaitok, vigyoroghat a háttérben Orbán Viktor három emeletnyi méretben, leszarom.

De megsúgom, leszarja a rögtön ítélő nyugdíjas kórus is, akiktől a "mit'képzelnek ezek a mocskosok" volt a legfinomabb szólam a környéken. De nem érdekli a gyerekeiket kerületi óvodákba, iskolákba, egészségügyi intézményekbe hordó választókat sem. Nyomulhattok liftreklámokon, troli megállók oldalán, lehet tele veletek az összes villanyoszlop és óriásplakát, az embereknek a töke tele van a hozzátok hasonlókkal.
Felesleges itt és most egymásra mutogatni, hogy nemén'vóttam. Olyanok vagytok, mint az egyszeri ember, aki maga köré szarik, és fél lábon ugrál, hogy nehogy belelépjen. Pitiánerségetek példátlan, leülhettek, árulkodásból ötös.

Tóth Csaba a jövő képviselője lenne. Kulcsár József rendet akar Zuglóban és az országban. Mi zuglóiak meg azt akarjuk, hogy menjetek ti a felköhögött véres váladékotokkal a picsába!
Mert így se érdemi képviselet, se rend nem lesz.
 

Vannak az életben pillanatok, mikor felfüggeszthetjük a gumiturul rágást, egymás szapulását politikai és világnézeti különbségek miatt. Mikor egyszerűen magyarok lehetünk pár óráig, mikor "csak" szurkolhatunk a nemzeti színeket magukra öltő modern gladiátoroknak. Mikor lefújhatjuk a port az otthon feleslegessé vált játékokról, mikor tehetünk egy értékben ki nem fejezhető gesztust beteg gyerekek javára. Csatlakozhatunk egy tradícióvá váló kezdeményezéshez, amit a Magyar Jégkorong Szövetség hozott létre:
 

Dobj egy macit 2010-ben is!

A 2009-es hihetetlen sikerű jótékonysági akciót megismétlendő, a Pannon és a Magyar Jégkorong Szövetség újra pályára hívja a macikat! A felhívás szerint a szurkolók április 11-én, a Pannon Hoki Gála Magyarország–Norvégia mérkőzésén, az első magyar gól után a jégre dobhatják az általuk hozott mackókat, egyéb plüssállatokat, amelyeket a tavalyi kezdeményezéshez hasonlóan, ismét a válogatott játékosok fognak átadni gyerekkórházak betegeinek. Idén a macikból határainkon túlra is jut, Böjte Csaba alapítványánál többszáz szegény sorsú kisgyerek várja majd az új játszótársakat.

Dr. Garami Miklós, a Tűzoltó utcai Gyermekklinika daganatos gyermekeket kezelő osztályának főorvosa így emlékszik vissza a tavalyi látogatásra: „Sok kis beteg gyermekünk számára közvetlen, a gyógyulást segítő élmény volt találkozni a jégkorong-válogatott tagjaival, azokkal az élsportolókkal, akiket a gyerekek példaképekként tisztelnek, és személyesen tőlük átvenni a plüss macikat. A sok-sok plüssmacit azonnal a szívükbe zárták a gyermekek, és legtöbben a mai napig behozzák magukkal a kórházba a „hokis” macikat, hiszen velük együtt gyorsabban és könnyebben telnek a napok a Gyermekklinikán. Sajnos, voltak olyan kis beteg gyermekek, akiknek nem jutott, ők már nagyon várják, hogy megérkezzenek a macik testvérei.”

Kangyal Balázs, a válogatott akkori csapatkapitánya társaival együtt a Heim Pál Gyermekkórház kis betegeihez vitte el a macikat. „Nagyon szép kezdeményezés volt a tavalyi jótékonysági akció. Megindító volt látni, hogy a kicsik mennyire örültek nekünk és az ajándékoknak. A meccsen felemelő volt látni a szurkolókat és azt, hogy ennyien akartak segíteni, és ez a gesztus a csapatot is motiválta. Biztos vagyok abban, hogy erre a motiváló erőre a fiúknak idén is szükségük lesz. Remélem, most is telt ház lesz a Pannon Hoki Gálán az Arénában, és esetleg még több macit tudunk gyűjteni, mint tavaly.”

A megmozdulás Észak-Amerikából indult Teddy Bear Toss néven. A hírek szerint először a kanadai Kitchenerben borították be a jégpályát játékmackókkal még a nyolcvanas évek derekán, hogy a karácsony közeledtével így kedveskedjenek a gyerekeknek. A kezdeményezés később egész Kanadában és az Egyesült Államokban is elterjedt, és ma már szinte az összes ifjúsági, és sok alsóbb szintű ligában is repülnek a mackók. A rekordot jelenleg a Calgary Hitmen szurkolói tartják, akik 2007. december 2-án, 26.919 darab plüssjátékkal fedték be a jeget. A magyar közönség is igyekszik behozni a rekordot, hiszen az első bevetésen, a tavalyi április 2-ai magyar-finn jégkorong meccs után a szervezők 4532 plüssállatot gyűjtöttek össze.

A 2010. április 9-től 11-ig tartó Pannon Hoki Gála kétségkívül a VB-felkészülés csúcspontja lesz. A kiváló ellenfeleket felvonultató eseményen olyan erős csapatokkal mérkőzhet meg nemzeti válogatottunk, mint Ausztria és Norvégia válogatottja. Két remek A csoportos együttesről van szó, még annak ellenére is, hogy tavaly az osztrákok is búcsúzni kényszerültek az elittől. A felkészülés utolsó hetében a Pannon Hoki Gála kiváló erőpróba lesz, s a szervezők remélik, hogy a szurkolók most is megtöltik a nézőteret, a macik pedig idén is ellepik a jeget – a játékosok és a gyerekek nagy örömére.

A Pannon Hoki Gála menetrendje:

Április 9. (péntek), 19.00: Norvégia–Ausztria (Icecenter)
Április 10. (szombat), 18.00: Magyarország–Ausztria (Budapest SportAréna)
Árpilis 11. (vasárnap), 16.30: Magyarország–Norvégia (Budapest SportAréna)


4532 plüss állatkát elképzeltél már a egy helyen? Segítek, így néz ki:

Gyertek ki a választás napján a Papp László Arénába, hozzátok magatokkal a kabalát ami otthon már nem kell, és az első magyar gólnál múljuk felül tavalyi önmagunkat!

 

Azt gondolná az egyszeri választópolgár, hogy feltörekvő, parlamentbe igyekvő politikusokban legalább nyomokban megtalálható még a skrupulus, mint zacskós virsliben a hús. De mikor olyat olvas, ami mellett  a Müller Niki és Király András közreműködésével új értelmet nyert "helóta geci" kép nem ízléstelen hányadéknak tűnik a monitoron, akkor átértékeli ezt.  Akkor már nincs kedve viccelni és poénkodni, egyszerűen szégyelli magát. Helyettük. Mindennek van/kéne legyen határa. Az országnak, és a kampány során elpukkantott fingbuboréknak is.

Az utóbbi időkben tárgyiasították a Felvidéki magyarokat. Nem embernek tekintik őket, hanem eszköznek a cél eléréséhez. Ekevasnak, amivel terep-1-ben lehet kiszántani az erdőt, mert nem számít semmi sérülés. Ha csorbul majd kalapáljuk, ha törik akkor mutogatunk, hogy ez is miattatok van.

Morvai Krisztina oldalán aktuális liblingjével Gaudi-Nagy Tamással Révkomáromban járt. Gondolom demonstrálni kellett a választások előtt pár nappal, hogy ő nem holmi tutyimutyi államfő lenne, hanem igazi turul, aki tetteiben és nem csak nevében Sólyom. Erőt kell mutatni, - mondta - és komor bikáéra emlékeztető léptekkel gyalogolt a révkomáromi Szent István szoborig. Ennyi erővel kocsival is mehettek volna, de akkor mivé lett volna a drámai színpadiasság? Üvegen keresztül nem látszik az elégedett vigyor, nem lehet smúzolni a szlovák rendőrökkel, hogy csak virágot hoztunk bácsi kérem, genyózni nem ér.
A cél teljesítve, cikkeznek a lapok, kint volt a tévé ahogy kell, Gaudival megveregették egymás vállát és kölcsönösen beírtak egymásnak egy ötöst populizmus tantárgyból. A világ is láthassa', a határon túli magyarokkal törődve van, nem anyátlan-apátlan árvák ők, mert minden magyarok legszínesebb leszbikus óvodáját álmodó ősanyja kitekintett rájuk.

Egyetlen dolog maradt ki ebből az egészből: a felvidéki magyarság. Őket nem kérdezte senki, vajon mennyire hiányzik nekik a Morvai féle színjátszó kör előadása?
A mandíneren kínai kálmán és trágár tóni vezérkommentjében ezt mondja:

"Nem ismerjük pontosan a felvidéki magyarok gondolkodását,"

Szerintem ha kicsit keresünk, akkor megismerhetjük az ő gondolkodásukat is. Írnak blogot, publicisztikát, amiben kifejtik véleményüket a Morvai-Gaudi csujogatósról:

"amire készülnek, azt úgy hívják: a kisebbségi kérdés kampánycélokra történő felhasználása. S ebben méltó társaivá lesznek Robert Ficónak és Ján Slotának, akik szintén csak kampánycélokra használják a kisebbségi kérdést, és az egész szlovmagy viszonyt, de megoldani nem akarják."

Szóval "csak" meg kéne hallani őket, mielőtt a pöcsükkel verjük el a választási csalánt. Tudom, ami nem a mi pélónk hegyét csípi az nem nekünk lesz hólyagos. Ki kell állni a határon kívüli magyarságért a mindenkori kormánynak pártállástól függetlenül. De a saját fosfelhőnket rájuk eregetni maj'mosakodtok alapon meglehetősen gusztustalan.

Szekeres Imrét úgy lengi körbe a talány mostanában, mint sorok közt tapogatózó nyugdíjasokat a bizonytalanság a teszkóban.
Valami van a levegőben. A légügyi kvízjátékban elégtelenre vizsgázó hadügyi főembernek ismét a repüléssel akadt kalandja.

Afganisztánba indult, Asztrahányig jutott, ahol ismét történt valami titokzatos, megmagyarázhatatlan jelenség. Amit Vadai Ágnes eképpen kommentált:

"nem nyilvános, hogy a miniszter odaért-e már Afganisztánba, és hogy mi történt a delegációval Oroszországban, erre majd a tárcavezető válaszol, ha hazaért."
Szóval nagy a titok, vagy egészen kínos lehet az ügy. Ilyenkor persze a fantázia ledobja láncait, és nekivadult szárnyalásba kezd. Micsoda váratlan dolog történhet egy diplomáciailag előre bejelentett, kormányzati szinten egyeztetett úton, ami miatt feltartóztatják a magyar hadügyminisztert az orosz légügyi hatóságok? Mit csinálhatott Szekeres Jimmy ami annyira kínos, hogy államtitkára szerint majd elmeséli itthon, ha akarja? Talán késő farsangot tartottak a repcsin, és miniszterünk Kabír Bedi jelmezét értelmezték félre a ruszkik?
 

Esetleg elszabadultak a hormonok, és tesztoszteronban úszva Erosz fétissel gazdagított világában voltak elmerülve, mikor rajtuk ütött a légiellenőrzés, hogy passzport, davaj!

Aztán jól meglepődtek, mikor eléjük tárult a látvány?
Talán csak éltek az alkalommal, és kérdőre vonták Szekerest a Ferihegy fölött mostanában feltűnő, felderítő gépnek látszó ismeretlen tárgyakról? Persze konspirációba bújtatva, emberrablásnak álcázva mindezt? Aztán amíg az ál latrok kemény vallatásait tűrte hadügyminiszterünk hősiesen...

...addig megérkezett a váltságdíj kérő levél a hadügyhöz. Amit olvasva hangosan felröhögtek, és postafordultával a kampányszámla kivonatot mellékelve küldték a választ, egy dedikált Vadai poszterrel kiegészítve:

A ruszkik meg csak pislogtak, mint busmanok a szánkóra. Kénytelenek voltak szembesülni a vérvalóval: se pénz, se vallomás. Szekeres Imre nem hős, aki kiállta a jeges szódavíz próbát, hanem valóban fingja sincs mit kerestek a kémrepülőnek látszó objektumok a magyar légtérben.
Mit volt mit tenni, vallatásban kimerült hadügyminiszterünket fölrakták a gépre, és útnak indították a célállomás felé.
Azt csak remélni tudjuk, hogy biztonságban odaért, és a NATO haderő helyi állomáshelyén nem fog elveszni újabb néhány napra.
Az igazság pedig ezúttal is odaát marad, Asztrahányban.

Bajban van a Vatikán, bajban a pápa. XVI Benedek alatt inogni látszik a pápai palota márványtrónusa. A pedofil botrány hullámai jókora vihart kavartak. Joseph Ratzinger magyarázkodni kényszerül egyre többször személyes érintettsége, és elégtelen intézkedései miatt.

A bátyja vezette fiúkórus sem volt mentes szexuális visszaélésektől, és menedéket is nyújtott egy ismert pedofil papnak parókiáján. Hiába sajnálkozott pásztorlevélben, se az ír, se a német egykori áldozatokat nem hatotta meg ezzel. Nem is csoda, ha figyelembe vesszük a papok zaklatásának kitett Raphael Hildebrandt tévének adott nyilatkozatát:

"Nem csak annyi történt, hogy egy kicsit megfogdostak. Kőkemény szex volt az időnként".

A svájci katolikus püspök, Martin Werlen felszólította a szentszéket, készítsenek listát minden szexuális bűncselekménnyel vádolt papról. Kifejtette, a Vatikán nem foglalkozik elég komolyan a gyermekmolesztálási ügyekkel.
Ebben tökéletesen egyetértek a püspök úrral. Ha már a La Repubblica és a globus.net is egy széteső kúriával állítja párhuzamba ez egyházat belső feszültségei miatt, akkor az érdemi intézkedéseket sokáig halogatni már nem lenne szabad.

Vatikáni források szerint a pápa bezárkózó, inkább teológus, mint kormányzó típus. Ezzel viszont nem értek egyet. Ratzinger kitalált az elégedetlen tömeget szájának befogására valami egészen zseniálisat! Olyat, mi elvonja a figyelmet legalább időlegesen a valós problémákról, amivel csámcsogási és vitatkozási lehetőséget teremt a szájmenésre hajlamos híveknek.

Húsvét után hat hétre kiállítják a Torinói leplet.

Mi ez, ha nem a zsenialitás csúcsa? Vessük oda a levitatottabb ereklyét, mint koncot a farkasoknak. Hadd vitatkozzanak megint a valódiságán, cincálják ízekre az elméleteket, addig csöndben lehet - esetleg - foglalkozni a kínosabb ügyekkel. Jézusnak hat héttel tovább tart a vezeklés, a nagyböjt. Mi az neki? Igaz, hogy ilyenkor a nyilvános bűnösök vezeklésének ideje volna, Isten megfeszített fia előtt, de mennyivel egyszerűbben elviszi ő maga a balhét. Olyan magas foka ez a terelésnek, hogy a hortobágyi számadó juhász zokogna örömében ekkora szakértelem láttán.
 Mintha nem teológusok volnának, hanem hipokrita-juhász szakos, marketing másoddiplomás Geszti Péterek.
 

Eljutottunk oda, hogy II. János Pál egykori merénylője, Ali Agca is lemondásra szólította fel a pápát. Az előrehaladott személyiségzavarban szenvedő, magát csak örökkévaló Krisztusként aposztrofáló Agca is felismeri azt, amivel a Vatikán kénytelen lassan de biztosan szembenézni: akiért a harang szól, az nem Ön, Joseph Ratzinger!

 

Néha nem tudom eldönteni, hogy minden magyarok ősanyja direkt játssza a futóbolondot, vagy gyárilag két keresztes, mint a hüvelygyulladás? Mindenesetre néha úgy beszél, mintha nem az ELTE docense volna, hanem büfé-turul szakos tarisznyarák.

Naivitás azt hinni a mai világban, hogy a jogtudományok docense legalább minimálisan tisztában van a Magyar Köztársaság törvényeivel? Vagy ezek sajátos, egyéni szájíz szerinti alkalmazása olyan trendibündin pol.celbes, hogy ellenállhatatlan vágyat érez rájuk? Esetleg sokkal egyszerűbb ez a képlet, és "lófasztbaszdmeg! -én mondom meg, mi a törvény" alapon kezeli ezeket?
Elhiszem, hogy a vonai magukfajta-magunkfajta pecsételős vízió megtette hatását, ezt dédelgette Krisztina asszony a retinájára égve egész héten. De -talán- a józan ész közbeléphetne néha, még egy köztársasági elnökjelölt esetében is.

Vasárnap lakossági fórumot tartott a Jobbik Eperjeskén, ahol Morvai Krisztina volt a vezérszónok. A párt eredetileg az általános iskolában kívánta megrendezni a találkozót, amihez a falu polgármestere nem járult hozzá. Ő bizonyára emlékezett rá, hogy legutóbb négy napja meszelte el az OVB magát a nagyembert -Orbán Viktort- a zuglói zeneiskolában tartott rendezvényért, a közoktatási törvényre hivatkozva:

"nevelési-oktatási intézmény helyiségeiben, területén párt, politikai célú mozgalom vagy párthoz kötődő szervezet nem működhet (...) párt vagy párthoz kötődő szervezettel kapcsolatba hozható politikai célú tevékenység nem folytatható".Erre nyilván nem kell emlékezni a jogtudományok docensének, egy köztársasági elnökjelöltnek. Ö megengedheti magának, hogy megsértődjön, és kritikával illesse a jogkövető polgármestert:

"elszomorító, hogy a a helyi elöljáró betilthatja egy lakossági fórum megtartását, ez pedig - nézete szerint - nem a demokráciára, hanem diktatúrára emlékeztet. Ezért is kell felemelnünk fejünket, hiszen mi vagyunk itthon, és nem vagyunk hajlandók többet úgy élni Magyarországon, mintha gyarmati sorban lennénk."Vagyis a jogkövetés és a törvények betartása maga a diktatúra. Fasza, ez tetszik. Szavazzunk a Jobbikra, és tegyünk a szabályokra. Izé...de nem éppen ők azok, akik mindenféle törvényekre hivatkozva elszámoltatást ígérnek? Akik rendet tenni készülnek az országban? Vagy a törvényesség betartásának elvárása is provokáció? Esetleg mi nem tudjuk jól, és eddig nem demokratikus úton megválasztott kormányfőink voltak, hanem királyaink?

Akik most is a szegény, elnyomott zsellérek szabadságát korlátozzák ezzel a sok hülye és öncélú törvénnyel, nyilván.

Sőt, Morvai szerint mi itt gyarmati sorban élünk. Azt nem részletezte kinek a gyarmata is lennénk, de összeesküvés elméleteiket ismerve ez nem is kérdés. Ám nem elégedett meg ennyi hangzatos szólam szélbe szórásával, kijelentette azt is: vissza kell szerezni a hazánkat azoktól, akik túszul ejtették.

A mindenit! Tiszta Stockholm szindróma az ország, és még csak észre sem vesszük! A magyarok 85%-a keblére öleli valamelyik túszejtő pártot! Nem Fideszesek vagy szocialisták, liberálisok vagy konzervatívok, netán ököizések vagyunk, hanem túszok, bakker! Mind képzelgünk amikor demokráciásat játszunk, meg önámítunk itten' a nagy szavazósdival. Április 11-én jön a pillanat, fényes sugarak bukkannak föl a Gellért hegy mögül, és fényességes világosság költözik otthonainkba, fejeinkbe. A GárdaCsendőrség bakancsos lábával berúgja a parlament ajtaját, leteperik a földre fogvatartóinkat, és kirángatnak minket ebből a beletörődő, túszejtőinket ajnározó kábulatból. A demokrácia, a szabadság és a jogállamiság nevében, nyilván. Morvai Krisztina dicsfénybenfürdik, a feje körül kialakult glória fényét elhalványítva bedobja a slusszpoént:

Mi pedig csak állunk ott bambán egymásra meredve: Ki ez bakker? A női Szájmon Templár?
 

Tisztelt Szülők, kedves gyerekek!

Mi, a Kárpát Medence téri napköziotthonos óvoda dolgozói úgy véltük, önöknek szüksége van egy közvetlen panaszvonalra vezetőségünkhöz! Meg kívánjuk adni a be és feljelentés lehetőségét, hiszen itt gyermekeiket szabadságjogaik maradéktalan felhasználására is oktatjuk, aminek szerves része a szólásszabadság. Nem puszta árulkodás ez, -ezt a majom szokást véletlenül sem támogatjuk- hanem ösztönzés a tudatos és önérzetes állampolgárrá válás rögös, de felemelő útja felé. Hitünk szerint erre igenis szükség van ebben az agresszív világban, ahol a verbális agresszió látens vérömlenyeket hagy az Önök és gyermekeik lelkén. Ne tartogassák ezeket a sérelmeket! Osszák meg velünk! Az alább bemutatott esetek lebegjenek Önök előtt, mikor a telefonért nyúlnak. Legyen a képem  példa, én is elkerülhettem volna szakállam elvesztését ha időben jelentkezem!
Üdvözlettel: Házmestery Attila, vezető dada.

 

Formai Krisztike középső csoportos kislány vált betétragasztó provokatőrök áldozatává. Arcátlanul visszaéltek hiszékenységével, kihasználták ártatlan jóságát, tisztaság és higiénia iránti fogékonyságát! Íme az eredmény:

Napina László nagycsoportos pajtást egy ártatlan lufi miatt tessékelték ki meggondolatlan nevelők óvodai ünnepségünkről:

Tömjén Zsoltika nagycsoportost biblia olvasás közben zavarták meg illetéktelenek, akik ezzel nem csak szellemi fejlődését gátolták, hanem egyúttal szabad retyóválasztási jogában is korlátozták!

Dundi Lackó munkásőrnek öltözött óvodánk retró farsangján, ezért verbális támadást intéztek ellene szélsőséges szülők!
 

Szögedi Csanci kiscsoportos legény árpádsávos előkéje miatt lett szálka a szülői közösség tagjai szemében.
 

Ettől is rosszabbul járt Jámbor Beléndek, akit egyenesen a pálmaházig üldöztek társai, akik a zöldmezős beruházás helyett a zölderős megruházás hívei. Szegény a páfrányhalom alá bújva volt kénytelen anyukájától segítséget kérni.
 

Góliát Ibicsi a divatellenes keményvonal áldozata lett csoportjában. Társai szerint öltözködése hivalkodó, viselkedése királylányos, egyes vádak szerint fixa ideája, hogy őt éppen megfigyelik.
 

Sor Bán Vitya és Cserjés Lalika összetűzése fajult el leginkább. A békés tornaórának ádáz veszekedés lett a vége, mikor Vitya több alkalommal sem volt hajlandó a partdobáson vitatkozni Lalikával, aki ezen elképzelhetetlenül feldühödött:
 

Sor Bán Vitya mit sem törődött ezekkel az eseményekkel. Megszerezte a csoport labdáját, és társai adományaiból vásárolt foteljából nézte tovább a meccset, miközben remekül szórakozott.

Rajtatok. Most. Még. Csak.

Gyurcsány Ferenc átalakul.
Az egykori miniszterelnök új stílust vett magára. A hülyegyerek fazon illik hozzá, és valljuk be jól is alakítja. Én legalábbis jókat röhögök rajta, ahogy mostanában nem csak a Fideszesek kapnak görcsös arcidegzsábát ha megjelenik valahol, hanem a sajátjai is. A Maszop prominensei sem tudnak nyugodtan aludni az életre-halálra dúló kampányharcok közepén, mert rémálmaik vannak.
Álmatlanul forgolódva találgatják, vajon milyen csínytevést eszel ki Ferike holnapra, amit úgy töm le szemrebbenés nélkül a torkukon, ahogy a muszájintézetben a gyomorszondát szokás.

Gyurcsány Ferenc unatkozik. A hónapokig tartó semmitmondást felcserélte az ellentmondásra.
Egy lakossági fórum itt, egy évértékelő ott, és el nem mulasztja minden alkalommal az epeturmixot felszolgálni a veszteségminimalizálásra játszó pártpajtásainak. Ők pedig jobb lehetőség híján isszák.
A beszédei, a megjelenései súlytalanok, politikailag irreveláns mondanivalója a választás kimenetelére nincs hatással, viszont a megmaradt MSZP tábor kétségtelenül kajálja Ferkó megnyilatkozásait. Kell nekik egy karakán vezető, és ilyennel a mostani szocialisták nem rendelkeznek. A gyurcsányi retorikához képest Mesterházy egy szegényes tartalmú, kézivezérelt bábu.

Fletóból pedig előbújt az elnyomott ördög, és törleszteni kíván. Ha elolvassuk az origo gyűjtését az MSZP belharcairól, és Gyurcsány párton belüli megítéléséről, akkor mondhatjuk, van is miért törleszteni. Ő pedig kiélvezi a helyzetet, pukkasztja, üti-vágja őket ahol éri. Árulja az őszödi beszédet, játssza a csakazértis ellentmondok renitens klapecot. Mintha direkt akarná kitépkedni Kiss Péter orrszőrét egyesével, beragasztani Lendvai Ildikó protézisét pillanatragasztóval, levízipisztolyozni Szekeres Imrét, pinarajzolással ugratni Kovács Lászlót egyszerre. Minthaforgalomból kivonása után genyózási főiskolát végzett volna, úgy tolja magából az ötleteket.
Pontosan tudja, ebben a helyzetben nincs senki aki a kezére verjen, vagy beírással fenyegetőzve kordában tartsa. Nincs büntetés se retorzió, nincs agyonhallgatás és forgalomból kivonás, mert a hívek és a rajongók még sértésnek veszik. A szavazatvesztés meg egyenlő a halállal mostanában.
 

Saját töketlenségük csapdájában vergődve tűrik, hogy bohócot csináljon belőlük. Hiába akarták elmeszelni az MDF budapesti listáját, hiába szavaztak ellene az OVB pénteki határozatában, nem sikerült. Na ki volt az első aki szolidaritást vállalt az MDF-el? Na ki? Úgy van! Gyurcsány Ferike. Csakazértis. Még a végén megérjük, plakátarca is lesz a Bokros csapatnak, vegytiszta segíteni akarásból:

Lehetne ezt a viselkedést elemezni órákig, valószínűsíthető választás utáni forgatókönyvet gyártani nagyjából ezret. De ezt meghagyom a hivatásos hozzáértőknek. Megelégszem annyival pillanatnyilag, hogy ebben a sótlan, eredeti ötleteket nélkülöző kampányban akad egy bohóc, aki szórakoztató bizonyos mértékig. A fotelban kényelmesen hátradőlve kivárom, milyen verbális élményekkel gazdagít még minket Ferike a hátralévő két hétben.

A kispártok kopicé gyűjtő és listaállító versenyéből az LMP jött ki legjobban. Országos szinten választhatóságuk valós esélyeket teremt a parlamentbe jutáshoz, pláne, ha a riválisnak számító MDF lassan elvérzik. Eddig sokat piszkáltuk őket, hogy érdemi választási program helyett lózungokkal dobálóznak, ám ez a héten megváltozott: közzétették részletes elképzeléseiket. A sajtótájékoztatón elmondták, a program három pillérre támaszkodik: a demokrácia megújítására, a befogadó társadalom megvalósítására és a fenntarthatóságra.

A 228 oldalas program valóban három részre osztható szerintem is: támogatható társadalompolitikai változásokra, vitatható gazdasági programra, és egy akkora utópiára, amihez képest a Himalája egy aprócska sárgombóc.

A társadalompolitikájuk számos támogatható elemet tartalmaz, én elsősorban a közjogi rendszer átalakítását tartom fontosnak. Szankcionálhatóvá tennék a jogalkotók ( parlament, kormány, miniszterek, helyi önkormányzatok) által elkövetett mulasztásos alkotmánysértéseket. Megszűntetnék a közjogi méltóságok újraválaszthatóságát, ami valóban pártfüggetlenné tenné őket. Ez Sólyom Lászó tevékenységét szemlélve elég fontos volna. Átalakítanák a választási rendszert, és átláthatóvá-érdemben szabályozottá tennék a pártfinanszírozást. Megszűntetnék az ajánlócédula rendszert, helyett morális kaució alapján indulhatna egy-egy jelölt. Ez annyit tesz, a választások előtt hat héttel a jelölt nyilvánosságra hozza vagyonnyilatkozatát, közéleti tevékenységét és politikai múltját tartalmazó életrajzát, részletes programját. Ez alapján volna választható mindenki. Bizonyítottan valótlan adat közzététele esetén kizárható volna a jelölt a választásról. A bejutási küszöböt 3%-ra csökkentenék. Utóbbival én nem értek egyet.

A gazdasági elképzelés már nem ennyire egyértelmű. Az alacsony képzettségűek munkába integrálásával még egyetértek. De a lényegesebb kérdésekkel már vitába szállok: 8 év alatt 1000 milliárd forinttal csökkentenék a munkára nehezedő adó és járulékterhelést, amit a zöld adók jelentős megemeléséből pótolnának ki. Környezetvédelmi termékdíjak, környezetterhelési díjak mind mennének fölfelé, erősítenék a fogyasztási és vagyonadót is. Esetemben ez annyit tesz, amíg az egyik zsebembe tesznek, a másikból elvesznek. Amit nem fizetek ki munkavállalóim után járuléknak, azt kifizetem a munkaeszközök (teherautók) után környezetvédelmi díjakra. Nyilván ez nem mindannyiunknak egyformán fáj, de hadd legyen nekem a saját bajom elsődleges szempont egy választási program esetén.

A vidékfejlesztés is tartalmaz támogatható pontokat. A regionális rendszer kialakításával, ezeknek támogatásával, a kistárségek, helyi önkormányzatok finanszírozásnak megváltoztatásával egyet lehet érteni. De multiellenesség terén versenyt futnak a Jobbikkal. Kíváncsi vagyok melyikük jut el előbb a felismerésig: a kereskedelmi láncok megfelelő szabályozás esetén a vidéki termelők felvevőpiaca is lehetne. Nem kiszorítani kellene őket, hanem konszenzusra bírni a termékek felvásárlása terén. Ehhez nyilván a magyar gazdáknak is versenyképes terméket kéne tudni termelni normális piaci áron, de ennek taglalása legyen az agrárpolitikusok feladata. Támogatható elem még a helyi adók (iparűzési, stb) összevonása egy kommunális adóformátumba. Ez ingatlan alapú és érték alapján differenciált volna.

Essen szó végül az utópiáról. Komplett fejezet foglalkozik az Európai Unió politikai rendszerének átláthatóvá és ellenőrizhetővé tételével, a globális kormányzás fejlesztésével. Mit keresnek ezek a pontok egy magyar párt választási programjában? Ezt nem sikerült megfejteni. Nincs elég rendbe tenni való itthon, amivel foglalkozni lehet? Vajon mennyire érdekli az átlagos választópolgárt az Unió rendszereinek átláthatósága? Elárulom: semennyire. A nagy átlag arra sem fogja a fáradtságot venni, hogy 228 oldal pdf formátumot elolvasson és a hazai vonatkozásait megpróbálja értelmezni! A globális kormányzásról maximum az jut eszébe, hogy ti akartok lenni a Bolygó Kapitánya:

Ezért erre csak azt tudom mondani, gyertek kicsit közelebb a földhöz, és próbáljatok meg itt lent megragadni valahogy. Lehet küzdeni a globális kormányzás intézményrendszerének igazságosabbá és hatékonyabbá tételéért. De amíg egy klíma csúcson a felek egymás szájbaszarásáig jutnak maximum, addig ez egy óriási utópia, a hazai választási program legfeleslegesebb pontja. Előbb igyekezzetek a hazai közéletben és törvényhozásban tényezővé és parlamenti erővé válni, a világ megmentése aztán is ráér. Szerintem.

Kedvelem a Jobbikot. Ilyen rekeszizom szaggató kampányunk nem volt még talán soha. Ezt nekik, és a jelöltjeiknek köszönhetjük. Ezért kacagás közbeni erőlködéstől pókhálósra repedt retinánkat fordítsuk az ég felé, és rebegjünk hálaimát a magasságosnak a jótéteményért.

Minden hétre dobnak valami rágni való koncot. Tudják ők, ez kell a népnek! Cirkusz és kenyér. Cirkusz már van, kenyér meg csak lesz valahonnan ellenzékből is. A köztörvényesek után felpuhították a közhangulatot. Kaptunk egy mélymagyar szóvivőt, aki nem turulokkal szárnyal, hanem rendes agrár módjára fűféléktől várta a tudatmódosító másállapotot. De nem juthat minden hétre egy Király András, néha meg kell elégednünk kevésbé színes, de legalább ennyire mókás történetecskékkel.

Elszámoltatást! -zengik napról napra, ezt ordítják arcunkba az óriásplakátokról. Le a politikusbűnözéssel! -harsogják joggal, ugyanakkor a politikus szabálysértésekről egy árva szó nem sok, annyi sem esik. Pedig kellene. Főleg, ha minden magyarok ősanyja, a nemrég még leszbikus óvodák képét szivárványszínű színes látomásként kergető Morvai Krisztina kerül szorult helyzetbe. A tiltott helyen parkolás szar ügy, pláne, ha bilincselnek is érte a szervek. Az átlag polgár ilyenkor kurvaanyázik egyet és fizet. De egy vérbeli harcos nem hátrál meg. Majdnem azt írtam, hogy nem is alkuszik, de esetünkben azért próbálkozott ezzel erősen. Fizetés helyett hangoztatta mentelmi jogát rögtön, mert ezzel takarózni ősi politikus szokás. Ne gondoljuk, hogy az ellene leghabosabb szájjal tiltakozók nem akarják felhasználni a legpitiánerebb alkalom esetén -kerékbilincselésnél- is. Ez igazi lengyel zozói mélység, tapsot neki! Csöndben kérdezem, ilyen szarul fizetnek Brüsszelben, hogy egy bírság sem jön ki belőle a családi kassza megterhelése nélkül? Egyúttal javaslom a hangzatos szlogenek közé felvenni a következőt:
 

Elszámoltatást, tiszta erővel, jah. Még egy üres frázis elfér a jobbik polcon, nem?

Ám ezzel a heti viccparádénak nincs még vége.
Takarodjanak a multik haza! -így a szólam, és ki harsoghatná ezt hangosabban őszinte átéléssel, mint egy belső munkatárs?

Kovács András, a Jobbik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 10. evk jelöltjének adatlapjáról:

"Kovács András szülei mezőgazdasággal foglalkoztak, saját diplomáját is ezen a területen szerezte. A vágóhíd bezárásáig kereskedelmi vezetőként dolgozott, ma a FrieslandCampina Hungária Zrt. mátészalkai üzemének termeléstervezője."

Ízlelgessük ezt egy picit. A FrieslandCampina a világ legnagyobb szövetkezeti tulajdonon alapuló tejipari vállalata. Világszerte 25 országban 30-nál is több márkával van jelen. Hazánkban övéké a Milli, a Pöttyös és a Completa. Nevezhetjük multinak? Nyugodt szívvel, nem a céggel és a termékeivel van a bibi. A szebb jövő programjának III.1.15. pontja foglalkozik a multinacionális cégek hazai jelenlétének újragondolásával:

"Egyidejűleg több területen történő intézkedéssorozattal versenyképessé tesszük a hazai vállalkozásokat, megszüntetjük
a gazdaság dualitását. Az esélyegyenlőség megteremtése miatt az országból esetleg kivonuló multinacionális vállalatok
helyét a versenyképessé tett magyar vállalkozások hónapokon belül betöltik."

Egyrészt érdekelne, hogy ha a FrieslandCampina a választások után kivonul Magyarországról, akkor ki lesz az aki a helyét betölti hasonló nagyságrendű vállalkozással? Vagy onnantól nem iszunk tejet, nem eszünk pöttyös rudit?
Másrészt érdekelne az is, hogy Kovács András miként tudja összeegyeztetni munkáját az általa képviselt párt törekvéseivel és politikájával? Gondolom melóban nem túlságosan erőlteti a szebb jövő program idézett pontjának hangoztatását. Ettől még lehet hangosan követelni ezt különböző párteseményeken. Csak az a fránya kettős beszéd ne lenne, ez a mikor hova nyalok. Elképzelem ahogy egy álomszerű választási eredmény után másnap bemegy a mátészalkai üzembe, falhoz vágja a szaros-tejfölös lángost, és elkurjantja magát:

-Takadoró hazafelé nemzetrontó köcsögök! Pusztultok má' kifelé az országból, megjött Bandi, hozta a szebb jövőt!

Lesz öröm a munkatársak körében. Nézegetik majd, mint városi gyerekek az ásót, és nem fogják érteni: munkanélküliek legyünk a szebb jövőben? Valami azt súgja, hogy Esze Tamás hazájában ilyesmivel játszani nem lesz túl szerencsés. Hacsak nem lesz Kovács András multi alkalmazott mélymagyarból egyszeriben Károlyi Sándor módra szatmári főispán.

 

*Ahogy látom Esze Tamás unokái is kibökték a dolgot.

Budapesten, város szélén,
lakik az én Ibi néném,
ridegszívű, merevderék,
nála láttam ezt a mesét.

Őzgidácska sete suta,
rátévedt már a tévútra,
megbotlott egy nagy listába',
beletörött biz' a lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag Ibinéne,
lenéz rá és dehogy szánja,
kilöveti nagy kínjába'.

Ez, és a "szarvas szarvasnak farkasa" kínszólás jutott eszembe Csapody Miklós elköszönő posztját olvasva. A sírás fojtogatta torkomat ennyi szenvedés láttán. Szegény Miklós annyi évet feláldozott életéből értünk, a pártért, és egy (két-há-négy) rossz beszólás után máris egy vadásztársaság célpontja lett.
 

Hova fajul ez a kampány, ha ártatlan őzeket mészárolnak a biztos szénához jutás csalfa reményében?! Mit őzet, büszke szarvast, mert igazi nehézsúlyú agancsossá vált Miklós az elmúlt húsz évben. Posztjának megfelelően bőgött minden ősszel ahogy kezdődött az ülésszak, szórta magából az aforizmákat, mint részeg vadász a nikkelezett sörétet. Nevéhez fűződik a "megélhetési politikus" köpet, melyért hálás neki a politikusok balfaszságain röhögő utókor. Ki gondolhatta akkor, hogy önmaga is ennek a kiszólásnak lesz áldozata egyszer?

Nem akart ő egyebet, csak biztos szénát, kis kenyeret. Még négy évig. Jah, és persze képviselni minket minden létező helyen a legnagyobb elánnal, természetesen. Okos MDF tag azonban a más kárán tanul, a hülye meg a sajátján. Láthatott kilövést eleget az elmúlt hetekben is, a vadásztársaság nem lacafacázott a hamisan bégető állatkáival:
 

Miklós viszont hitt szilárdan kapitális minőségében. Így kell kiderülnie, hogy nem szarvasnak volt kapitális, hanem marhának. Nem volt jó ötlet ennyiszer mást gondolni néhány hét alatt. Előbb megmentette Dávid Ibolyát a fővárosi lázadóktól, aztán nem bírt ellenállni a kísértésnek, és a következő puccsban már az oldalukon harcolt. Apró gondolatmorzsaként felmerül bennem, hogy vajon mit akart képviselni az ember, akinek húsz év kevés volt pártvezetője kiismeréséhez? Vagy csúnyán túlértékelte magát a mérleg nyelve szerepében párton belül, vagy Ibolya habitusáról nincs a leghalványabb fogalma sem. Fenyegetőzéssel és zsarolással senki semmire nem vitte még az MDF-ben, Bokros is kizárólag üdítő, szabályt erősítő kivétel a zöld fosfelhőben. Sokat nem tipródtak Csapody sorsán ezúttal sem. Dávid Ibolya nemes egyszerűséggel eltörte a mérleg nyelvét, és hogy Miklós példájánál maradjunk, kilövésre ítélte:

"Én ezt így tovább nem tudom vállalni, tettem, amit tehettem" -mondta Csapody. Nagy szavak ezek. Nagy és felesleges szavak. Ha elvekről és nem kényelmes helyek egyikéről szólna a rinyálás értenélek.

Így csak a könnyeim folynak.
A röhögéstől.

A mi éveink videó kiverte a biztosítékot a Maszopnál. Nagyon. Annyira nagyon, hogy a maradék intellektus is leszabályzott, mint üszkös szívódízel padlógáznál.
Ellencsapás kell! -adták ki a parancsot nyomban, őszinte izgatottsággal meredtek egymásra, ahogy éhes cigánygyerek stíröli a vattacukor árust.
A kreatív csoport összeült, ötleteltek lázasan, és kisütötték ezt:

Igen, jól látod. Ez itt nem Kaya Ibrahim és Szépemlékű Szabadi Béla beszélgetése Polgári körben, nem Orbán Viktor IstenKirályi szertartásának víziója amivel riogatni lehet a halandókat, nem Járai mix, amint hetente háromszor négyfélét beszél, nem Mádi László végzetes monológjának elemzése. Lófaszt! Szerintük a magyarázkodás volt a legjobb ötlet, a nemisúgyvan sulykolása kell a választóknak. Statisztikusoknak felesleges kampányvideót készíteni. Mert csak a savanyú izzadtságszag párolog ki belőle. Ha már egy fikagombóc tisztességes meggyúrását is csak ilyen bénán tudjátok kivitelezni, akkor tényleg ideje van a változásnak.

Tegnap 16:00 órakor eljött a pillanat. A pártok számára lezárult a területi listák bejelentésének időszaka. A Fidesz-MSZP-Jobbik szentháromság mind a 176 választókörzetben állított egyéni jelöltet, és az ország mind a 20 területén lehet rájuk listán is szavazni. Ezzel ők hárman nagyjából biztos résztvevői a jövő parlamentjének.

A bejutásért harcoló kis pártok közül az LMP végzett a legjobban. Kilencvenöt egyéni jelölt számára adták le az érvényesítéshez szükséges jelölőszelvényt, így valószínűleg 20 területi listát állíthatnak.

Valódi sikert értek el azzal, hogy országos szinten mindenhol választhatóak listáról. A befogott orral szavazni induló baloldaliak körében első kifogás volt az LMP-vel szemben a kidobott szavazat. Vagyis nem akarnak egy eleve esélytelen pártra szavazni, ahogy tették ezt a Centrum esetében. Ők mindenképpen a jobboldal ellen fognak voksolni, de olyan tényezőt keresnek, akit érdemben tudnak támogatni. Mert biztos kiesőre szavazatot adni annyi, mint elégedetlenséget a szélbe kiabálni. Ez lehet az LMP esélye a bejutásra. Ők jelenthetik az alternatívát a kiábrándult, de jobbra át nem szédült baloldali választók számára.

A kampány alatt lőttek néhány kapitális bakot, de esetükben került néhány említésre méltó dolog a javatokra írjuk rovatba is. Nálam ilyen a sávolyi pályaépítési beruházás visszásságainak hangsúlyozása, az állami pénzek lenyúlásának megakadályozásában való részvétel. De kedvező tapasztalataim alakultak ki általam írt poszt okán is. Kavart vihart jó nagyot, ám a szinte kötelező anyázás közben két pozitív dolog is történt. A blog történetében először fordult elő, hogy posztban megnevezett politikus "helybe jött a pofonért". Ivády Gábor volt elég tökös ehhez, és a köztünk kialakult párbeszéd -talán- hasznos volt mindkettőnk -és az olvasók- számára. De nem ő volt az egyetlen LMP prominens akivel érdemi párbeszéd és vita alakult ki. Dfcwolf személyében is olyan vitapartnerre akadtam, aki érveket sorakoztatott, véleményt kérdezett, és képes volt elfogadni az enyémet akkor is, ha sokban különbözött az övétől. Történelmi pillanat az ő nevéhez is köthető, elsőként reklamált, mikor pártját kihagytam egy fikatúrásból. No, ez sem mindennapos esemény politikai témában kommentelők között, hehe. Viccet félretéve azt gondolom, ilyen politikusokra valóban szüksége lenne az újjá alakuló parlamentnek. A párbeszédkészség és a bátorság kihalóban van a közéletben.

Az első lépést megtettétek, de a késztől még messze vagytok. A vidékfejlesztési program tartalmaz jó és támogatható elemeket, de van benne néhány jókora ködharapás is. A gazdasági program viszont semmivel több konkrétumot nem tartalmaz, mint néhány hónapja. Nekem még mindig olyan, mintha néhány utópialepkét kergető rovarkutató írta volna, nagyjából akkora hozzáértéssel. Az, hogy 2020-ra mekkora százalékot ér el a bioüzemanyagok felhasználási százaléka, mekkora legyen majd a megújuló energiahordozók részaránya, milyen szintre kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, kurvára nem érdekel. Nem, ha arról kell beszélnünk, mit eszünk majd a választások után, és azt miből tudom megvenni. Szép és nemes dolog a környezetvédelem és a zöld program, de ha csak azt hangoztatjuk erőből, akkor könnyen úgy nézhetünk ki, mint az egyszeri kvótaügyelő:

Magyarra fordítva: a kampány hátralévő részében erőlködni kellene kicsit ezen az utálatos gazdasági programon. Ne legyen olyan érzése az embernek, hogy: úgysem mi leszünk kormányon, minek szarakodni vele? Tegyetek úgy, mintha meg akarnátok győzni minket. Játszatok el a gondolattal, hogy ti fogtok kormányozni, és vetítsétek elénk a víziót miként látnátok hozzá. Legyenek konkrétumok, számok, adórendszertervek. Rövidtávon megvalósítható intézkedések, amik kifelé visznek a gödörből. Ha ez megvan, az sem baj, ha zöld élénkítésnek hívják. Az MDF már hátrányban van hozzátok képest szerkezeti felépítésben és tagságban. Viszont nekik van egy Bokrosuk, ami nektek még nincs. Találjátok meg a soraitok között, és akkor talán lesz az országban 5% racionális baloldali szavazó, akik alátok tolják azt a küszöböt.
 

Újabb érdekes kampányhétvégén vagyunk túl. Mondhatni Vidám vasárnapon, ha a történések szép hosszú során végignézünk.

Elsőszámú kedvencem az a Hit Gyülekezet, akik új Messiás imádásra szövetkeztek. Ami önmagában nem volna baj, hisz senkitől nem vitatom el a politikai szimpátia és meggyőződés jogát. Csak furcsának találom, ha egy magát komolyan vevő egyháznak harmadszorra is sikerül a politikai vetésforgó irányába állni. Voltak ők már a szadisták zsebegyháza, az MDF-nél is játszották a házioltár szerepét, legújabban pedig a Fidesz kegyeire pályáznak. Lehet, még az ATV-ről is átköltöznek a Hír TV égisze alá. Mégis furcsa volna, ha Bayer Friderika Orbán Viktorhoz énekelne zsoltárokat a maszop házi csatornáján. A Hitesek hiteltelenül magyarázzák, ők nem akarnak pártigényeknek megfelelni. Egyszerűen csak arra fordulnak amerről melegebben süt a nap.
 

Második kedvencem a Hitesekhez hasonló következetességet produkáló Csapody Miklós. Az MDF "valahogy" feltámadt a kopicét gyűjtő utolsó héten. Igen, bizonyára Dávid Ibolya vészharang kongatása tette meg jótékony hatását, és nem az MDF-re annyira jellemző szabadpiaci bevásárlás. Az antalli örökségben bízó honfitársaink minden bizonnyal talicska számra hordák az oly kedves jelölőszelvényeket, hogy a hétvégén már a listás helyekről lehetett vitatkozni. De nem IbolyaLandról beszélnénk, ha ezek a dilettánsok a seggüket verték volna a földhöz örömükben veszekedés helyett. Naná, hogy összevesztek a listákon, marakodtak a kevés tuti befutó helyen. Ez már Megmentő Lajosnál is kiverte a biztosítékot. Felgyűrt ingujjban csendet, majd rendet intett ismét. Listák elfogadva, köszipuszi, mehetne mindenki a dolgára, mikor jön az örök meglepetésember Csapody Miklós.
Lófaszt Mama! - eképpen zsémbel- oszt' az én tuti befutó helyemmel mi a péló lesz?! -teszi fel a kérdést cseppet sem költőien az MDF jelképe, az önmagával is állandó szimbiózisban élő, mérleg nyelvét játszó csapodár. Az utóbbi hetekben többször is sikerült már véleményt, és párton belül támogatott oldalt váltani Csapodynak. Az fel sem merül, hogy a kurválkodás oka a lehető legjobb listás hely megszerzése lett volna eddig is. Ugyan. Az MDF-ben ez nem divat. Ott mindenki elhivatottságból szopatja a társait hetente/kéthetente változó álláspontjával. Szerintem ideje volna megint új plakátokat nyomni a meglévők helyett:
 

A Jobbik és Vona Gábor is úgy érezte, nem szabad lemaradni cukiságból a többiek mögött. Mondani kell valami kurva nagyot, olyat, amin egész hétvégén és hétfőn elnyammog a sajtó és a blogszféra. Gábornak nem jutott jobb eszébe, ezért kijelentette:

"Azt hallani ugyanis, hogy a Jobbik veszélyezteti a Fidesz kétharmados győzelmét, holott ez éppen fordítva van"
No, ez azért merész dolog. Szép az optimizmus, de az ébren ködharapás agyi hypoxiát feltételez minden mélymagyarok ősapjánál. Esetleg Király András hagyatékából került elő valami zöldféle, még ez lehet. Azért az borítékolható, Orbán Viktornak sikerült az agyába tornáznia a vért ezzel a kijelentéssel:
 

Budaházy György nem lesz képviselőjelölt. A mentőakció kudarcba fulladt, nem sikerült 750 érvényes kopicét gyűjteni a számára. Morvai Krisztina kampányolása ide, Jobbikos besegítők oda, Újbudán az emberek nem szeretnék Budaházyt a választási listán látni.
 

Sikerült viszont Szoboszlai Barnának -a kesznyéteni áramos embernek- és Leinemann Zsolt egykori ScienNet vezérnek is. Sajnos. Úgy néz ki a társadalom elnézőbb a birtokvédőkkel és adócsalókkal szemben, mint a "szabadságharcosok" irányában.

A hétvégi kampány haknit egyértelműen a szocik és Mesterházy Attila koronázta meg. A miniszterelnök-jelölt Bokros példáját követve engedett hülyét csinálni magából Hajdú Péternél. Ez valami homályos népszokás lesz? Ezzel lesztek igazán emberközeliek? Na ne már. Ha mégis ez a koncepció, akkor meg húzzatok bele! Csináljatok egész hülyét a jelöltekből, ne végezzetek ilyen slendrihán, átgondolatlan félmunkát:

Ugye?! Mennyivel jobb lett volna így megjelenni a tévé előtt szunyókáló nézők előtt? Kíváncsi leszek ki lesz a következő? Meghívják Schiffert az LMP-ből és légszennyezésnek öltöztetik? Mi lesz vajon Orbán Viktor jelmeze? Narancsos kacsa? Vona Gábornak is át kell majd öltözni a pingvin jelmezből mondjuk népviseletbe, és járnia kell egy igazi ungarische csárdást a végén Morvai Krisztinával. Az ő részvételére azért is lennék kíváncsi, mert egyrészt van ugye a "minket mér'nem hív meg a műsorába senki" sírás, másrészt meg a hétvégén is be akarta tiltani a ker.tévéket. Vagyis valamelyik érvelés kukás lesz. Meg fogja érni az 1 millió körüli nézettség a szemléletváltást és a kompromisszumot? Akar Vona is erőlködni a politikusceleb vonalon?
Ki fog derülni, hamarosan.

Gyurcsány Ferenc évet értékelt.
Magával a ténnyel és annak tartalmával jelentőségének megfelelően gondoltam foglalkozni, vagyis nem írtam róla semmit. Mert verbális felszopásnak gyenge, kampányeseménynek nem nevezhető valami volt. Elmondta amit el tudott, a sajtó és a bloggerek jól megírták -ez de szar volt, de szar volt ez- változatos tartalommal, és ugorhatnánk is tovább. De nem. Leálltatok rágódni a semmin, csócsáljátok, mint fogatlan nénike a szalonnabőrt, lenyelésre képtelenül. Ezzel pedig Gyurcsány Ferenc elérte amit akart. Ügyes volt, most néhány nappal a beszéd után, a kiváltott reakciókért jár a taps.

Jelentőséggel töltöttétek meg a semmit. Misztifikáltok valakit, aki jelenlegi helyzetében politikailag életképtelen. Érthetőbben fogalmazva etetitek a trollt, aki figyelmetekből táplálkozik, ebből erősödik és marad életben. Eleinte jókat röhögtem ezen, de mikor elolvastam ezt a cikket itt ni, akkor nem bírtam tovább. A szerző lement óvodába, előrágta az ételt emészthetőre, hogy megnyugtassa a Luciferkó megjelenésétől arcidegzsábát kapott komplett jobb oldalt. Remélem, a gyengébbek kedvéért ismételt utolsó mondatával maradéktalanul sikerült.

Ha a tükörbe néztek nem rémlik fel a PatásOrbánozó vérbalosok elmosódott képe a pára alatt? Pedig most pont olyanok vagytok ti is. A pavlovi reflexek működnek, Gyurcsánynak szereztetek egy extra minőségű hétvégét ezzel. Ha én lennék az MSZP kampányfőnöke, akkor ebben a szent pillanatban válna alkalmatlanná Mesterházy miniszterelnök-jelöltnek, valami "egészségi vagy családi probléma" miatt. Megkapnátok Fletót a nyakatokba, hadd borzongjatok egészen a választásokig kedvetekre.
Megérdemelnétek, bizisten.

"Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért. "
(Vörösmarty)

Lehet a szerelem vak? Lehet az életnél előbbre való az érdek? Lehet nagyobb úr a magánytól való félelem, mint a fizikai bántalmazás, és a lelki megalázás?
Olyan kérdések ezek, amikre nem tudom a választ. Van az ismeretségi körünkben egy pár, akiknél bevett szokás, hogy az ifjú férj aprófát hasít nejéből, ha úgy tartja úri kedve. Nem először kerülnek szóba itt sem, karácsony tájékán is esett róluk szó.

Eddig tartott ki a karácsony fahéjszagú bűvköre, a fagyöngy alatti smárolás és az édes kibékülés. Illetve most jött el a félelemnek ismét az a foka, mikor valamit tenni kellene. Apuci otthon megint erősebb volt a kelleténél. A büszke hím ezúttal nem érte be saját kezű ütlegeléssel, segítségül hívta legjobb barátját, a kalapácsot. Ki nagy és sötét autóval hosszabbítja és keményíti péniszét, ki egyéb háztartási eszközökkel, és akad akinek a Praktiker barkácsosztálya nyújt ehhez segítséget. Egy nővel szemben.
 

Szerencsére (még) komolyabb sérülés nem történt. Már ahhoz képest, hogy egy kalapáccsal tarkótól tokáig lehet beszakítani egy ember fejét. Innen nézve a féltucat vérömleny és egyéb zúzódás nem komoly ügy. De mi történik, ha legközelebb nem éri be ennyivel, és a tényői mészároshoz hasonlóan kattan be egy pillanat alatt? Ki kell ezt várni? Ezt kérdeztük mindannyian a sírástól fuldokló asszonykától, ám zavart magyarázkodáson kívül nem jött érdemi válasz. Persze fél urától, de félti a környezetét is. Jobban fél attól, hogy az őt befogadó ismerősök is megsérülnek, ha az ember gyógyszere elgurul megint, mint a saját verésétől. Nem mer szembenézni a családjával, hiszen ő állt ki uralkodója mellett velük szemben számtalan alkalommal. Van nagyobb szégyen, mint bevallani nekik: tévedtem, igazatok volt, egyszer meg fog ölni ez a barom?
 

Javasoltuk, hogy hívjon rendőrt, kérjen távoltartási végzést. De ez a megoldás is maximum ideiglenes lehetne. 72 óra, majd 30 nap. Aztán mi lesz? Meg ki garantálhatja, hogy a jóember nem fogja magasról leszarni a végzést, és feldühödve rajta nem akar a lehető leghamarabb elégtételt venni érte? Arról nem beszélve, hogy a rendőrök nem állnak a helyzet magaslatán családi perpatvarok esetében. Makacsul tartja magát a "majd ha vér folyik" nézet, nem nagyon akarózik nekik döntőbírót játszani konkrét eseteknél.

A helyzetet bonyolítja nagyjából minden ifjú házasok átka, a pénz. Frissen, hitelből vett lakás és a házasság előtt urának adott kölcsön is fejvakarásra készteti az asszonyt. Ha egyedül marad bedől a hitel, egyedül nem bírja, ráadásul szadista vezérhímjének adott pénzére is hidegvizet ihat. Lehet felette pálcát törni, de hazudik az, akinek nem fordul meg ez is a fejében, ha több milliós hitele esetleges bedőléséről is szó lehet. A családjával haragban, menni nincs hova. Patt helyzet.

Igazi félmegoldásként szóba jött hites ura megrendszabályozása. Igen, bizony. Megverni úgy, hogy szarjon hugyozzon. Átmenetileg hatásos volna ez is. De bár megérdemelné, hogy érezze milyen az, mikor egy nála erősebb feltörli vele a lépcsőházat, miközben törött orrából fújja a vérhabot, az önbíráskodás sem vezet sehová. Mi különböztetne meg minket egymástól? Ideig óráig meghúzná magát a dalia, de a büszkeségében megsértett ordas kibújna belőle ismét.

Az asszony az eszével tudja, hogy hosszútávon nem mehet ez így sokáig. Mégis képtelen racionális döntést hozni. Ha felborít mindent, akkor bukja a frissen felépített életét, a hitelét, anyagilag lenullázza magát hosszú évekre teljesen, gyerekvállalásra alkalmatlanná válik. Szétfoszlik a saját családról alkotott és dédelgetett vízió, az oly kedves látomás, amiért élni érdemes. Ha nem borít, akkor őt borogatják meg és fel minden létező módon. Amíg egyszer hiányát észlelve egyikünk keresni nem kezdi, és meg nem találja szétvert fejjel, vérbe fagyva, arcából kikelő légylárvák martalékává válva.

Meddig szabad kergetni egy ábrándot? Meddig lehet bízni egy valaha szeretett ember megváltozásában? A második pofonig? Ez első eltört csontig? Mikor jön el a pont, ahol már nem mondogatjátok magatoknak:

Asszony tűrj, és sírva bízzál!

Ez gyorsan ment.
Reggel megjelentek a képek Király András pride felvonulós kalandjáról az indexen, délre elérte a kuruc.info-t, és negyven perccel később Király András már nem volt a Jobbik szóvivője.
Saját elhatározásából.

"A több évvel ezelőtti fényképek közzététele miatt – melyek médiumokhoz történt eljuttatása és ferdített valóságtartalma rosszindulatú irigységből fakad, s melyekről eddig a pártnak nem volt tudomása –, felelőtlen tetteimet vállalva, személyes elhatározásból úgy döntöttem, lemondokszóvivői tisztségemről."

Ez rekord, nyugodtan kijelenthetjük. Kár, hogy baklövés ez a szó minden értelmében. Baklövés, mert egy mélymagyar párt szóvivője nem csinálhat hülyét komolykodó és a konzervatív nacionalizmust erőltető pártjából. De baklövés azért is, mert így az egyetlen kirakatba tolható arcot is elveszítik, akit a kételkedő fikatúróknak mutogatni lehetett volna: nem is vagyunk mind kirekesztők, bi-bi-bí!

Hagyó Miklós nem biodíszlet.
Legalábbis nem a szónak olyan értelmében, hogy hajlandóságot mutasson az ellene felmerült vádak kivizsgálásában személyesen részt venni. Persze, majd írásban megteszi. Úgy mégis elegánsabb, mint ha arcból arcba kell felelgetni a több, mint kínos kérdésekre. A hangsúly a "majd"-on van. A legutóbbi majdnál hirtelen eszébe jutott, hogy a lányának idén még nem adott semmit, gyorsan pótolni kell ezt az apai felelőtlenséget:
 

23 kérdésre várnak feleletet tőle, a válaszok megírása pedig igénybe vesz két egész napot. Nincs már titkárnő, aki gyorsabban írna kicsit, Miklós? Szerdától péntekig tart ennyi kérdésre válaszolni egy ártatlan embernek? Nem szépirodalmi alkotás amit várnak/várunk tőled, hanem egyszerű kérdez-felelek. Remélem ma korán keltél, nem aludtál délig, és időben nekiláttál a levélkének. Ha már nem voltál elég tökös a bizottság előtti megjelenéshez.
 

Nem szép dolog felcsigázni és várakoztatni a választópolgárokat. Úgy várjuk már a magyarázatot, mint éhes kisgyerek a vattacukrot. Mert nem hiszünk az ártatlanságodban. Pont ahogy nem hisszük Demszkynek azt sem, amit kérdez, nem hiszünk Mesterházy Ernő ártatlanságában, nem hisszük egy szavát sem Antal Attilának, minimum fenntartással kezeljük Balogh Zsolt állításait is. Lehet még egy ideig takarózni a mentelmi joggal. Lehet ártatlan szemeket meresztve pislogni a kérdezősködőkre, és sarokba bújva picsogni kifelé, hogy ne már, genyózni nem ér! De régen túldobtátok az emberek ingerküszöbét ekkora mennyiségű eltűnt pénzzel. Joggal tart attól mindenki, hogy ebből is hosszú évekig elhúzódó Tocsik vagy Kulcsár ügy lesz, ahol házi őrizetben "senyvedve" röhögtök rajtunk, ha az ablakon kinéztek. Mert a teljes igazság kiderülése senkinek nem érdeke.

Ezért csak írjál szorgalmasan kedves Mikós. Vagy legyél tökös, igazi macsó politikus, és ne csak a száddal védd meg magad. Mutasd meg, miként kell kiállni egy ártatlanul megvádolt embernek az igazáért. Legyél te a magyar rettenthetetlen:

Amíg ezt nem teszed, addig csak röhögni tudunk az olyan kijelentéseiden, mint a szerénytelen "felelős baloldali gondolkodó". Bár felelős vagy, ez igaz.

Hetekig, hónapokig, évekig hallhattuk: majd a Fidesz.
Minden hétre jutott egy ilyen szólam. Majd mi visszavonjuk, létrehozzuk, eltöröljük, bevezetjük.
A hatalom ne fáradjon, majd a Fidesz megoldja. Egymillió munkahelyet, azonnali nagyarányú adócsökkentést, Jézus kezét aranyból, gyémánt körmöcskékkel. Mert jön a kánaán, a bőség, az elszámoltatott szép új világ a maga kolbászkerítésével.
 

Hiába mondott ellent ennek a józan paraszti ész, az összes gazdasági elemző, csak szajkózták orrvérzésig. Az MSZP töketlenségétől és visszásságaitól joggal behányó emberek elhitték. Mert el akarták hinni. Hátha igaz mégis legalább egy része. Talán változik valami, jön egy másik aki határozottan állítja magáról, meg tudja csinálni. Aztán lassan de biztosan kiderül a megnyilatkozásokból, Orbán nem Patás, de nem is Messiás. Sziklából vizet fakasztani, sivatagból termőföldet varázsolni nem képes. Az egyetlen hiba ott van, hogy nem mondja ezt az arcunkba. Eldugja pártemberek mondandójába, mert a választóknak ígérünk, de pénzemberek előtt nem mutatjuk magunkat hülyének. A végén nem vesznek elég komolyan.

Járai Zsigmond egykori jegybank elnök tartott előadást a HBLF rendezvényén. Ahol ilyen kijelentésekkel dobálózott:

"A kormányváltás után sem lesznek csodák a gazdaságban, nagyon gyorsan nem fog javulni a helyzet". Az első néhány hónap kihívása: hogyan javítsunk úgy a versenyképességen, hogy ne nőjön kezelhetetlen mértékűre a hiány? Ha nagyon jól fejlődünk, akkor 10 év múlva utolérjük a velünk csatlakozó országok akkori szintjét, ha ez sikerül, akkor 30-40 év alatt elfogadható szintre lehet hozni az államadósság szintjét. Volt már, aki megcsinálta, mi is meg tudjuk csinálni"Ugye mennyire más ez így? Jó alaposan lehűtött minden esetleges csodavárót. Akik valóban elhitték az azonnali nagymértékű adócsökkentést, azok csalódottan fognak pofára esni. Az első lufi kipukkadt, a választók felé lebegtetett első üstökös fénye kihunyni látszik.
 

Pedig mennyire másképp beszélt Járai is néhány napja még a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége előtt:

"Járai szerint a kormányváltás utáni első lépés a kiadáscsökkentés és az adócsökkentés kell hogy legyen. A közgazdász szerint a több mint ötven adónemet akár öt adónemre is le lehetne szűkíteni, az adózók körét a terhelés csökkentésével együtt pedig szélesíteni kell, miközben az állami kiadásoknak is csökkenniük kell."Hisz 25%-al élünk rosszabbul, mint kellene. Hát persze kedves Járai Zsigmond, és tisztelt Fidesz. Hülyék vagyunk mind, egytől egyig. Soha semmire nem figyelünk, mert elég a változás maga.
Lófaszt!
Én nem kedvelem Orbán Viktort, se a Fidesz retorikáját. De el tudom fogadni az észérveket, ha meggyőzőek. Az ideológia nem érdekel a mellig érő szarban, ha valaki képes kivezetni az országot belőle, akkor megtapsolom bárki legyen. A politikai nézeteim a ténytől nem változnak, de elismerem, ha valami előre viszi az országot.

Viszont ettől a kettős beszédtől hányok.

 

A szavazatmaximálás érdekében sem elfogadható bármilyen eszköz. Emlékezzünk Ferenc páter vallásos imádattal emlegetett őszödi szavaira: hazudtunk reggel, délben és este!
Ez itt fönt vajon micsoda? Füllentés? Túl színesen fogó kampányceruza okozta nyelvbotlás? Az elhülyített emberek csalódásukban mikor fogják mondani először, ideje volna egy felcsúti beszédnek?
Ami ezúttal lózungoktól és sallangoktól lecsupaszítva tartalmazhatná a valóságot.
Változásra szükség lenne. De így csak új nevet adunk a régi gyereknek.
Meg kitöltött biankó csekket.
 

Feloszlatta magát a holland Felebaráti Szerelem, Szabadság és Különbözőség Pártja.
Ők azok, akik a pedofíliát akarták legalizálni Hollandiában. 12 évre csökkentett beleegyezési korhatár, gyermekpornó szabad forgalmazása állt törekvéseik élén.  A 2006-os választásokon nem tudtak indulni a támogatás hiánya miatt, és az idén sem sikerült 570 aláírást gyűjteni a regisztrálásukhoz. Ezért bejelentették, hogy feloszlatják magukat. Sajnos nem savban apró cafatokra, hanem csak szerkezetileg.

A gyerekek ellen elkövetett erőszakos cselekmények azok, amik leginkább felháborítanak.
Pláne, ha szólás és gyülekezési szabadságra hivatkozással törvényesítik a létezését a beteges szarháziak csoportosulását. Ne tévedjünk. A demokráciában igenis fontosak ezek a jogok, de talán különbséget kellene tenni szólás, és bűncselekmények legalizálására való törekvés között. Kíváncsi lennék mennyire volna liberális az a hágai bíróság, ami ezek létezését törvényesnek minősítette, ha arab fundamentalisták kívánnák törvényhozási szinten legalizálni a terrorizmust? Mert nekik arra áll föl, és kurvára unják már hogy kergetik őket szerte a világban.

Hollandiával szemben néhány ország sokkal radikálisabb megoldást keres a pedofilok megfékezésére. Lengyelországban tavaly szeptemberben az alsóház törvénymódosítást fogadott el, ami kimondja:

Akit 15 év alatti kiskorú, vagy közeli hozzátartozó ellen elkövetett nemi erőszakért jogerősen elítélnek, azt büntetése letöltése után gyógyszeres (vegyi kasztrálás) és pszichoterápiás kezelésnek vethető alá.

A lengyeleknek is kellett ehhez egy saját Fritzl. Náluk egy 45 éves férfi tartotta fogva 6 évig saját lányát, és közösült vele erőszakkal megszámlálhatatlanul sokszor ez idő alatt. A törvénymódosítást maga Donald Tusk kormányfő kezdeményezte, a képviselők pedig 400 igen, 1 nem, 1 tartózkodás szavazati aránnyal elfogadták. Ezen felbuzdulva az orosz parlamentben is napirendre került a téma. Anton Beljakov képviselő szerint a vegyi kasztrálás ellentételezése kizárólag a valós életfogytig tartó börtönbüntetés lehet. Az év elején már Medvegyev elnök is szigorúbb gyermekvédelmi törvény megalkotását szorgalmazta a tavaly felderített 1300 gyermekmolesztálási eset rendkívül magas száma miatt.

Csehországban már kasztrálással is gyógyítják ezt a devianciát. Elsősorban vegyi, de páciens kérésére fizikailag is kasztrálnak a Havlickuv Brod-i klinikán. Ide mondjuk elküldhetné a Vatikán is összes megtévedt, gyerekeket molesztáló bárányát. De ezekről az országokról vehetne példát a tavasszal frissen megalakuló kabinetünk is. Elég már a töketlenkedésből a családon belüli törvény körül. Pelcz néni kifogásolta már eleget, hasogatta ezer felé a szőrszálat megfogalmazások körül, ezúttal megmutathatná, hogyan is kellene rendesen megcsinálni! Ellenzéke pedig legyen partner ebben, ahogy a lengyelek is azok voltak.

Van pedofil és családi erőszakoló nálunk is éppen elég. Ideje volna törvényileg keményen fellépni ellenük. Akkor -talán- nem csak a felháborodott és szomorú méltatlankodás maradna legközelebb, hogy már megint egy újabb eset...

"Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,
Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,
Mert nincs rendében eljárásotok,
Ti a dolog végébe kaptatok,
És így tevétek már régóta mindig;
Látják, kik a multat végigtekintik.
Ki képzel olyan templomépitőt,
Ki a tornyot csinálja meg előbb?
És azt a levegőbe tolja, hogy
Ott fönn maradjon, míg majd valahogy
Alája rakja szépen a falat,
S legeslegvégül jőne az alap.
Ti vagytok ilyen mesteremberek,
Ezért ad a hon nektek kenyeret,
Ezért fizet szivének vérivel!"

Petőfi Az Országgyűléshez című versének eleje jutott eszembe, ahogy olvasom a 15-i megemlékezések történéseit. Haknit minden párt vállalt, mert ilyenkor haknizni szép, szerepelni jó. Forradalmi hevület kell a választónak, talpra magyar meg sajtószabadság, meg kell adni neki pártállás szerint. Idén a Fővárosi Trappolda Kukaborogató és Székházromboló Egyletének rendes, megszokott köztéri pantomímja elmaradt, hiába ácsorogtak szegény videonauták csőre töltött kamerákkal a hideg szélben naphosszat.

Helyette komédiások szórakoztatták a nagyérdemű publikumot. Volt aki nem akart a véletlenre bízni semmit. Az MDF rendezvényére aligha kíváncsiak 8-900 ezren, így Megmentő Lajost benyomták Hajdú Péterhez vasárnap estére. Mindent a nézettségért, és mindent a bejutásért. Elveket befociztuk a sarokba rég. Nem is értem, Hajdú, Bokros és Dávid Ibolya miért nem alapít egy nagy közös kommunát valahol az alföld közepén? Ibolya lenne az ügyvezető, Lajos a pénzügyminiszter, Petyus meg a királyi tévé minden este. Bokrosról azt hittem, ő az egyetlen komoly ember abban a gárdában. De tévedtem, lófaszt! Lajos is lemegy kutyába ha elegen nézik.
A szerepelni vágyás kikönyökölt már akkor, mikor az első párt felkérését elfogadta gondolkodás nélkül tavaly. Nem tudom eldönteni kinek akar ezzel imponálni? Dávid Ibolyának? Vagy magának bizonygatja, hogy ilyen tökös latin vérmacsót még nem láttatok baszdki?!

Lehetett valami versenykiírás a két nagy pártnak, "Ki tudja legszínesebbre festeni a semmit?" címmel. Szerintem a miniszterelnök-jelöltek közös retorika órán vettek részt a felkészítő tréningen, ahol megállapodtak, saját problémáig rendbetételére használják föl az alkalmat.

Orbán azért egy mondat erejéig kiesett a szerepéből. Feszítette belűről, törtetett és kívánkozott kifelé a hasonlat, érezte ahogy körmeivel kaparja magát kifelé a hangszálain, kúszik fel a torkában, és végül csak kiköpte:

„A választással vihetjük végig a magunk forradalmát, amely utat nyit egy olyan kormányzásnak, amely visszaadja a magyar nemzet önbecsülését."Párhuzamot vonni a Fidesz és a forradalmárok, Kossuth és Orbán között elég bátor, de inkább mulatságos dolog. Ha arra gondolok, hogy Kossuth volt aki létrehozta a kormányzó-elnök státuszt 1849-ben, akkor viszont nincs kedvem röhögni.

A Jobbik hozta a tőle elvárhatót. Hangosan beszélni, kicsit zsidózni, megtorlással rémisztgetni, oszt' jónapot. Morvai is egész csöndeskés volt.

Ezúttal csak a sajtóval kapcsolatos félmondatán kellett röhögnöm. Szerinte a nagy pártoknak van saját médiájuk, de majd a Jobbik fogja elhozni az igazi sajtószabadságot.
Khmm...Megjegyzem a Jobbiknak is van saját pártlapja, és néhány honlapja is. Ok, tévéje még nincs, de ha bejutnak a nagy büdösbe, nem kell sokat várni arra sem. A sajtószabadságot sem azoknak kell hangoztatni, akik puszicimbiznek a kuruc.infóval. Ha valahol, akkor ott eléggé szabadjára van engedve a sajtó. Vagy elég csak az aktuális Barikád címlapra vetni egy pillantást.

Azt hittem ezt képtelenség überelni, de tévedtem. Szegedi Csanád nem véletlenül padtársa Morvainak az EU parlamentben. Ragad rá is a hülyeség, mint Bécikére a kosz a homokozóban.
-Az MSZP ne induljon a választáson! -harsogta - A kirekesztés....itt felröhögtem, és a mondat többi része nem is érdekes. Egy kirekesztésre buzdító felkiáltás után kirekesztésről papolni akkora baki, amin röhögni kell. Nagyon. Megszalad a forradalmi ceruza ha viszi a hév az embert.
Dobálja szét a frázisokat két kézzel, mint részeg ornitológus az ürgéket a turulkeltetőben.

Hiába no, nem minden politikus trubadúr. Különben is, témával kell szolgálni az egyszeri választóknak, és a bloggereknek, különben min fogunk röhögni a következő négy évben? Legalább szórakoztató parlamenti évad elé nézünk itthon és Brüsszelben is. Mert a gazdaságon és a zsebünk vastagságán nem fogunk röhögni, az kurvaélet!

Álmot láttam. Furcsa, meglepő álmot.
Gyerek voltam egy olyan országban, ahol egy volt a párt. Megszabták a polgároknak mit, mikor, hogyan gondolhatnak. Miként élhetnek, minek örülhetnek. Hús helyett krinolin volt a feltét a tökfőzeléken, mert ezt diktálta az öt éves terv. Minderről azt mondták ez saját érdekükben történik, és nekik, a népnek ez jó. Mert kizárólag miattuk, értük és a szocializmusért dolgoznak.

Voltak akik őszintén hitték ezt. Mások a hátsó csendes szobában hallgatták a Szabad Európát, és fantáziáltak egy másik világról. Olyanról, ahol lehet véleményed, szólhatsz és utazhatsz szabadon. Ahol nem kizárólag a KGST tagországok népeivel szabad barátkozni, és mindenki más kapitalista ellenség.

De volt egy nap, egyetlen egy minden évben, mikor legálisan fantáziálhattak szabadon a szabadságról. Álltak a vézna ifjú szobra alatt, hallgatták a sorait szavaló művészeket, és gondolatban levetették magukról a kádári diktatúra láncát. Azon a napon a párttagkönyvek a sublótban maradtak, a Szabad Európát sem hallgatta senki. Ott álltak mind egymás mellett a zászló alatt. Nem kommunisták és szocialisták voltak, nem sztahanovisták és III/III ügynökök, nem elnyomni való ellenzékiek. Ők ott aznap szimplán, egyszerűen, unalmasan csak magyarok.
Akik szabadságról álmodtak minden évben, egyszer, felügyelet és beleszólás nélkül.

A következő képben felnőtt voltam, és a gyerekeimnek magyaráztam a szabadság és a demokrácia fontosságáról. Érthetetlen módon csak ez volt fontos. Nem számított ki a főpolgármester, nem dobálta senki. Az sem, ki a miniszterelnök és melyik párt kormányoz, mert nem voltak bekiabálások és kifütyülés. Ahogy a vézna ifjú szobrához értünk, színes tömeget találtunk. Volt ki talpig árpádsávban, volt ki szegfűvel a hajtókán, mások narancs színű sálban álltak ott csöndesen. De még egy színes kalapos nőt is láttunk ácsorogni egy hihetetlen bajuszt hordó emberrel. Nem okozott nagy fejtörést válaszolni a gyerekeimnek, mikor megkérdezték: ők miért vannak itt ennyien? -Azért, mert a vézna ifjú egyszer így szólt őseikhez: Talpra magyar, hí a haza!

Valószerűtlen pillanat volt. Ami a szavalatok és az emlékezés után szerte is foszlott. Az árpádsávosok összesúgtak félhangosan: nézd, hogy meghatódott a komcsi nyugger! Mire a nénike csillió danos retikülmesterré transzformálta magát, és nyakon verte őket fegyverével. A narancs sálasok rémülten kárálni kezdték a szélsőséges árpádsávosok-szélsőséges nyuggerek szólamot, és a bajszos is ordítva követelte, valaki álljon ki ellene vitatkozni! Közben egy zöldbe öltözött önkéntes Robin Hood névjegyet osztogatott bírósági tárgyalás esetére, de nem mulasztotta el figyelmeztetni a verekedőket: ha a gyomrozástól felkavarodó bélgázaikat a levegőbe eregetik, beláthatatlan ökológiai katasztrófa fenyegeti a Földet!
Ezzel jelezték egymásnak, a pillanat véget ért, mindenki mehet a dolgára vissza a valóságba.

Felébredtem. Arra gondoltam, Petőfi ha ezt látná, megfordulna a sírjában. Egyrészt szégyenében, másrészt félelmében, mert még őt is lehugyozza valaki. Pedig ezeket a pillanatokat évente egyszer viselhetnénk a forradalmároknak kijáró tisztelettel és méltósággal.
Ez így olyan, mintha Overdose hátára kapaszkodna fel egyszerre minden önjelölt zsoké.
A csodaló pedig egyszeriben túlterhelt, túros hátú gebévé változik.


 

Nehezen emésztem, ha egy magát nemzetinek aposztrofáló párt, vagy bármilyen szervezet erővel akarja előírni, miként legyek hazafi.
Nálunk is van pár ilyen ámokfutó, trikolór turullal kampányoló felhülye, de ők maximum kezdő ministráns gyerekek lehetnek a szlovák nacionalizmus szupermenje, Jan Slota árnyékában.

Ahogy olvasom a neten, a szlovákoknál is kigyulladt a hányni fogsz lámpa a műszerfalon Slota hazafisági törvényjavaslatán. Közülük sem szeretik sokan, ha egy ideológus próbálja meghatározni miként érezzenek a hazájukkal, hogyan viszonyuljanak nemzeti jelképeikhez. Pedig a parlamentjük megszavazta, már csak Gasparovics aláírása hiányzik a törvény aljáról.

Ha az államfő aláírja, akkor többek között a tantermekben kiteszik a nemzeti jelképeket, minden hét elején eléneklik a himnuszt. Mindezt annak az embernek a javaslatára, aki merő patriótaságból zaciba csapta Zsolna városát habozás nélkül.
Slota nem hazudtolja meg önmagát. A hét elején belesült a himnuszukba, és eltévesztette annak szerzőjét is:
 

Ez igazán derék. Ha hülyét csinál magából valaki, akkor félmunkát ne végezzen. Slotát egyébként sem az eszéért jegyzik sehol. Király Lindának kicsit már öreg, de a blama legalább ilyen magasságokba emeli:
 

Mi lesz szegénnyel, ha a feledékenység ennél is nagyobb mértéket ölt? Előbb csak a hazafiassági törvény ellen tüntető diákokat fogja elfelejteni ledrogosozni, majd a magyarok sem lesznek már rákos kelések a szlovák nemzet testén? Nem akar Budapestre jönni tankokkal, nem lesz Szent István lovasbohóc? Mi lesz vele, ha lankadni fog öröknek hitt keménysége?

Tényleg! Vona Gábortól kérdezte már valaki, tudja-e a himnusz szövegét?