Házmester urunk Vezérünk és A Párt akaratából megszavazta, hogy ne lehessen a jegybank alapítványait zavarni lopás közben. Aztán meg eszébe jutott, hogy különvéleménye van neki. 

Csak úgy szóban persze, ahhoz nem elég bátor, hogy a különvéleményét szavazat formájában is megmutassa. 

Elképzelem azt a kínt, azt az ön és bajuszmarcangoló tépelődést amin keresztül ment ez az ember. Megszavaztam, bazmeg, megszavaztam mi mást is tehettem volna, na de én is tudom meg ők is tudják, meg mindenki tudja, hogy amiről beszélünk az közpénz. Amit eddig csináltak is véleményes, furcsa, morálisan ingoványos, de most hozzájárultam én is baszki, hogy mindezt átláthatatlanul tehessék. Ómájfaszom! Hogy tehettem, honnan vehettem volna bátorságot az ellenkezéshez, mit mondjak most bárkinek aki megkérdez erről, hogy nézzek az emberek szemébe?!

- Azt mégse mondhatom, hogy megvakultam, mint az egyszeri aurafotós az Orbánt körülvevő kisugárzástól!

Így aztán maradt a dünnyögés, hogyaszongya a jegybank alapítványokba tömött pénze közpénz, "mi más lenne?" Csak így, halkan, csendben, óvatoskán jelezve, hogy azért a broáf érzése megvan, de nem lenne decens odahányni az alaptörvény asztalára. Egyrészt azt föl kéne mosni, másrészt oda lenne a saját sereg és az ellenzék parlamenti basztatásának kiváltsága, harmadrészt meg elég baj az az alaptörvénynek, hogy disznószaros gumicsizmával taposnak rajta ismét. Ráadásul az elmúlt hetek balhéi népszavazás basztatástól az újabb ne zavarj, épp lopok törvényig azt a látszatot keltik, hogy elkezdtük kurvára félteni a seggünket 2018-től. Kerülnénk a referendumot és igyekszünk a lehető legtöbbet spajzolni a szűkösebb napokra, most már gyakorlatilag bármi áron. 

Csak ne lógna ki a lóláb ennyire!