Migránshelyzettől sújtott Drága Nemzetem!
A nemzetközi helyzet napról napra csak fokozódik. Mi heroikus küzdelmet folytatunk ebben a válsághelyzetben, annyira heroikusat, hogy még egy válságstábot sem bírtunk kinevezni az időhiányban amiben szenvedünk. Nem tudja a jobb kéz mit csinál a bal, amíg a fej legyezve hűti magát a kora őszi kánikulában, hogy érezze a Magyar Idők új szelét. Ám ami tehetetlen káosznak látszik az csak megfontolt haladás, ne tévesszen meg a látszat senkit. Éppen csak ebben a megfontolásban nem marad idő semmi másra, ezt a vak is láthatja.
Könnyen belátható, így tényleg nem marad az embernek ideje kiadni az iratokat, mire kötelezte a bíróság az elvesztett Századvég perben.
Pedig eskü, hogy ki akartam adni, detélleg, nem csak amit kiperelt tőlünk a sajtómunkásasszony, hanem 2006-ig visszamenőleg minden tanulmányt, a gyurcsánybajnai féléket is. Komolyan akartam - és akarom most is - nem csak gondoltam rá, mondtam is a számmal így ni:
De basszus 30 ezer oldal! Én meg éppen két Uniófika közt azzal vagyok elfoglalva, milyen faszagányos beszédet mondjak Kötcsén, amitől majd nem ültetik nyakamra a rogántonyót. Vagyis fontosabb feladataim vannak most, mint elszámolni 4 milliárd forint közpénzzel csak úgy. Nem vagyok egy ígéretszegő seggszájú - legalábbis nem tartom magam annak - ám most majd rendre meg fognak vádolni ezzel engem, a körülmények áldozatát.
Attól pedig szomorú leszek! És ha én szomorú vagyok, akkor Magyarországon valahol, valakik felszámolnak egy szerkesztőséget!!!!
Na csókpuszi!
