Sok minden kiderült már az utóbbi években arról, mit nem szeret ez a mi Vendetta Ferink igazán. A félbehagyott - igazán el se kezdett - kerületi elszámoltatás felemlegetését kifejezetten utálja, a kritikától üldözési mániás depresszióba esik, most meg itt van a legújabb mísz amivel meg kell birkóznia: Az eddig fejbillegtető izom edzésre hasonlító testületi ülések jellege megváltozott, a zsibbadt nyakú képviselők edzéstervet váltottak és a függőleges irányú fejbillegtetést lecserélték a vízszintes irányú fejcsóválásra. Ferenc meg csak néz, mint egyszeri sztárjogász a bíróságról formai hibával visszadobott ómájfaszom panaszra, hogy mi folyik itt Gyöngyösön Zuglóban?!

Mi ez a lázadás? Egyénieskedés? Szétfingott nerliszt, amitől az ülésterem melegében megkelt püffedő hóangyalnak látszik? Mióta divat, hogy a Fidesz frakció keresztbe fekszik az akaratának? Nem elég, hogy korlátozták a jogosítványait és megkötötték a költségvetés sorai közt szabadon turkáló mancsait? Most már a hatástanulmány és gazdasági háttérszámítás nélküli ötleteire sem bólintanak rá azonnal, majd külön kétórás győzködés után sem? Hová lett ezekből a hála önfeláldozó küzdelméért? Hová a lojalitás? Nem akarják már ezek a nert építeni tégláról téglára a szebb jövőért? Nem függesztik szemüket a kiszögelt NENYI-re néma áhítattal minden reggel? Nem adott nekik elég Wass Albert teret, turul szobrot, rovásírás táblát meg tiszapistát? 

Csoda, ha el van keseredve, és a fejében összeakadt, éppen lefogazó fogaskerekekből csapkodó szikrák villódzására ismét transzba esik és a vendetta pitiáner, de legalább agyhelyzsibbasztó fegyveréért nyúl? Dühödten vonja vissza a hangadó Ferdinandy István alpolgármester jogköreit, és még örüljön a nertelen ha ennyivel megússza, mert legszivesebben meghabonyozná, mint fékevesztett párttárs a nyugger hasfalat. 

Tegnaptól Ferenc elmondhatja, a háborúban minden frontot megnyitott. Hadban áll a kerület lakóival, a közétkeztetés milyenségén lázadó szülőkkel, az üldözött és feljelentgetett kritikusaival, a minden lében kanál, ellene tüntetni is hajlandó ellenzékkel, már a saját párttársaival, alpolgármesterével és a képviselő testületi többséggel is.

Dicstelen napok ezek, a teljesítménye bekerül a magyar önkormányzatiság történelemkönyvébe elrettentő példának, amiből a jövő patrióta politikusai szemléltető ábrák sokaságával illusztrálva tanulhatják majd, mik a biztos bukás lépcsőfokai.