Nagy öröm érte Tündérországot drága Feleim. Volt is boldog államtitkári bejelentés, csinnadrattás miniszter asszonyi ünneplés nagyzenekarral ahogy kell. Hogy a belinkelt két dolog nem függ össze? Dehogynem függ. Gondolkozz csak egy picit...
Azt mondja ez a Hegmanné Nemes Sára NFM államtitkár, hogy a jelenleg is futó vagy a közeljövőben induló vasútfejlesztési beruházásokhoz az Unió következő költségvetési ciklusában még 400 milliárdot hozzá lehet csapni. Igaz ennek feltétele, hogy Mocskos Mancs dakota főnök és Szentséges Jobbkeze el ne tolják a költségvetési hiányunkat a renoménkkal együtt annyira, hogy a kohéziós alapok ismét befagyasztásra kerüljenek. Mit tesz isten én tudok ma Magyarországon olyan Lajost, akinek ez a befagyasztás nem érdeke, a vasútépítés meg igen. Ezért nem kell a Nemzeti Együttműködés Nostradamusának lenni a jóslathoz, hogy az unortodox forradalmárból a legortoxabb eminens forradalmár válik néhány hónapon belül. Így legfeljebb csodálkozni azon kell, hogy ennek a Lajosnak kirendelt minisztere csak hallgatta a nagyzenekart amint előadja Balogh Sándor, A vonaton című művét, és nem járta el örömében a rituális vasutas táncot Takács Tamás Zakatol a vonatjára.
Az örömünnepen Dávid Ilona MÁV nagyfőnök lelkendezett még egy kicsit, hogyaszongya “jó hallani, hogy a kormány a vasút oldalára állt”, és Lászlóné megállta beszólás nélkül, hogy hogyne állt volna édesem, mikor Orbán kapitány jóárasította Lajosomnak a vasútfelújítást már régen. Innentől csak azon kell szurkolni, hogy a Közgép szajoli melóját vizsgáló Európai Csalás Elleni Hivatal nehogy megfejtse, mitől kerül nálunk a pályafelújítás legoptimálisabb esetben is ötször annyiba, mint a horvátoknál. Mert a megfejtés pillanatában a tündéri habcsók takonypürévé válik, és Simicska tökön szúrja magát egy kihegyezett baktertárcsával.
