Ez a mi Viktorunk két dologban erős. Kár, hogy ez a kettő nem a gazdaság kezelése és a jogállam erősítése, de egyszeri (kétszeri) miniszterelnök azzal főz, amire képességeiből telik: szimbolikával és jelképes üzenetekkel. A főzelék az alapanyagoktól olyan lesz, amilyen, de az biztosnak látszik, hogy nem Micsellin csillagot osztogatnak érte. Sanszosabb az másik, a régi a jelképtemetőből.
Ellenzékből nem volt nehéz dolga üzeneteket gyártani: a kormány be se vezesse, mi megszüntetjük úgyis-úgyis, ne a zemberekkel fizettessék meg, mi felkészültünk a kormányzásra, bibibí. Hogy ezekből mi lett, azt az elmúlt egy évben volt alkalmunk megtapasztalni.
Kormányra kerülve már más szelek fújtak, ott lehetett lazábban venni ezeket a dolgokat. Még az is belefért, hogy az ügy jelentőségének megfelelően egy bulgáriai nyugágyból küldött üzenettel jelölje ki a köztársasági elnök személyét. Vagyis szimbolikus mozdulattal berántotta a törvényhozás motorját, a kétütemű írógépet.
Szimbolikus üzenet az Alkotmánybíróság jogainak megvágása, a fékek teljeskörű felszámolása, a miniszterek kézivezérlésének mértéke, ahol üzenet formájában értesülnek, kit nem neveztek ki mégsem az Operaház élére.
Legutóbbi üzenetével azonban mintha picit túl lőtt volna a célon. Szima Judit TMRSZ vezető lekapcsolása egy folyamatban lévő érdekegyeztetés közepén több, mint furcsa. Úgy pláne, hogy a vizsgálat indoka - saját céljaira költötte a szakszervezet pénzét - nagyon gyenge lábakon áll. Egyrészt a TMRSZ-t és Szima Juditot másfél éve vizsgálta már az ügyészség, az adóhivatal. Semmit nem találtak, vádemelés nem történt azóta sem. Másrészt a TMRSZ szerint Szima egyedül a tagságnak tartozik elszámolással, hogy mire és hogyan használta fel a szakszervezet vagyonát.
Hiszek én a véletlenekben, de nem ennyire.
Inkább hiszem, hogy a tett a rendvédelmi szakszervezetek vezetőinek szánt gesztus. Egy üzenet, amivel mindenki kezdjen amit akar. A baj az, hogy Orbán ezzel nem kizárólag nekik üzent, hanem mindenki másnak is, az üzenet pedig egyértelmű: ha kell lemásolja Lukasenka rendszerét. Ma Európában kizárólag Fehéroroszországban divat ez a rendszer, hogy átmenetileg levesszük a pályáról aki kényelmetlenné válik. Úgy tűnik számára már az emlékek homályába vész, hogy nem is olyan régen még vele is megtörténhetett volna ugyanez, ha kényelmetlen tüskévé válik a hatalom körme alatt. Így múlik el a rendszerváltók dicsősége, és a hatalom mámorában így lesz belőlük despota?
Szima Judit nem a szakszervezetiség Jeanne d'Arc-ja, de jó úton jár a mártíromság felé.
