Mindig érdekel, ha egy politikus/népvezér/dilettáns (megfelelőt aláhúzod) egy választási vereség után memoárt ír az elmúlt időszakáról. Pláne érdekel, ha a saller olyan mértékű amit az MSZP elszenvedett most. Gyurcsány Ferenc az egyik legvitatottabb politikus évek óta. (Igen, szerintem a Patás a másik) Róla mindenkinek van véleménye, de megszámlálhatatlan utálója mellett fanatikus rajongótábora is van. Sokaknak ő képviseli azt a valamit, ami a baloldal egyetlen másik politikusában sincs meg: a kvalitást, amivel Orbán Viktor méltó ellenfele lehet. A 2006-os választáson egyszemélyben volt a szálka, ami a Fidesz torkán akadt. Harákolnak azóta is lázasan, ha Fletó megjelenik és szólásra emelkedik valahol.

Monnyonle Feri most látta elérkezettnek a pillanatot, hogy visszanézve összefoglalja a szocialisták számára az elmúlt nyolc évüket. Megírta a memoárját, amit ő inkább röpiratnak nevez.

Gyurcsány hozza a tőle megszokott lendületet, amit rajongva kajáltak a hívei mindig. Az írás maga tényleg nem rossz. Van benne minden: irónia, önkritika, helyzetértékelés, tabuk taposása.
Csak a tartalommal vannak gondok. A tizedik pontig felvázolja a 02-06 közötti kormányzás nehézségeit, - szerinte a pénzeső korszakát - innen igyekszik megvilágítani az őszödi beszédhez vezető utat. De aztán a figyelmes olvasó beleszalad egy mondatba, amivel hitelét veszti az egész:

"Elbódítjuk az embereket, és elvesszük tőlük a legfontosabbat, a küzdelem vágyát, igényét, az abból sarjadó teljesítmény örömét, ha egyszerűen csak adni akarunk."Én meg azt hittem, hogy vállalkozóként végig küzdöttem azt a négy évet is. Mert nem voltam részese semmilyen pénzesőnek.

Nem voltam közalkalmazott, aki 50% bérfejlesztést kapott, se köztisztviselő 70%-al emelkedő járandósággal, se nyugdíjas 13. havi nyugdíjjal. Saját házam volt, nem szorultam rá az azóta is hangoztatott kedvezményes lakástámogatásokra. Én voltam az a réteg, aki megtermelte a szétszórni való pénz nem fedezetlen hitelből dobálható részét. Viszont a trükközésre emlékszem, amikor 2005 utolsó negyedéves ÁFA visszaigénylések kifizetései megcsúsztak, mert a választási év költségvetésének számait kozmetikázni kellett. Vagyis az egyetlen amit az a kormányzat adni volt képes a kkv szektor számára, az pont a küzdelem, meg a túlélés igénye.

Ezért számomra ettől a mondattól ilyen viccesfiú visszaemlékszik íze van a dolognak. Mellig ért a szar, de sírva is vigad a magyar. Lehet ostorozni a jelenlegi pártvezetést, van is miért. De közben jelen van a kikacsintás, mintha azt demonstrálná például, hogy Gráf Józseffel kő-papír-olló alapon hoztak döntéseket a mezőgazdaságról:
 

Vagy mikor szigorú tekintettel előadja, hogy Kovács Lászlótól újabb pinamagazint koboztak el.
 

Ebben a formában egyetlen haszna van az írásnak: bebizonyította, hogy botoxozott arccal is lehet arcidegzsábát kapni, és zavartan tikkelni. Ez eddig lehetetlennek látszott, úgyhogy hurrá. Lendvai néni a gonosz eljövetelét vizionálta azonnal, aki lecsapni készül a szegény báránymaradékra, akik mint írva vagyon, megannyi áldozatot hoztak értünk puszta jószándékból.
 

Asszem' erre mondják, hogy a pokolba vezető útnak is jószándékból vannak a kövei. Ezt fizetjük most Bajnai csomag néven. Úgy vélem a választók elég egyértelmű véleményt közvetítettek felétek, sokat tipródni az értelmezésen nem kell, ha mégis akkor segítek:

Ezért azt gondolom, mielőtt a tagság kérésére felállítják életnagyságú szobrodat a Jókai úti székház előcsarnokában, - és büntetésből Lendvai anyunak kell fölavatni - rugaszkodj neki a visszaemlékezésnek mégegyszer.

Hátha picit tisztul még az opálos kép.