Toplákmentesítő

Varánusz

"A kifejlett komodói sárkány egyetlen ellensége az emberi telhetetlenség, ostobaság és a nyereségvágy."
Mellesleg a varánusz csúnya, gusztustalan és büdös a szája, cserébe nem sminkeli magát.

Friss topikok

  • látjátok feleim szümtükkel: Ja, ha már van stop Soros, Stop Brüsszel, akkor miért is ne lehetne stop Orbán?;D 24.hu/kulfold/2... (2018.12.16. 13:57) Vér, könnyek, letépett herék a medencében
  • boborján20: www.youtube.com/watch?v=tI-InzaNKk8&list=RDvnSwBvOIOVA&index=3 (2018.03.25. 18:28) Menj a picsába, Soros!
  • gazoló: válogassatok)) www.udiscovermusic.com/stories/best-jazz-trumpeters/?utm_source=ka&utm_medium=... (2018.01.28. 05:23) Zeneszoba
  • kekex: Már a focisták is? 24.hu/sport/foci/2017/11/10/urban-florian-luxemburg-miatt-szegyellje-magat-orba... (2017.11.10. 13:45) Te leváltanád Orbánt?
  • látjátok feleim szümtükkel: @nagy_henrietta: Keresni lehet, de külön féle okokból nem biztos, hogy a keresőt talál, mert ne... (2017.09.05. 08:49) Pártfinanszírozás, magyar átok

2009.09.10. 19:00 úriparaszt

Taigetosz árlistája

Címkék: esély koraszülött itélet halálos taigetosz eltartás

Tanulmányai során - úgy vélem - mindenki találkozott a ókori görög világ egyik legspártaibb népességszabályzó módszerével, ami szerint az alkalmatlan, felesleges újszülötteket Taigetoszról a mélybe vetették. Nos, nem tudom hová a csúsztatás, avagy a dráma fokozása, hisz nem sima csecsemőgyilkosságról (ami már akkor is büntetendő volt) hanem az elfogadott, hivatalos, túlnépesedés elleni mikroszociális stratégia egyik eleméről beszélünk. Ledobásról pedig szó nincs.

Működési elv minden poliszban egyszerű volt, szülők a nem kívánt (általában lány) gyereket kitették egy aphoteai nevű helyre, ahonnan bárki - aki arrajárt -  elvihette. Nem egyszerűen azt mondták (álszent módon), hogy esélyt kap a csecsemő, valóban volt lehetősége hisz igény volt rájuk,  a gyermektelen szülők is (többek közt) innen szerezhettek gyereket (no meg utánpótlás a bordélytulajoknak, rabszolgakereskedőknek). Ehhez az általános módszerhez képest a spártaiak még bevezettek egy kontroll fokozatot, hisz a kihelyezés végső döntéséhez a vének tanácsa is kellett ( a spártai aphoteai volt Taigetosz).

Mai világunkban ennek vitája már az abortusz kérdésnél kezdődik. Ezen nem matekolnék sokat, szerintem az anya (család) döntése, hogy akarja avagy nem, másnak nincs köze hozzá (mindenféle isteneknek legkevésbé). Jóval bonyolultabbnak látszik a már megszületett de nem egészséges csecsemők sorsa. Egy cikk (angol, eredeti) ami magyarul is megjelent a  Velvet-en (kevébé jó, de magyar) gondolkodtatott el, mivel konkrét számokat és egy (számomra) ismeretlen szabályozás ismertetést is tartalmaz.

Minden, a 22. betöltött terhességi hét előtt született vagy 500 grammnál kisebb súlyú csecsemő életképtelennek minősül, így orvosi ellátásra, segítségre nem jogosult. Punktum. Egy nappal előtte nem, utána igen. Ez némiképp megdöbbentő nekem, hisz nem egy gyártószalag végtermékéről van szó, ami bizonyos hibák esetén (idő előtt leesik a szalagról) selejt, hanem egy biológiai folyamat eredményéről, ami bizonyára sok-sok tényezőtől függően olyan, amilyen. Gondolnám mérlegelendő, hogy milyen. Kérdés mely szempontok alapján. 

Ezt jóval bonyolultabbnak tartom, mint az abortuszt, sokkal árnyaltabbnak látszik. Adott egyrészt a szülők természetes vágya, ragaszkodásuk a megszületett gyerekhez, óriási érzelmi kötődés, kapocs az utódhoz, út a fajfenntartáshoz. Másrészt -akárhogy forgatom- társadalmi/gazdasági probléma egy-egy koraszülött ellátása, felnevelése, adott esetben eltartása.

Nézzük a száraz tényeket:
Magyarországon évente 1200-1500 igen kis súlyú (500-1000gr közötti) koraszülött születik. Közvetlen ellátási költségük 1-3 millió forint (per fő) között alakul, ami éves szinten 3-4.5 milliárd forint kezdő költséget jelent. Kezdő költséget, mivel a maradandóan károsodott gyerekek zömét is ők adják, így a teljes, tartós ellátás költsége - jól becsülhetően- egy nagyságrenddel nagyobb!

A tartósan sérült, önellátásra képtelen gyerekek eltartása igen sokat ront a családok életminőségén, hisz állandó kezelésre, ápolásra szorul, rosszabb esetben a család egyik tagját teljes egészében igénybe veszi, s bár rosszul hangzik de ronthatja az esetleges egészséges testvérek lehetőségeit, jövőbeni esélyeit is. Ráadásul a szülők, testvérek halála utána vagy család anyagi körülmnyeinek nagyfokú romlása esetén teljes állami ellátásra szorulnak.

Kérdések tömkelege merülhet fel, de szorítsuk egyre: Kinek van, kinek lehet joga kiadni belépőt a Taigetoszra? 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://varanus.blog.hu/api/trackback/id/tr691373544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Korrekt témamegfogás, de véleményt nem mondtál. VAgy csak vitaindító?
nem a véleményem érdekes, hanem a téma :-) azon kevesek akik olvassák, majd elmondják a véleményüket :-)
:)
Jó. Akkor szerintem a bizonyítékokon alapuló orvoslás, az élet nem mindenáron való megmentése, de minőségi életre való törekvés, az etika helyes értelmezése, és sajnos az anyagi eszközök véges volta azok a tényezők, melyeket együtt kell értékelni.

Az érintett szülő nem tud objektíven dönteni. Az erre hivatott szakemberek dolga, bármennyire is rohadt nehéz. És ha megvan az általános irányelv, akkor ehhez bizony tartani kell magukat.
Néha hagyni kell az evolúciót, hogy tegye a dolgát, különben a technika fejlődésével párhuzamosan szépen lecsúszunk. Én már azzal sem értek egyet, hogy bárkinek lehessen gyereke.
Az lenne a jó, ha a szülő is úgy tudná szemlélni a babáját, ahogy egy orvos. Persze ez nem történhet meg, így mindenáron ragaszkodik a kicsi életéhez, még akkor is, ha tisztában van vele, h milyen károsodásai lehetnek (azaz, pont, h nincs tisztában vele, "de legalább él"). Én nem tudom,h a cikkben említett gyereknek mennyi esélye lett volna normális életre, önellátásra stb., de gyanítom, h minimális. Ha van minimális remény, egy szülő abba belakapaszkodik, és nem tántoríthatják el észérvek. Pedig azt hiszem, egyedül a szülő utalhatná ki azt a belépőt... de így, h nem tud ésszerűen dönteni, kell, h legyen egy vének tanácsa (orvosok), akik döntenek helyette (mert szeretetből elvileg nem kényszeríthet senki senkit, h terhelve élje le az életét, másokra szorulva, kiszolgáltatva). És ez jól is hangzana, de nem tudom, ha én lennék ebben a helyzetben, mit akarnék. Elképzelem, h a két tenyeremet összerakom, és abban elférne a baba... reflexből lélegzik, és tudom, h a szíve sem bírja, mert még nincs minden kifejlődve, aminek lennie kell, h egészséges legyen... nem beszélve az agyról. Azt hiszem, egyedül akarnék maradni vele, h együtt legyünk amíg időnk van... de nem tudom, tényleg nem. Férjre bíznám, elfutnék a döntéshelyzet elől:/
hűbazz, ez kemény dió:( talán itt is a tabumentes gondolkodással kell kezdeni, és először a szülőt megvizsgálni, hogy az ELVÁRÁSOKTÓL FÜGGETLENÜL mire képes, mit tud adni a gyereknek. Mert látni boldog embereket boldog fogyatékosokkal is... erre sem kellene ráhúzni az egységes mezt, hanem meghagyni az embereknek a döntés jogát.

Ehhez persze szabad akarat kéne, aminek híán vagyunk.
Azallam
Ez csak akkor lenne igaz, ha korlátlan anyagi lehetőségek állnának rendelkezésre.
És ha a kicsi moha (hommage Vierre), akkor nem látom , hogy valóban az ő érdekében történt a döntés? Vagy a szülő saját elképzelései szerint, végig nem gondolva, mit jelenthet mohaként vegetálni. Amíg él a szülő, addig sem leányálom, de hány család bomlott fel, mert egyik szülő nem bírta a nyomást? És milyen alapon terheljük rá a tesókra a gondoskodást? Vagy vonjuk el tőle a szülők szeretetének, odafigyelésének jelentős részt a moha kistesó miatt?

Már nekem nem pálya, de ha hasonló helyzetben lettem volna életem során, én lemondtam volna róla. Nem akartam volna, hogy mindenáron mentsék meg az életét, mert az csak az első lépés. Az élet megléte nem azonos a teljes értékű élettel.
Ez valóban nagyon kemény dolog ilyesmiben dönteni. Én tudom, hogy már amikor a pocakomban volt a kisfiam, akkor nagyon kötődtem hozzá, szerettem, beszéltem hozzá... Egy barátnőmnek az amniocentézis következtében elfolydogált szép lassan a magzatvize. Egy hónapra rá ki kellett venni a babáját, mert már alig volt magzatvíz. Igaz, hogy a kislány nagyon sokáig inkubátorban volt. De most egy gyönyörű 8 éves lány. Akinek annyi az összes baja, hogy egy kicsit rossz a hallása. Ő is a Taigetoszra került volna?