Mindenórás Tábornok urunkat megviselik a töréntek. A jegybank pénzszórása körüli balhé megüli a gyomrát, és mert a főszereplő különleges helyet foglal el a szívében, a puffadástól képtelen megszabadulni egy kiadós fingás kíséretében, ahogy egyéb esetekben tenné.
Mert Gyurinak jár ami jár.
Még, ha a költekezéshez is ostoba szegény. Azt bizonyára ő is tudja milyen helyet foglal el abban a szívben, a világmegváltó Nagy Szeánszok alkalmával Vezérünk biztos nem rejtette véka alá érzéseit. Vissza is él vele. A rokon bankja hitelezi a rokon cégét közpénzből, külön glóriapolírozók fényesítik Gyuri feje körül a semmit, és úgy általában szartak a világra pont úgy, mint akinek ez alanyi jogon jár.
Aztán mikor szóltak, hogy ez meghaladja majd a zemberek hányásküszöbét akkor megpróbálták titkosítani az egészet.
És sikerült? - duzzogott Kovács immár térdig gázolva a hányásban, miközben kurvára irigyelte a parlagfű irtók luxus cipellőit. Viktor pedig kiborult. A közpénzjelleg vesztéshez már nem asszisztáló Káder feketeseggű antilojalista lett, Gyuriék meg kaptak egy intést: tessék kikommunikálni magukat és a jegybankot ebből a katyvaszból! Mert a kommunikáció a hibás, az rosssz és nem a szabadrablás amit műveltek, mert ilyen értékek mentén működik a ner. Gyuri meg pontosan tudja ezt és azt is, a szívéből darabokat nem szaggat kifele az ember csak úgy.
Ezért továbbra se érdekli semmi. Legfeljebb nem Janónak hívják majd a stadionköztársaság következő elnökét. Na és?