Lassan tényleg megsajnálom ezt a Luit, miközben elképzelni nem tudom milyen rossz fát tehetett a tűzre. Reklámadó, útfelújítás bírság-adó, most meg elveszik szegénykémtől az agrártámogatások egy jelentős részét is. Lassan Simicska lesz az nemzeti oligarchák ertéelje, akit testre szabott konstrukciókkal szopatnak vidáman erre a célra kiszőrösödött új verőlegények.

Mekkora tülekedés volt nemrég a földbérletekért, nem? Aki élt és mozgott szaporán igyekezett összeszedni annyi családtag-strómant amennyit csak bírt, hogy minél nagyobb lehessen a bérletszeletke, amire a területalapút föl lehet nyalni. A Fidesz összeboxolt a teljesen kiakadt, maffiacsaládozó Ángyánnal és úgy nézett ki, ez lesz a hosszútávú öröm és boldogság aranykulcsa. Pluszbónusz a különösen kivételeseknek - mint Lajos - pályázat nélkül kiosztották azokat a földeket is, amikért nem kellett sorban állni, így lett övé kis túlzással a fél Dunántúl. A Hárskúti Mezőgazdasági Zrt. és a Mezort Zrt. a leányvállalatokkal együtt egyes számítások szerint 18 ezer hektár fölött rendelkezik, milliárdszámra nyalják föl az agrártámogatásokat, így aztán gondolom lett nagy csodálkozás mikor tegnap Lázár aszonta:

- Lófasz lesz itt 1037 hektáros birtokméret fölött nem támogatás, pofikáim.

Nagyobb lehet most a zöldbárók zavara, mint L. Simon Lászlóé mikor megtudta, neki kéne átadni Orbán hülyeségének szobrát a főváros közepén. Mert nem csak Simicska költözik ezzel a döntéssel tartósan szopórollerre, de Csányi, Nyerges és Leisztinger urak is, hogy csak a felszínt kapargassuk. Tavaly még azt számolgatták, hogy a legfelső 1% vitte el a földtámogatások 37 százalékát, a felső 10%  74 százalékot. Most meg ugye azt kell majd számolgatni, hogy lehet az állami segítséggel létrehozott és rommá nyeretett földoligarcha kasztnak 1037 hektáros birtokméret alá szabdalni a földeket. Meg ugye kérdés az is, hogy minek kellett a koma-sógor-haverságot hülyére nyeretni a helyi gazdákkal szemben, ha aztán jól megszívatjuk őket a következő ciklusban? Olyan késő bánat, eb gondolat szaga van a dolognak.

És ha már az ebeknél tartunk, ugye szokás mondani, hogy a forradalom felfalja gyermekeit. Na, én azt a pillanatot várom, mikor a közelgő fogcsattogtatásra a "gyerek" visszaharap, mert az nem a moslékosdézsáját elhúzó kézbe fog belekapni, nem a magyar nemzetben fog óvatosan elégedetlenkedni, hanem fölmegy torokra. Akkor aztán lesz mit magyarázni, feltéve, ha marad még hozzá elég levegő.