Az elmúlt két napot volt szerencsém Lengyelországban tölteni. Hazajövök tapasztalatokkal megpakolva és mi az első ami szembejön az interneten? Hogy ez a Bajnai a főgonosz már megint, aki nyilván semmihez nem ért, meg úgy egyáltalán: zéró erkölcs, zéró hozzáértés, mondja róla a kiflicsücsök kommisszár, aki maga az erkölcs és hozzáértés Gripen jelentésben megtestesült szobra. 

Ha valamitől akkor ettől még kontrasztosabb lett az elmúlt két nap összes tapasztalata. 

Megszokhatatlan, hogy kínos vigyorgással vagy őszintén lesajnáló tekintettel méregetnek szerte Európában. Ha egy gumicsizmás betyárt választottunk miniszterelnöknek ez ezzel jár, de legalább az importálható békemenetelők országában azért egy kicsit mást várna az ember. Itthon keringenek a "bárcsak nekünk lenne egy Orbánunk" hírek, odakint meg ugyanaz a kérdő tekintetű sajnálkozás fogad, mint Európa tetszőlegesen kiválasztott egyéb részén. 

Hol van akkor a hirdetett Orbán iránti megértés, elismerés és szimpátia?

Az én tapasztalatom szerint sehol. A lengyel üzletemberek között legalábbis sehol. Ők ugyanazzal kezdik mint a többiek: hogy boldogulhatunk mi itt ilyen jogbiztonság mellett? Mert az alkotmánykiegészítés csak egy dolog, de a komplett iparág államosítás és elmutyizás meg egy másik. A hasraütésre adóztatás és a tavalyi hat darab megszorító csomag sem növelte irántunk a befektetői bizalmat, de amit a trafikmutyival csináltak az -  én tapasztalataim szerint - kiverte a biztosítékot az eddig elnézőekkel is. A legáltalánosabb kérdéssé ez vált: Vajon mi a a garancia arra, hogy nem lesz holnap egy másik tetszőlegesen kiválasztott iparág amiben valamelyik haver érdekelt, aki törvényt írhat magának, majd egy előbb ködös később nevetségessé váló ideológia alapján kijátszatják az egészet az addig befektetők alól? Mi a garancia arra, hogy amit a dohánnyal megtettek azt nem teszik meg akármi mással is? 

Igen, ne tévedjünk. Ennyire képben vannak rólunk már a lengyelek is. A Sántadohánytörvény nem maradt határokon belül bármennyire is szerették volna, az összes hányingerkeltő elemét ismerik a "barátaink" is, aminek hatására az eddig meglévő befektetői szándék többnyire édesbús emléke a tegnapnak.  Gondoljunk bele: közép-kelet Európa legnagyobb gazdasága a lengyel, az egyetlen gazdasága az Uniónak, minek bruttó hazai terméke nem esett vissza a 2008-as válság óta. A növekedési ütemük megtorpanása is csak magukhoz képest rossz pillanatnyilag, hozzánk képest még mindig szárnyalnak. Az oknak felhozott belső fogyasztáscsökkenést viszont sokan az export bővítésével pótolnák. A probléma annyi, hogy ezt már nem velünk tervezik. Végignéztek rajtunk, megítéltek minket és jogbiztonságot nyújtani nem tudó, kétes erkölcsű sefteseknek látszunk. Olyan barátnak, akinél vendégségben pénztárcával a párna alatt kell aludni, és még így sem biztos, hogy reggelre nem áll az ágyvégében egy államosító munkacsoport az estéről reggelre átnyomott friss einstand törvényt lobogtatva. 

Köszi, Viktor! A renoménkat faszául elintéztétek!