Egyszer volt, hol nem volt, itt a vége fuss el véle. Az Orbán kormány folytatja kommunista múlt takargató hagyományát, mert az olyan nemzeti - oppardon, Nemzeti - mint minden amihez nyúlnak. Oszoljunk, mint az  utolsó hitelességmorzsa emésztése után keletkezett fideszes fingfelhő, nincs itt semmi látnivaló. És nem is lesz. Csak a büdös marad, de az még sokáig.

Hacsak az nem számít látnivalónak, hogy az ügynöklisták nyilvánosságát eddig támogató MSZP és DK is beállt inkább az óbazmeg, dehogy kell ez a népnek, frászt, még a végén tényleg lezárnánk a kommunista ügynökmutyit tisztességgel. Hogy mitől a pálfordulás ötletem nincs. Illetve van, ahogy mindig minden olyan alkalommal, amikor valahogy valakinek egyszerre nem lesz ez fontos. Már a vitanap kitűzése is bohózatba fulladt, mert a fideszes honatyáknak annyira nem akarózott akkor sem a pártállami múltról és a besúgókról, ügynökökről vitatkozni. De azt még a szocialisták is támogatták, ami péntekre megváltozott. Az LMP kezdeményezte ( a Jobbik frakció és 3 független, Ivády, Molnár, Szili - támogatta) bizottság felállítását arra, hogy derüljön ki: a rendszerváltás illetve a Duna-gét óta ki fért az állambiztonsági iratokhoz, és kinek volt módja esetleg megsemmisíteni azokból azt ami kényelmetlennek bizonyulhatott. Ez viszont már nem smakkolt se a szociknak, se Gyurcsányéknak, se az addig velük szavazó Turi Kovács Bélának. Miért, gyerekek? Csak nem ügyes és szorgos mancsok mazsoláztak azokból az iratokból, és a végén ki talál derülni? 

 Eddig is megvolt az embernek az az érzése, hogy Orbán játssza az élő paraván szerepét, legfeljebb a válla fölött sandítva maga mögé, elmúlt-e már az emberekből a megismerés iránti hőzöngés. 

De péntekig még élt/élhetett benne a kétség, hogy éppen lehet a kuruc infón megjelent állambiztonsági anyag ügyes hamisítvány, a Hetek cikke merő kitaláció. De mit mondjunk most, mikor ismét csak a maszatolás megy, mikor az ördögbotosokon meg a radikálisokon és függetleneken kívül senkinek nem áll érdekében az ügynöklisták körüli dolgokat rendbe tenni? Ráadásul ahogy ilyenkor mindig, megjelenik az ügynöklisták további titkolásának apostola, Boross Péter, és gyakorlatilag hűségesküt tesz újra: tőle bizony senki egy szót meg nem tud arról amit olvasott az aktákban. Nem kell izgulni, ő a sírba viszi magával a titkokat, a jóistenke őtet' úsegélje'. Azt a titkot is, hogy a jelenlegi parlamentből vannak vagy nincsenek szereplők azon a bizonyos III/III-as listán. 

Egy ilyen kijelentés után azért csak adja magát a kérdés: ha nincsenek a jelenlegi parlamentben ügynökök, akkor mire fel ez a holtig tartó titkolózás? Akkor miért nem lehet kijelenteni, itten kérem ügynök az egy szál sincs? Mert Boross nem akar hazudni? 

Így még érthetőbbé és egyértelműbbé válik amit a gáncsoskodást és maszatolást látva mindenki sejt. Az egykori besúgók ma is köztünk járnak - pontosabban az akolmelegben közpénzen odabent ücsörögnek-  amíg le nem buknak, mint az MTVA vezető Nádasdy ügynök Böröcz István. Engem, és a közvéleményt meg talán az eddiginél is sokkal jobban érdekel, ki volt "Győri Gábor", mi mese és mi valóság.

Viktorkám! Naivak nem vagyunk, lusztrációs törvényt nem várunk, hisz úgy kiürülne a kétharmad, mint a felrúgott hugyos bögre a reggeli kapkodásban, és lehetne parlamenti választásokat kiírni azonnal, amit nem kockáztatnál. De azt sem gondoltuk, hogy te leszel a kommunisták védőszentje. Vágyad teljesül, bekerülsz majd a történelemkönyvekbe. 

Ezzel a címkével.