Aki Magyarországon a cigánykérdéshez hozzányúl, azt abban a másodpercben szétszedik. A vita maga ott kezdődik, hogy van-e egyáltalán cigánykérdés, devan-denincs-devan, mennyire píszí ezt így kimondani, ezzel mennyire bélyegzünk meg és rekesztünk ki egy csoportot, és egyáltalán beszéd szinten hogy kéne ezt csinálni. Aztán a kölcsönös anyázás, sértődés, politikai és közéleti haszonszerzés után rendszerint ennyiben is marad az ügy, és nem történik a világon semmi.

Fliegauf Ezüstmedvéjének sem lehetett örülni, mert "bezzeg a magyar áldozatokról nem készül film, cigány filmmel csak nyerni lehet akkor is, ha szar" - szólamokkal volt tele a közélet. Most Pesty Feketedoboz László filmje verte ki a biztosítékot, ezen anyázik menetrendszerűen mindenki, akinek ezen anyázni kell. Szigorúan a sajtószabadság jegyében ünnepik, hogy a cenzúra sikerrel járt, és a filmet a legeldugottabb időpontban sem ismétlik meg. Teljesen mindegy mit gondolok magáról a filmről, mit gondolok a sajtószabadságért pofázók cenzúrájáról, a lényeg ugyanis változatlan marad: ezúttal sem történik érdemben semmi a szájtépésen kívül.

A probléma - vagy nevezzük bárminek - változatlan marad. A társadalom egyik része a harcos kiálláson kívül nem csinál semmit, a másik része meg a harsány cigányozáson kívül nem képes semmire. Nem szeretem az ordítva cigányozást és hangulatkeltést amit a Jobbik csinál, - és amit Pesty is megcsinált a filmben - mert a rosszul feltett kérdésekre a legrosszabb válaszokat adnák. De borsodiként nyugodt lelkiismerettel nem tudom kijelenteni azt sem, hogy amit feszegetnek az nem létezik. Magyarországnak romaprogramja is úgy van, ahogy gazdasága: papíron. Elméleti jogvédőből van ezer, ezzel szemben gyakorlati tenni akarót - akit én is annak tartok - tudok mutatni egyet, L. Ritók Nórát. Olyan iskolát tudok mutatni, ahová mosolyogva, jókedvűen járnak be a cigány gyerekek is az alkalmazott módszer miatt, de összesen egyet az egész országban. Nem szégyen, hogy verbálisan öljük egymást a témán, de ezek a példák maximum kivételként erősíthetik az általános semmi szabályát?

Furcsának tartom, hogy Osztolykán Ágnes is most, a Pesty film balhéja után ébred. A filmet illető kritikája jogos, de én azért megütköztem azon, hogy most kínálgatja Pestynek a véleményét, "mint roma értelmiségi, és mint roma nő”. Pedig csúnya és igazságtalan kifejezéssel élve erre kurvára nem kíváncsi senki. (mert kiszámítható amit mond) Cserébe a szakértelmére, a jártasságára, a tenni akarására talán soha nagyobb szükség nem volt, mint most. Készséggel elhiszem, hogy egy halmozottan hátrányos helyzetből induló, sok és nehéz munka árán magát a képviselőségig felküzdő politikusnő nem elsősorban olyan kérdésekben szeretne érvényesülni, ahol a származása áll a középpontban. De ki állhatna hitelesebben a cigányság elé azt mondva: én is közületek jöttem, és ma itt tartok. Ha rajtam múlna egy nap alatt megszületne a paktum: a Jobbik felfüggeszti a cigányozást, járkálást, mendegélést, a jogvédők az ezért szájalást, és Osztolykán Ágnes, Volner János közös asztalhoz ülne a kormányt képviselő Balog Zoltánnal, és addig nem állhatnának fel onnan, amíg egy mindenkinek elfogadható, kivitelezhető romaprogramot le nem tesznek az asztalra.

Ha valamiből, akkor ebből kihúzhatná mindenki maga a saját hasznát is:

- A kormány elnevezhetné az egészet konzultációnak, és beszélhetne a kisebbségek védelméről, az ellenzékkel konszenzuskeresésről.

- A Jobbik nyomhatná a sikerpropagandát, hogy addig vertük a huppot amíg nem történt valami.

- Az LMP és a baloldali ellenzék büszke lehetne, mert ők adták a példaképet Osztolykán személyében, ők felügyeltek a jogérvényesülésekre, és ők adták a szakértelem javát is.

- A romáknak egyértelmű haszna származna ebből, hiszen a program a társadalmi kirekesztettségüket és az emberek előítéletét csökkentené, beilleszkedésüket, boldogulásukat, gyerekeik jövőjét segítené.

- És nem utolsó sorban jól járnánk mi is, ha az anyázáson kívül is történne végre valami, ami megkönnyítené az együttélést.

Utópia, én is tudom. A társadalom hasznát nem nézzük, hisz az árok felett átköpni, elnevezéseken vitázni sokkal olcsóbb, kényelmesebb és egyszerűbb.