Van a világnak olyan szeglete, ahol az autokrata Orbán Viktor és a módszerei halvány puhánynak minősülnek, legyen ez bármilyen meglepő. Nem is kell messzire menni a példáért, elég csak átkukkantani országunk keleti határán. Ukrajnában már csinálják azt, amitől itthon még csak a hangyák bizseregnek Nemzeti Trubadúr Péter gatyájában.
Pénteken őrizetbe vették Julija Timosenkót - ha tetszik az ukrán Gyurcsányinát. Eredetileg azért szívatják bírósággal, mert 2009-ben a Nagy Gázcidri idején kormánya jóváhagyása nélkül engedélyezte az orosz gáz magasabb áron vásárlását, - mikor már a szlovákoknak és a horvátoknak befagyott a seggük, és mi is be voltunk tojva rendesen, ráadásul egész Európa a fejét verte a ruszkikkal való kompromisszumért - és ezzel kárt okozott Ukrajnának. Vagyis ezek után lehetünk empatikusak Timosenkóval ebben az esetben.

Őrizetbevételére mégsem ezért került sor, hanem mert - elvileg - megsértette az eljárási szabályokat. Szerinte egyértelműen koncepciós maga a per is, és koncepció az őrizetbevétele is: Viktor Janukovics nem szeretne magának valódi ellenfelet a közelgő választásokon. Az ukrán belviszályok ilyen módszerekkel elrendezése nem idegen az oroszbarát Janukovicstól. A 2004-es elnökválasztás idején ellenfele, Juscsenko "valahogy" elszenvedte a történelemben ismert második legnagyobb dioxinmérgezést. Véletlenről szó sem lehet, ilyen tisztán és ekkora mennyiségben nem jut az ember szervezetébe méreg természetes úton. Tény az, Juscsenko túlélte a mérgezést, de az egykor jóképű férfiember azóta úgy néz ki, mintha a Keleti Boszorkány és Quasimodo szerelemgyereke lenne:
Az előzmények rövid ismertetése után a mese valahol itt kezdődik, kedves Viktor. A módszer, amivel Janukovics kollégád igyekszik ellehetetleníteni legfőbb riválisát érdekes párhuzamot mutat a frissen kiagyalt Sittre Gyurcsánnyal programotokkal. Bár én nagyjából meg vagyok győződve arról, hogy ez az egész az uborkaszezon elütését szolgáló répahegyezés, de nem tanulság nélküli számodra sem rápillantani, hova futott ki a Timosenko ügy két nap alatt a világban.

Itthon csak az hír, hogy az amcsik az ukránoknak is beszóltak a maguk kedves stílusában Timosenko, és az eljárás, jogalkalmazás miatt. Tudjuk, ilyenek ezek, mindenbe beleugatnak kéretlenül, ráadásul szomszédéknak egy árva dajcstomijuk sincs, aki megkérdezze, kijafasz az az amerikai kormány. De, ha kicsit jobban szétnézünk a nagyvilágban, és nem elégszünk meg a Királyi Hírgyár által elénk tolt terméssel, akkor bizony kiderül, hogy a beszólogatással Amerika nincs egyedül, sőt.

Beszólt már Kanada, Franciaország, az Egyesült Királyság, Németországból Werner Hoyer külügyi államminiszter, az Európai Bizottság alelnöke, Catherine Ashton, szóval a fejlett nyugati világból lassan mindenki, aki számít. Tudom, a nyugat halott és mi Kínát követjük, ahol Timosenko ha két nap után még életben van az a liberális felpuhulás és a nyugat beszivárgó ópiumának egyértelmű jele. Ettől még tény marad: innentől kurvára mindegy, Timosenko elkövetett-e valami terhére róhatót, vagy sem. A világ attól hangos, hogy az Ukrán Viktor saját szája íze szerint értelmezi a törvényeket, és az országban boszorkányüldözés zajlik. Timosenko mártírrá szentelése már folyamatban van, ebből az alkalomból pedig nyugodtan feltarthatja középső ujját Janukovicsnak mintegy jelezve, ekkora bakot lőttél te büdös gyökér. A nő ráadásul okos, él az összes lehetőséggel ami rendelkezésére áll: kiposztol mindent Twitteren, követői között ott nyomul a Freedom House-tól John McCain szenátorig, az EPP-től a New York Timesig mindenki. Úgyhogy bármennyire szeretné ezt Janukovics Ukrajna belügyeként kezelni, az ügy régen túlnőtt rajta, és kicsúszott a kezei közül.

Ha ez a példa sem elég arra, kedves Viktor, hogy Nemzeti Trubadúr Péter pórázának végén befelé fordítsátok a szöges nyakörvet, akkor megérdemlitek, hogy Gyurcsány ugyanilyen hülyét csináljon belőletek, és ismét a világ csulatartályává váljunk, mint a médiatörvény idején.