Hallgassuk meg egymást! - üzente Orbán Viktor legfrissebb postaláda spamjában, amire mi mást is illene mondani egy lökjed apukámon kívül? Azt nem mondom, hogy szétfeszített az izgatott várakozás levélbontás közben, de azért az egészséges érdeklődés kétségtelenül jelen volt. És bizony mondom nektek, nem csalódtam. A kérdőív szociális konzultációra tökéletesen alkalmatlan ahogy vártam, ám cserébe, ha jobban megnézzük, nem is ez a célja.

A spam tartalma 1 db levél, amiben Orbán Viktor közli, hogy számít a véleményünkre, 1 db kérdőív, és a válaszboríték. A levél tartalma olyan sablonos, hogy arra szót nem vesztegetnék. Viszont a kinézete az nagyon büfé, Kedves Vezetőnket sikerült egy elbaszott, vigyorgó Kate Moss paródiának retusálni. Csodás, tényleg, a vidám pillanatokat ezúton köszönöm a soppmesternek. Ám nem én lennék, ha nem csináltam volna meg a szerintem megfelelő változatot.

Ha már szépíteni akarjuk a vérvalót, kiradírozni a Kedves Vezető fényességes orcáján túra bakanccsal átgyalogolt éveket, akkor lássunk neki a feladatnak máshonnan. Legyen a képnek szimbolikus jelentése, Vezetőnk fél orcáját fordítsa a napba, mintegy ezzel is jelezve: az biza egy éve abszolút másképp süt, mint eddig. Ha ezzel megvagyunk, szedjük le az évek nyomát jelentő mimikai árkokat és szarkalábakat, simítsuk ki és felhőtlenítsük a homlokot, tüntessük el a két hajókoffert szemtájékról, a tokát gyömöszöljük vissza áll alá, az alsó ajkakat - a pittyit neki, hogy Felcsúton is értsék - vastagítsuk szégyenlős-duzzogósra, és máris olyan érzete lehet a konzultálni vágyónak, mintha a fiatal Mark Harmonnal kéne szóba elegyednie egy bohócmaszkos vénember helyett.
A kérdőív is egy gyöngyszem a maga nemében. Nem, továbbra sem a kérdésektől, mert azok egyrészt már folyamatban lévő, többé kevésbé eldöntött ügyek, amihez az önigazolást keresik, hanem a szerkezeti felépítéstől. Látszik, hogy a kormányban leesett a tantusz, mennyire elbaszta valaki az előző, 12 pontos ívet, mert nem használták ki a benne rejlő lehetőséget maximálisan. De majd most, gondolták, és nem haboztak.

Az ív fejlécében közvetlenül a neved, lakcímed, irányítószámod fölött már vonalkóddal is bírsz, amit Nemzeti Trubadúr Péter a Hírszerző mifaszt keres ott kérdésére ezzel indokolt:

"a szociális konzultációt újabb konzultációk fogják követni, ezért került sor a változtatásra, és immár lehetőség nyílik a nemzeti konzultációban való részvételre elektronikus úton is".

Ahha. Ezek szerint a következő nemzeti konzultációra legyél kedves a homlokodra tetovált személyes vonalkódoddal menni, ahogy egy pitty, és máris regisztrálva van a véleményed. Szép is ez a digitális forradalom, három év múlva már nem kell a fülkézés előtt sem a papírokkal bajlódni, hanem mint a teszkó pénztárban leolvassák rólad a kódot, és máris készen vagy. Remélem az anonim véleménynyilvánítás nevében a következő íven a személyes adatok mellett mindenkinek az arcképét is rányomják az ívre, a könnyebb azonosíthatóság miatt.
Ha megfordítod az ívet rögtön kiderül, hogy a dolog közel sem a véletlen műve. Egyrészt úgy vannak elhelyezve a személyes adataid a túloldalon, hogy ha a hetes kérdésre valamilyen indíttatásból mégis válaszolni akarsz, akkor ne tudd levágni, másrészt pedig a lap alján szembetűnhet a valódi szándék.
Amennyiben a kérdőívet aláírod -és az elektronikus elérhetőségedet megadod - hozzájárulsz, hogy felkerülj a frissíteni és digitalizálni szándékozott Kubatov listára. Névvel, címmel, vonalkóddal, rendszerezhetően, takarékosan tárolhatóan. Érdemes elolvasni az apró betűst a szocreál kép alatt, ott van benne. Vagyis továbbra sem a véleményed, sokkal inkább a hajlandóságod érdekli a kormányodat.

A kép legalább olyan gyönyörű, mint az eljárás maga. Eltűnődtem, ezt vajon Pozsgay Imre rajzolta önkezével, elmerülve a kádári nosztalgia giccstengerében, vagy fizettek érte valami kreatív csapatnak? Ha előbbi, akkor innen üzenem, hogy nem értem Pozsgayt hogy engedték át rajzból általános harmadikban, ha utóbbi, akkor viszont kérjétek vissza amit fizettetek érte. Ugyanis a megszemélyesítés nem sikerült jól. Mennyivel csinosabb lett volna valami ilyen:
Jobb oldalon - ha az ő pozíciójukból nézzük - gyülekezik a Boldog (párt)Család a felhőtlenül boldog dedekkel, Antika tünde fülei még műtétre várnak, de Petike már láthatóan tudja az irányt, ahová a tekintetét emelnie kell pályafutása során. Gabóca pinduri kis angyalka még, de a kiflit már eléri a babakocsiból kinyúlva is. A középső, gyalásóra támaszkodó paraszt a tanya intéző-árokásója, igazi jómunkásember, aki az Audibúl nyeri ki a zoxigént, és társadalmi munkában látja el hol a tanya pitbullja, hol a háztáji nyugdíjas simogató igazgatójának szerepét. Mellette a tanyapedellus látható, aki háromszori próbálkozás után sem tudott egy épkézláb közoktatási törvényt összehozni, ezért most délelőtt magántanár, délután pedig a bálnatenyésztők oktatásához szükséges tengeri akvárium alapját ássa büntetésből, mert valamelyik ostoba azt mondta, itt van ilyen szak. Az meg nem lehet, hogy tanyásék mondanak valamit, és az nem úgy van.

Sok finomság van ezeken az íveken amin röhöghetünk, nekem mégis van vele egy alapvető bajom: az, hogy bár forradalmian újnak látszik, mégis régimódi. Egy igazi, ízig vérig interaktív kérdőívre vágyom, ami eltépi magát nagyjából négy egyforma darabra, és beavatkozás nélkül ballag el a szemetesig. Vagy esetleg egy olyan radikálisan haladó szelleműre, ahol nem az adataim pártcélokra felhasználásához való engedélyem kell a véleményem helyett.