A gesztusok és szimbólumok kormánya lassan inkább emlékeztet természeti katasztrófát okozó elemi csapásra, mint felelős vezetőkből álló emberek gondolkodni képes csoportjára. A kiforgatjuk a világot sarkaiból mentalitás az egyetlen, amit egy durcás ötéves homokozó szántásának szintjén képviselni képesek. Átnevezzük azt is amit nem kell, újat írunk mert minden ami régi automatikusan rossz, és aki ehhez nem tapsol legalább olyan lelkesen, mint Orbán Viktor egy Ákos koncerten, az kösse föl a klott alsót, de ne cukorspárgával.

A földrajzi nevek elleni forradalom Che Guevarája, Nemzeti Keresztapánk nem toporgott tétován, mint teszkós nyugdíjas a farhátos pultnál, helyette intézkedett: - höhh, nehogy már lehegyezzünk egy síkságot, mikor elnevezhetjük egy híres emberről is! Legyen Liszt! - kiáltotta, majd fogadta az ötlet nagyszerűségéért kijáró ovációt. A közvélemény nem lelkesedett az ötletért, Keresztapus meg a nem lelkesedésért nem volt odáig. Így akaratának megfelelően az ötlet hamar a földrajzi nevekkel foglalkozó tárcaközi bizottság előtt találta magát, ahol az általa javasolt Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 20:1 szavazati arányban kikapott a bizottság által támogatott Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Budapest - Ferihegy elnevezéstől.

Normális esetben ennyivel el lett volna intézve a névadás. Hiszen a bizottság elfogadhatóan indokolta a döntését, a közvéleménynek kedves Ferihegy is maradt volna, de mégis lett volna új neve a reptérnek. De a kormányváltás után mikor volt itt normális eset? Vendetta! Forradalom! Vendettaforradalom! - ez járhatott a fejében, mert az ülés után két nappal toppantásába beleremegett a föld, és a kirúgás cunami elérte a bizottság tagjait.

Nem a földrajzi név bizottságból rugdosták ki őket, hanem a főállásban végzett civil munkahelyükről.

A vidékfejlesztési minisztériumhoz tartozó munkahelyekről máris kirúgtak két embert, a bizottság magánszférában dolgozó vezetőjét csak leváltani tudták indoklás nélkül, de már a belügyminisztérium is érdeklődött, ki volt az onnan delegált tag név szerint. Szerintem György Pál Elemér is a felmondólevelét olvassa azóta, ahogy nem kívánatosak többé a bizottság nyugdíjas, ezért rosszul vegzálható tagjai sem. A kirugdosottakban egy közös van: mindannyian be vannak tojva annyira, hogy beszélni, megszólalni egyikük sem mer.

Különös üzenet ez a közszolgáknak, közalkalmazottaknak, és nekünk választóknak is a parlament hivatalos alkotmányozásának első napján. Ezek az emberek a munkájukat végezték, vagyis véleményt mondtak az eléjük kerülő javaslatról. Állítólag Magyarországon véleményszabadság van, a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjog, a delikvensek esetében pedig munkaköri kötelesség is. Ha ez így van, akkor hogy érheti őket sérelem? Hogy rugdoshatja ki őket az a kormány, ami éppen most tenne tanúbizonyságot alkotmányos elkötelezettségéről? Nekünk miért kéne elhinnünk, hogy ez egy kivételes eset, és ti istenbizonydetélleg hívei vagytok annak amiről pofáztok, mikor a tiétektől eltérő vélemény bérét pitiáner módon megfizettetitek akivel tudjátok?

Vagy Magyarország fidesz alkotmányos berendezkedését így kell érteni? Olyat még úgysem látott a világ, amit ti pacsiztatok az alkotmánybírósággal a közszféra indoklás nélküli kirugdosásának lehetősége körül. Mert valami vagy alkotmányos, vagy nem, de olyan nincs, hogy kicsit meg félig az. Márpedig a májusi határidőhöz kötött hatállyal ez a törvény pont így néz ki! Az az apróság, hogy hamarabb szereltettétek le a Ferihegy táblákat, mint döntöttetek volna a névváltoztatásról, csak apró hajszál a nemzeti együttműködés nyálpudingjának tetején.