Egy hónapja zeng médiatörvényünktől Európa, és pont ennyi ideje megy itthon is a mit pofáznak ezek bele kormányzati duma. Közben meg úgy esett az eset, hogy a demokráciáról és sajtószabadságról történő kioktatás alatt náluk is zajlik az élet. Szépen csendben megmutatják milyen az, ha egy közrádiós műsorvezető összevész a munkáltatójával annyira, hogy meg sem állnak a munkaügyi bíróságig.

Stéphane Guillon humorista 2003-tól a francia közrádióban vezetett reggeli műsort sajátos stílusban. A francia rádiózás Howard Stern-je nem kímélte a politikusokat, semmi jóra nem számíthatott akit valamiért a szájára vett. Nem válogatott: a francia jobb és baloldali politikusok mellett a nemzetközieket is ekézte, Nicholas Sarkozytől az IMF vezér Strauss Kahnig, miközben ő és kétmillió hallgatója remekül szórakozott akár politikai tartalmú, akár az érintettek külsejére tett megjegyzésein.

A végzet hozzá is Sarkozy itthonihoz hasonló kinevezési gyakorlatával toppan be. A francia közrádió élére állított új ember, Jean-Luc Hees pont olyan pártkatona, mint a hazai tisztséget viselők többsége, ráadásul Sarkó közvetlenül nevezte ki, ahogy Orbán Szalai Annamáriát. Kell mondani vagy kitaláljátok mekkora szálka lett rögtön Guillon szemében? Gyakorlatilag szanaszét ekézte új főnökét élő egyenesben kétmillió ember füle hallatára, akinek persze ülte a gyomrát erősen a stílus. Hiába tiltakozott már Sarkozy is személyesen, kértek elnézést számtalanszor a kritikái miatt, a megoldás mégsem az azonnali elkussoltatás lett. Hja kérem, az ott nem Magyarország. Hees hónapokig tűrt, és igyekezett jobb belátásra bírni szájmenéses alkalmazottját a legminimálisabb siker nélkül. Majd mikor odáig jutott, hogy Guillon puszta hangjától úgy fújta a nyálhabot, mint kan boxer dugás után, akkor végül felmondott neki.

A közvélemény és a francia közrádió hallgatói viszont kiálltak Guillon, és a szólásszabadság mellett. Kétezren tüntettek a rádió előtt, és megjelentek az üggyel kapcsolatos publikációk is menetrend szerint.Hees úgy mondogatta a "Ha a humor sértegetéssé válik nem tűrhetem" szólamot, mintha Szijjártó beszélne a gyomrából, mégis a munkaügyi bíróságon találta magát. Aztán lássunk csodát, a testület pénteken ítéletet hozott: a francia közrádió mint munkáltató bűnös, a felmondás ok, illetve megalapozott súlyos ok nélkül született. Guillon mindenre jogosult ami őt törvényesen megilleti: végkielégítés, szabadságmegváltás, kártérítés, összesen 212.011 euró értékben.

Vagyis Franciaországban politikusokkal genyózni akár a közmédiában is ér, nem számít olyan oknak, amiért el kell bocsátani a munkavállalót. A rádió jogtanácsosa nem kívánta kommentálni a kapott sallert, Stéphane meg nem hazudtolta meg önmagát ezúttal sem: " Mint munkavállaló kibaszottul örülök, mint adófizető viszont fel vagyok háborodva: egy állami vállalat inkább veszít ennyi pénzt csak azért, hogy egy komédiást elkussoltasson?"No, most talán morfondírozzunk el két dolgon:

1: Guillon pofázásával szemben Mong Attila éppen csak csendben volt a magyar közrádióban egyetlen percig a száznyolcvanból. Mennyi időbe tellett bekussoltatni még a csendet is?

2: Lehet, hogy nem pusztán a szalonnabőrt rágja az Unió a médiatörvényünk kritizálásával. Ők az ábra szerint komolyan gondolják, hogy a sajtó és szólásszabadság szent, attól politikusnak kuss. Ez a gyakorlat, a hétköznapok része, amire csak mi csodálkozunk úgy, mint éhes cigánygyerek a vattacukorra.