"Én vagyok a magyar népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék"

(Hofi)

Nyolc hónap kellett a kormány gazdasági reformjának kiteljesedéséhez. Nyolc eredménytelen csontvázazással, brüsszeli pofonokkal teli hónap alatt sikerült ami még senkinek. Nem, nem a felcsúti kolbászból font kerítés, nem a belengetett azonnali és nagyarányú, sem az Orbán Viktor személyének hatására Hegyeshalom irányából bekopogó kánaán.

Befeszegetni magunkat a béka segge alá, az sikerült.

Májusban még Európa bezzegországa voltunk, akikről példát vehettek mondjuk a görögök válságkezelésből. Akkor is velünk volt tele a nemzetközi sajtó, csak a hangvétel volt más:

Le Monde:
"Magyarország mutatta meg a recesszióból kivezető utat."

Paribas:
"Várhatóan Magyarországon lesz a leggyorsabb az ipari növekedés a régióban."

BoA Merrill Lynch:
"Magyarországon lesz a leggyorsabb a gazdasági növekedés a térségben. Az ország a költségvetési kiigazítás terén jelenleg világelsőnek számít."

Standard & Poor’s:
"Negatívról stabilra javította Magyarországra érvényben tartott közepes befektetői, BBB– szuverén adóskockázati besorolásának kilátását, a kitartó konszolidációs erőfeszítések eredményeivel indokolva a lépést. A cég ezzel levette a napirendről Magyarország leminősítését."

Na ehhez képest focizunk most egy gazdasági ligában a legkockázatosabb adósokkal. Az Orbán kormány a számokra nem érzékeny Matolcsyval az élen úgy kergeti az illúziót, mint Móricka a lepkefingot langyos nyári délutánon. Az ország Gyurkája a kötelező leckefelmondáson kívül sokkal nem járult hozzá a gazdaság előrelendítéséhez. A kijelölt vezérfonál adott, attól eltérni a józan ész nevében sem lehet. Ezzel a teljesítménnyel sikerült megverekedni az Unió pénzügyminisztereinek utolsó helyéért az ír kollégával, és kétes győzelem, hogy nehéz küzdelemben mégsem sikerült a trófeát elhódítani.

Pártunk és kormányunk talán, ha az orráig lát, bár az egyszeri jelentős bevételre (és az ezzel kapcsolatos füllentés cunamira) alapuló költségvetést látva erről sem vagyok meggyőződve. Orbán Viktor példálózni is a Bajnai kormány erényeivel szokott nemzetközi plénum előtt, az igazhitűek vakítása elmúlnyócévvel, csontvázakkal csak itthon divat. Viszont az államadósságunkat finanszírozó pénzembereket ez sokkal kevésbé érdekli, mint a pénzügyi szervezetek minősítése. Őket az érdekli, hogy a magyar kormány extra adóit hogyan értékelik az érintettek (rosszul) , mit olvasnak ki közép és hosszútávon a költségvetésből a minősítők, és ennek alapján éreznek vagy nem éreznek kedvet az állampapírjaink felvásárlásához. Aztán, ha egy vállvonással keresnek más, befektetésre alkalmasabb országot, akkor pont oda jutunk, mint 2008 őszén. Akkor Gyurcsánynak kell szaladni hamar a nagytestvérhez, mondván az állampapír piac megdöglött, adjatok korpát a kalácshoz.

Mondjátok: tényleg ki kell ezt várni?

Ha igen, akkor honnan húztok elő egy Bajnait? Aki képes lesz megint megálljt parancsolni a lejtőn száguldásnak, képes lesz stabilizálni a gazdaságot, képes ezer milliárddal csökkenteni a költségvetés kiadási oldalát, és visszaállítani az ország hitelességét nemzetközi szinten? Ha van ilyen ember a stelázsin tarcsiban, szerintem kapjátok elő gyorsan. Ha nincs csak ez a közösségből kiszerződtető zseni, akkor egy lejtőn lefelé száguldó csoffadt verdában ülünk mind, és ha a cipő lekopik a lábunkról sem biztos, hogy meg tudjuk állítani.

Azért az érdekelne, hogy gazdasági remeklésünket látva mit gondolnak most az EU prominensei arról, hogy mi akarjuk megmenteni az euró zónát a következő hat hónapban? Vajon hangosan röhögnek, vagy csöndben sírnak egy eldugott sarokban?