A katolikus egyház lándzsájának hegye (by Semjén Zsolt) kicsorbulni látszik. A KDNP a kormánykoalíción belül a kegyelemkenyéren tengődő szegény rokon szerepét játssza, valahol eldugva a Nemzeti Együttműködés komódjának legalsó fiókjában.
Méltatlan szerep ez a fénykorában is 6-7%-os pártnak. Többre hivatottnak érzik magukat a tagok, lehetnének például a mérleg nyelve, ha nem törnék le ebbéli szándékaikat holmi Pokorni Zozók újra és újra. Függeni, vagy nem függeni? -ez a kérdés rágja őket belülről kifelé, mint kannibál gyerek magát kedves édesanyjából. Márpedig ha valaki, akkor a kereszténydemokraták tudnak egymás közt akkora perpatvart csapni holmi tisztségeken, hogy a fal adja a másikat.
Ez valami keresztény betegség lehet. Legutóbb, még önálló pártként elért legnagyobb sikerük (94, OGY, 7,03%) után estek egymásnak annyira, hogy hat évig kizárólag pofozkodtak keresztényi szeretetből. Az Európai Kereszténydemokrata Unióból is úgy vágták ki őket, hogy csak sisteregtek, akár a hétszentséges Istennyila. 96-02 között bedarálták egymást és a pártot, szétszakadtak három felé, és akkor az ide-oda (MDF-Fidesz) beülőket még nem is számoltuk. A helyezkedni tudással már akkor sem volt gondjuk, választott pártbérletükben melegítették a széket.
A kizárások és kilépések után megszűnt kereszténydemokratákat a Legfelsőbb bíróság 2002-es ítélete támasztotta fel. Az akkor már Fideszes Semjén, Surján, Latorcai, Nógrádi és néhány társuk meghallották Isten sugallatát, miszerint ők valójában nem fiatal, hanem keresztény demokraták. Isten igéjének botorság ellenszegülni, a mindenféle listákról szerzett potya mandátum sem forgott veszélyben, így újjá alakult párt a pártban. Innen csak egy lépés volt a 06-os nagy összeborulás a Harrach féle szakadárokkal, és megköttetett a vérszerződés a Fidesszel is, ami a gyakorlatban már négy éve működött.
Ilyen előzmények után érthető, hogy a párt, ahol több funkcionárius van, mint szavazó, elégedetlen a kenyércsücsökkel, amíg a nagytesó a tetszés szerinti pozícióhalmozás és személyre szabott törvényhozás mazsolás kuglófját majszolja. Ők tényleg elhitték, hogy a kétharmados felhatalmazás, a NER, a NENYI szerves részei. De az önkormányzati választás alkalmával beköszöntött az ébredés kora, a késői csipavakaróknak csak a Krisztus melletti varga szerepe jutott. Mert leüzent az Úr, Kósa Lali fiával: saját neveteket szátokra ne vegyétek, plakátra ne tegyétek, szövetségünk közös nevét hirdessétek. Minden más eretnek (független) ami ezen kívül való. Az okosabbak értették az Úr szavát, így lett Fideszes jelölt majd képviselő ifj. Harrach Péterből is Zuglóban.
De Giczy György függetlenséget követelő, és a kettős tagságot elítélő békétlen szelleme bizony ott kísért megint közöttük. Ezen pedig nem segít Semjén Zsolt dacos szájjal előadott kijelentése, miszerint a kettős tagság kérdése lezárt ügy, és punktum! Forradalom készül a decemberi tisztújításra, igazi komódfiók forradalom. Az elégedetlenek egyre hangosabban rugdossák a szennyest egyik fióksarokból a másikba, egyre marconább képpel követelnek függetlenséget, ha már cukros kalács habos kakaóval nem jutott.
Talán, ha igyekeznének néha önálló entitásként fellépni, állást foglalni, akkor nem volna ez az egész ennyire röhejes. De amíg Semjén előszobatitkár úr Orbán Viktor elsőszámú visszhangja, addig meddő próbálkozás ez is. Utoljára Harrach Péternek volt egy"előfordulhat, hogy nem szavazzuk meg" kísérlete az izomból alkotmányozó Lázár javaslat kapcsán, de aztán persze nem fordulhatott elő ez sem. Mikor a kérdés elhangzott igazi narobot módra szavaztak, mint a kisangyal. Pedig megnézném, ahogy a tisztújítás után leigázzák Semjént, és elfoglalják Középföldét. Ja, azt a Középföldét, ami a Fidesz és LMP frakció közé van beékelődve a parlamentben. Volna mindjárt nagy szaladozás és rémült fejvakarás, ha a kétharmados szentséget egyeztetni kéne érdemben egy maroknyi egyházlándzsájával. Mert mondá az Úr:
"...ne hadakozzatok többet, mint ami jól esik, és megteremté az' haszonlesést az ő igen nagy kegyelméből..."
