Ahogy közeledik az önkormányzati választás, úgy bújnak elő a pártok választási elképzeléseit tartalmazó programok. A fővárosban borzalmas különbségek nincsenek a pártok programpontjai között, így szembe ötlik, mennyire változtatni akarnak mindannyian a BKV-n.

A közösségi közlekedés helyzetét röviden is lehet jellemezni: szar. Ha részletezni is akarom, akkor borzasztóan, elkeserítően szar. Ideje van tehát a változásnak, ám ennek aprólékos részleteit még többnyire jótékony homály fedi. Irányvonalak azonban vannak: a négyes metró szinte mindenkinek szúrja a szemét, a Jobbik újra meghódítaná a Dunát tömegközlekedési céllal, az LMP visszaépítené a belvárosi villamostengelyt, az MSZP egyszerűen csak szeretné feledtetni az Ingyen Csabi kiváltotta röhögés cunamit, Tarlós István pedig - kicsit ködásító módon - az erős városban hisz, aminek része a fenntartható, eltartható közösségi közlekedés.

A szándék rendben is volna, de ennyi elég lesz?

Az ember általában magából indul ki, ha választani akar, ezért személyre szabtam ránk ezt a BKV dolgot. Mi az városi autósok archetípusai vagyunk, a családban két autó van amivel munkába járunk. Ez teszi ki a közlekedésünk túlnyomó többségét. A BKV utazástervező és a gugli maps segítségével modelleztem, mi van, ha ez egyik, és mi van, ha a másik módon oldjuk meg a mindennapi szükségleteinket.

A feleségem munkahelye a BKV útvonalajánlója szerint a következő módon közelíthető meg a lakásunktól: 80-as troli, 173-as busz, 8,2 km/34 perc.
Ugyanez a gugli maps szerint, a megszokott útvonalat figyelembe véve kocsival 5,5 km/8 perc.
Tény, hogy a 8 perc meglehetősen hurráoptimista a gugli részéről, de negyedóra alatt megtehető a távolság akkor is, ha a Hungárián egymásba ér a sor, és 3-4 lámpaváltást várni kell, mire át lehet jutni.

Nekem a BKV tervezője a 80-as troli, 3-as villamos kombinációt dobta, 8,6 km/35 perc. A gugli szerint a megszokott útvonalamon 7,2 km-t megyek, 17 perc alatt. Ez nagyjából fedi a valóságot.

A feleségem költségei így néznek ki egy átlagosnak vett 22 munkanapos hónapban: sacc/kb 242 km, 8l fogyasztással számolva napi áron 6720.- forint.
Az enyém 317 km, 10l fogyasztással 10752.- forint.

Ha megvesszük a BKV bérletet mindketten, az 19600.- forint/hónap. Vagyis 2130.- forinttal vagyunk beljebb havonta, ha nem tömegközlekedünk. Tudom, itt jön az, hogy a kocsik fenntartása nem ingyen van. Ez viszont két dologért irreveleáns még a példában is:

1: mindkettőnknek olyan munkája van, amihez a kocsi legalább havonta pár alkalommal mindenképpen szükséges.

2: azoknak az agglomerációból bejáróknak sincs ingyen, akik számára a P+R parkolók épülnének, és akik ezektől számolnák a fővárosi közlekedésük közvetlen költségeit. Vagyis a jegyeket-bérleteket a benzinnel szemben.

A példából kiderül, hogy ha kocsival járok nem vagyok menetrendhez kötve, nem kell elviselnem embertársaimat gurulós kocsival terrorizáló anyókától szagagyilkos hajléktalanig. Nem kell közelharcot vívnom a BKV trolljaival, nem kell tolerálnom a pulykapénzen alkudozó BKV alkalmazottakat, nem kell a saját levemben főni nyáron a hőségben, télen langyos kamillafürdővel melengetni az üléshez fagyott kornaékszereimet. Nincs járatkimaradás, nincs késés, nem gyullad ki a busz alattam, nem ráz a troli, nem lóg ki a lábam az elrohadt oldallemezen. És ráadásul még anyagilag is jobban járok, ugye.

Na, ezen kell elgondolkodni tisztelt közösségi közlekedéssel kampányoló Urak!

Változtatni való bőven akad. Viszont amíg ezek a körülmények fennállnak tegyétek föl magatoknak a kérdést: vajon hány hozzánk hasonló fővárosi és környéki polgár fogja tömegközlekedésre cserélni az autózását? Sikerül kitalálni, vagy segítsek? Teszek én rá magasról, hogy lesz-e BKV hajó a Dunán, meg mennyivel bővülhet a villamoshálózat a belvárosban, ha a szolgáltatás színvonalához képest egy pohár langyos meleg takony vonzó, gusztusos alternatívának látszik. Inkább fizetem ki a dugódíjat, és ráncolom haragosra a homlokom, ha az iparűzési adónkért cserébe nem lesz rá állandó, éves kedvezmény.

Ezért azt gondolom, ha igazi változást akartok, akkor igyekezzetek vonzóvá tenni számunkra is a közösségi közlekedést. Ne a lepkefingot legyezzétek ingyenessé tétellel meg álomhajszával. Kezdjétek az alapokkal: megbízható járműpark, pontos, gyors, tiszta, kiszámítható szolgáltatás piacképes áron.

Ha nem készpénzautomatának fogjátok nézni a céget, ahogy eddig tették elődeitek, talán pénz is lesz rá egyszercsak. Valahonnan...