A Vatikán leért a gödör legaljára. Húsvét alkalmából a szexuális elkövetők áldozatai, a hozzátartozók, a médiumok megkapták tőlük ami járt nekik. Ezzel elmúlt az a világ, mikor a katolikus egyház erkölcsi és morális kérdésekben mérvadónak számított.
Számtalan esetben foglalkoztam már én is a katolikus egyházat lassan de biztosan maga alá temető pedofil ügyekkel. Vitatkoztunk itt rajta eleget, a hívek hoztak érvet, adtunk ellenérvet, és igazából nem jutottunk sehova. Mert általánosít a blogger - mondják - rugdossa a szentségeket elvtelenül, az egyház nem egyet jelent gyerekeket szexuálisan vegzáló tagjaival.
Ez idáig rendben is lenne. Ha nem az egyház nem szeretné gőzerővel beolvasztani arctalan pásztorainak tömegébe megtéved báránykáit, valós felelősségre vonás helyett. Megszegve ezzel nem csak a világi, hanem a saját maguk kreálta egyházi törvényeiket is. Csapdába estek. Nem a puszta jó hírük forog kockán, hanem a cölibátus esztelen intézményével védett anyagi javaik is. Nyilván vannak pénzéhes szemétládák akik igenis ki fogják használni az egyház pedofil ügyek elkenésére szakosodott gyakorlatát, és kreált, hamis esetekkel igyekeznek pénzhez jutni. Valahogy nem tudom sajnálni a katolikusokat ezért. Ez a megfőzted oszt' megeszed kedves testvér esete, amiért legkevésbé az ügyeket piszkáló médiumok okolhatóak.
Idegesek ettől a Vatikánban, nem csoda. Nem jön be a hallgassuk agyon taktika, a világnak elege van, és nem éri be tovább pásztorlevelek felolvasgatásával. Felelősségre vont fartúrókat akar látni csuhában, világi bíróság előtt. Pont úgy, ahogy egyéb foglalkozású és vallású emberek esetén. No, ettől kapták fel a vizet igazán néhányan a pápa környezetében.
Raniero Cantalmessa, Benji pápa személyes prédikátora ragadtatta magát erre a kijelentésre:
"a személyes és a kollektív felelősség összekeverése a visszaélésekről szóló vitában az antiszemitizmus legszégyenletesebb vonásaira emlékeztet."
Vagyis fotelnácik mindazok, akik szegény szerencsétlen pedofil papokat vegzálják. Én is aki írok róla, meg te is kedves kommentelő olvasó, aki elfelejtetted szétválogatni a szart a májtól. Nem mintha lett volna rá lehetőségünk. Kevésbé jellemzően adtak nevet és arcot ezeknek az embereknek. Aztán persze jellemzően az így arctalanul maradt tömeget valahogy megnevezni kénytelen piszkálódó az eretnek, nyilván. Arról nem beszélve, hogy az antiszemitizmus némileg több áldozatot szedett, mint a pedofil ügyeket vakargató média és közvélemény. Ilyen hasonlattal előállni nagyböjt idején, ami a - ma úgy néz ki, már csak elvileg - megtisztulás és a bűnbánat ideje volna igazán etikus és erkölcsös dolog. De ne tételezzük fel rögtön a legrosszabbat, lehet ez csak egy sajátos ima a lemészárolt milliók feltámadásának reményében.
A felhördülő zsidó hitközségek hatására a leghülyébb magyarázattal állt elő a szentszék: Cantalmessa csak egy levélből idézett, amit egy meg nem nevezett zsidó barátja írt neki.
Szép dolog a hit, de az utóbbi időben valahogy elment a kedvem a gyakorlásától. Ez a magyarázat olyan, mintha nedves popsitörlővel igyekeznének fényesre polírozni derítőből frissen kihalászott sorstársukat.
Kérdés bennünk csak egy maradt: nektek valóban semmi sem szent?